Idézetek a tehetségről
(350)
Mindenki máshoz ért, más talentumot kapott. És ezzel tudunk mi is alkotni. Teremteni. Újat adni a világhoz. De ehhez kell az a valami, amiről nem is tudjuk, hol van bennünk. Hol van a szépségek meglátásának, a lelket erősítő gondolatok megfogalmazásának, vagy egy szép dallam megkomponálásának képessége? Nem tudjuk. Valahol bennünk. És ez a helyszín a legfontosabb. A többi már csak díszlet.
Mennél sokoldalúbb tehetség valaki, annál nehezebben fedezheti föl legértékesebb tehetségét.
Baj, hogy oly ritkán kerül össze derék talentum derék emberrel.
Bármily nagy legyen is egyetlen ember lángelméje, csak egy kis részlettel, egy kis kővel járulhat hozzá a művészet épületéhez.
A nagy téma még nem avat nagy íróvá, festővé, ahhoz bármilyen csekély tárgy elegendő, ha igazi tehetség nyúl hozzá.
Egy gyerek kiképzésében hajlamainak fölismerése és e hajlamoknak tudás megszerzésével való jutalmazása szárnyakat ad a tudásnak.
Csiszolni kell a tehetséget, és úgy bánni vele, mintha jelzőtűz lenne az egyre sötétebb világban.
Egy-egy új tehetség vagy jelenség soha nem érvényesül mindjárt és kezdettől fogva a maga egészében, hanem csak részenként és lassanként, lépésről-lépésre hódít.
Ha valakit nem feszít, nem sodor teljesen magával a tudomány iránti vágy és tehetség - az semmit sem tud csinálni. Először tehát tehetség kell. A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom, amelyik ezt méltányolni tudja.
Minden emberben van tehetség, nincs olyan gyerek, akiben ne szunnyadna ennek valamilyen fajtája. A tehetség megvalósulásának választóvize, hogy az alany és a vele foglalkozók összmunkája felszínre hozza ezt vagy sem.