Idézetek a tehetségről
(341)
Egy-egy új tehetség vagy jelenség soha nem érvényesül mindjárt és kezdettől fogva a maga egészében, hanem csak részenként és lassanként, lépésről-lépésre hódít.
Ha valakit nem feszít, nem sodor teljesen magával a tudomány iránti vágy és tehetség - az semmit sem tud csinálni. Először tehát tehetség kell. A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom, amelyik ezt méltányolni tudja.
Minden emberben van tehetség, nincs olyan gyerek, akiben ne szunnyadna ennek valamilyen fajtája. A tehetség megvalósulásának választóvize, hogy az alany és a vele foglalkozók összmunkája felszínre hozza ezt vagy sem.
A matematikatanítás egyik legfájdalmasabb része: látni a zsenikultusz által tönkretett hallgatókat. A zsenikultusz azt sugallja, hogy csak akkor éri meg a matematikát művelni, ha te vagy a legjobb, mert csak azoknak a munkája számít. Semmi másról nem gondolkodunk ezen a módon!
Akinek van tehetsége, az mindenből fejlődik, szívja be a körülötte levő dolgokat, és ezáltal egyre több lesz.
Nincs ország, ahol több lenne a tehetség, mint éppen magyar földön, de egyúttal nincs ország, ahol a tehetség nehezebben tudna teljes kifejlődéshez jutni, mint éppen miközöttünk. Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi, magyarok gyököt igyekszünk belőlük vonni.
Az igazi tehetség (...) maga tanul, s ő tudja, hogy neki mire van szüksége, s az igazi tehetség nemcsak biológiailag kiemelkedő képességű, hanem szellemileg és lelkileg is.
A zseni átvilágít egy vad bozótot; a tehetség megtalálja a bozóton keresztülvezető keskeny ösvényt.