Idézetek a tehetségről
(215)
A tehetségről csak részben mondhatjuk azt, hogy istenadta. A másik része csakis attól függ, mennyire tudunk tanulni egymástól.
Tehetséges gyerekek nagyjából egyenletesen elosztva születnek a társadalomban, de jelenleg csak egy kis részüknek van esélye arra, hogy egyáltalán bárkinek eszébe jusson a környezetükben, hogy ők tehetségesek.
Nem az győz, aki a legtöbb tehetséggel rendelkezik, hanem az, aki tudja, hogyan kell tehetségét használni!
Magyarországot (...) körülveszi egy olyan világ, ahol a legjobbak számára mindig van hely. Ezért kell mindent megtennünk, hogy megtartsuk azokat, akik számára a nagy világon e kívül is van hely. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha elfogadjuk, hogy az ő álmaik másmilyenek, és ezek megvalósításában legalábbis nem akadályozzuk őket.
A kreatív egyének keresik a káoszt, hogy felfedezhessenek minden elképzelhető zugot a tudat határain túl, a bensőjükből és a környezetükből eredő irracionális erőket követve.
Semmi sem általánosabb, mint a tehetséggel megáldott sikertelen ember. Állj tovább mihamarabb, mielőtt még meggondolnád magad.
Amikor a verseny és a győzelem olyannyira fontossá válik, veszélyes dolog számunkra tehetségesnek lenni, mert így az életünk kiegyensúlyozatlan lesz. Ha valamilyen sportot túlságosan is versenyszellemben űzünk, ez gyakran egész életre szóló sérülésekhez vezet.
Korunkban nem becsülik meg a tehetséges embert. (...) Csak azoknak a semmiháziaknak áll a világ, akik tudnak törleszkedni, barátkozni, hízelkedni.
Annyi tehetséges embert ismerek, akinek a kisujjában van minden. Aztán mégsem jut sokra, mert nem elég szomjas, hogy uralja a világot.
A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom is, amelyik ezt méltányolni tudja.
Nem elég az, hogy valaki nagy zseni. Ennek a nagy zseninek bele kell illeszkednie a kor követelményeibe.
Tehetségesnek lenni egy tíz százalékos alap. Iszonyú sok szerencse, lemondás, akaraterő kell hozzá.