Idézetek a tehetségről
(322)
A tehetséges ifjú nem íratlan lap, nem: inkább olyan lap, amelyre láthatatlan vegytintával már minden fel van írva, a helyes csakúgy, mint a téves, és a nevelő dolga, hogy a helyeset minél határozottabban kifejlessze, az érvényesülni próbáló téveset azonban szakszerű behatással egyszer s mindenkorra kitörölje.
Az a kérdés, hogy a tehetséges emberek jobbá teszik-e a világot. Attól függ, miben tehetségesek. Én tehetségnek csak a pozitív tehetségeket nevezem. Van tehetséges színész, de nincs tehetséges gyilkos, van tehetséges zongoraművész, de nincs tehetséges bombázópilóta. Értsék ezt úgy, ahogy mondtam.
Nem gondozzuk az adottságainkat, márpedig amit nem gondozol, elaszik és elhal.
Az elakadás a kutatásban független a kutató tehetségétől, ezzel szemben a továbbmenés határozottan tehetségfüggő.
A tehetség általában felismeri önmagát. A dilettáns az, aki úgymond hivatalból túlértékeli a saját képességeit. A tehetség a kételyeivel, a bizonytalanságaival együtt is többnyire tudja, hogy mit csinál.
Mi, emberek hálátlan teremtmények vagyunk. Túl gyakran nem vesszük észre a csodát a másikban, és hajlamosak vagyunk még a legtehetségesebbeket is elnyomni.
Az okosság titokzatos dolog, a tehetség még inkább az, de egyik sem titok: mindkettő egyszerűen van és kész. Az okosak és tehetségesek nem azért nem árulják el a titkaikat, mert féltik őket, hanem azért, mert maguk sem tudják őket. Nem azért okosak és tehetségesek, mert valaki megsúgta nekik a nagy titkokat, hanem azért csinálják jól a dolgokat, mert okosak és tehetségesek. Ők sem értik pontosan, hogy amit csinálnak, azt miért csinálják, az miért működik, az ő gondolkodásukat is nagyrészt az érzelmeik vezérlik. Attól okosak, mert okos érzelmeik hatására olyasmit csinálnak, ami működik, és úgy, hogy az működjön. Mágusok.
Manapság sokan lebecsülik a rendszerességet, a kitartást, az eredményért folytatott lépésről lépésre menő küzdelmet. A tehetség, a zsenialitás igen kedvező és nagyon fontos feltétel, de talán az alapos munka sem kevésbé fontos, már csak azért is, mert valóban zseniális ember nagyon kevés van.
Az ember természetes állapota valamilyen normális értelmesség, hacsak ezt különböző sérülések, testi-lelki betegségek nem csökkentik le a félénkség, a korlátoltság szintjére. Merem állítani és hiszem is, hogy a Leonardók, Newtonok és Einsteinek többen vannak, mint ahogy azt a történelem mutatja, csakhogy gyakran nincs alkalmuk kifejlődni, és így színre lépni.
Ha egyetlen dologban rendkívül jó vagy, azzal több ezer gyengeséget kiváltasz. Minden óra, amelyet saját kompetenciaköröd erősítésére használsz, ezerszer többet ér, mint egy körön kívüli óra.