Szomorú idézetek

(860)

Nem tudhatjuk, milyen mély, milyen tágas a szívünk, míg a nyomorúság rá nem bocsátja felhőit és el nem árasztja sötétséggel.

Charlotte Bronte

Könnyeim hullnak:
gyöngybezárt emlékeim
hová gurulnak?

Szabolcsi Erzsébet

Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen.

Thomas Mann

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet.

Márai Sándor

112

Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a könnyek országa.

Antoine de Saint-Exupéry

416

Előfordul, hogy ha valaki szomorú, zokon veszi, ha az okát firtatják; néha kéretlenül is megadják a választ, s végül órák hosszat sorolják az okokat.

John Boyne

Ha szerencsétlen vagy, akkor szükséged van valakire, aki még nálad is szerencsétlenebb.

Elfen Lied c. film

214

Szomorúnak vagyok szép,
s csak könnyek közt igazán elememben.
A napfényről nem tudok írni,
és csak akkor festek ha elkeseredtem.

Te pedig;
ha a jövőben rám nézel, ne feledd látni,
nincs ki nálam boldogabb;
vagy ki bátrabban tud a boldogságra vágyni.

Szuda M. Barna

Ne szomorkodjunk azon, amin nem tudunk változtatni.

Kertész Erzsébet

102

Nincs annál szomorúbb dolog, ha képtelen vagy sírni, amikor kéne.

Spirál c. film

618

Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje, amit kivetett egykor egy elfelejtett szigeten - a parányi emberséget, fényt és eszmét.

Erich Maria Remarque

Az eltört kar tud dolgozni, de a megtört szív aligha.

Már énnékem bizony nem kenyerem a bánat:
Csak úgy nyelem le, ha alapos oka támad,
S még ha száz oka is majd kiszúrja szemem,
Én bizony úgy teszek, hogy észre sem veszem.

Moliére

A bánat eredete a vágy.

Buddha

441

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ady Endre

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom