Szomorú idézetek
(896)
Csak érteném, csak tudnám legalább,
hogy kezdődött, mi hozta
létre - a társadalom? a család?
Isten? hogy megpofoztak
négyévesen? - ezt a fekete lánc-
reakciót, a rosszat...
Olyan mindegy ugyan. A lavinát
elindíthatja bármi:
görögjön életek sorain át...
Hogy képzeltem: talán mi...?
Csúszik velünk is lejjebb a világ -
ki bír útjába állni?
A szomorúság, a valódi bánat, az egy bátor, sokrétű érzés. Azt jelenti, hogy hordozója már átélte az örömöt, és felvállalja annak elvesztését, veszteségét is: a bánatot. (...) A szomorúság nem depresszió. A szomorúság élethelyzet. Az élethelyzet megoldásával ki lehet jönni belőle, bár törvényszerűen lesz utójátéka a bánatnak, lenyomata a bőrön. A depresszió azonban nem az örömből fakad, mint a bánat, hanem a depresszió az élet elvesztése, a közöny.
Nem mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. Van, aki boldogtalanul él, úgy öregszik meg, úgy is hal meg.
Csak annyi bánatot vádoljatok a szívetekre, amennyit ki tudtok beszélni magatokból. Mert a sok étel megnyomja a gyomrot, az igen-igen sok bánat megnyomja a szívet.
Egész télen nem nevettem. Pontosabban egy egész évig nem nevettem. Egy egész évig olyan halkan beszéltem, hogy senki nem értette, mit mondok. Aztán az ismerőseim kevésbé tűntek boldogtalannak, ha meghallották a hangom a telefonban.
Jobb egy kis bánattal élni a napos földön, mint fájás nélkül lenn penészedni a gyökerek alatt.
Ha egy ember nem képes hinni a másnap reggelben, ami maga a nyilvánvaló csoda, ha egy ember nem úgy ül le egy szobában, egy teremben, hogy leshesse az ajtót, vajon nyílik-e? És ha addig nem is, de a következő pillanatban okvetlenül belép valaki, hogy évekre visszamenően is igazolja az ajtóleső létezését, ha az emberből elmúlik a várakozás gyönyörűsége, ha már nem kíváncsi a következő napra, a jövő hét keddjére, szerdájára, (...) akkor nagy a baj.
Minden körülmények között őrizd meg a semlegességed! (...) Figyelj, és közben ne ítélkezz! Engedelmeskedj, és ne vitatkozz! Tanulj, de ne légy elfogult! Érdeklődj, de ne kötelezd el magad! Végezd a dolgod, és ne várj cserébe semmit! Ez az egyetlen módja, hogy ne szenvedj.
Ha az ember nem látja értelmét az életnek, akkor nem nagyon törődik azzal, hogy mi történik vele.
A boldogtalanság természetellenes állapot. Van, de még mennyire van, nem is ritkán, hogy örömtelen és sivár az életed, de csak azért, mert ilyenkor nem hallod önmagadat, aki azt súgja: "Nincs semmi baj!"
Nézz fel az égre! Minden csillag okkal ragyog odafent, akárcsak én, de én darabokra hullok.
Az a legrosszabb az elmebetegségben, hogy az emberek elvárják, hogy úgy viselkedj, mintha nem lennél az.
A kocsmába felejteni jövünk, hisz megtapos az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet.