Szomorú idézetek
(844)
Akinek az elméje mentes a vágytól, azt egy isten sem teheti nyomorulttá. És megfordítva, akinek az elméjében vágy lakozik, azt a világegyetem összes istene sem szabadíthatja meg a szenvedéstől.
Át kell élni mindent, ami szörnyű. Minél nyomorultabb az életed, annál közelebb vagy az igazsághoz, a lét magjához.
Az ember eljut egy pontig, amikor nem bír gondolkodni. Csak érez. Azt érzi, hogy meg akar állni. Azt érzi, hogy a gyomra ég, és tudja, hogy enni akar. Azt érzi, hogy a feje tele van vattával, és tudja, hogy aludni akar. Azt érzi, hogy a torka összezárul, tűz fut szét a karján-lábán, a szíve szinte kitöri a mellkasát, és tudja, hogy futni akar.
Igenis nyavalyog az ember, ha boldogtalan - hétévesen meg pláne - később úgy sincs semmi értelme.
Búba merültnek mondd: a bánat nem örök,
A gond is elrepül, akár az örömök.
A (...) gyerekeknek még nincs megfelelő arányérzékük. Mindent felnagyítanak, pláne a rossz érzéseiket, és azt képzelik, a pillanatnyi keserűségük örökké fog tartani.
A férfiaknál a bánat három leggyakoribb megnyilvánulási formája az, hogy sokat isznak, veszélyesen vezetnek... és szomorú, érzelgős dalokat énekelnek zuhanyozás közben.
Nincs engedély az átkelésre,
A remény nyomai elenyésznek,
A vágyban telt napok bánattá szelídülnek.
Ne várj rám
A bú másik börtönében.
Szinte már el is felejtettem, miért szerettem annyira olvasni régen. Most újra rájöttem: az illúzió miatt. Bármiről is szól egy könyv, annyira sosem lehet borzalmas, mint az életem.
Amióta ősz lett a nyár,
csak ténfergek a fák alatt,
s csak fütyörészem összevissza
a jó szomorú dalaimat.