Szomorú idézetek
(973)
Az élet legalja, amikor a régi szar időkre is már-már úgy gondolok, mintha jó lett volna.
Teljesen mindegy, hogy variálódnak az események az életemben, a vége mindig az, hogy egyedül vagyok és nem alszom.
Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
A nagy szenvedések átgyúrják az embert. Néha a pusztulás felé, a meghalás felé, megtörténhet azonban, hogy a szenvedés kisüti az addigi lényünket, és megváltozunk általa.
Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk. Bármi történhet velünk, a Nap felkel másnap is, a szívünk tovább dobog, a tüdőnk levegőért sóhajt, így néha hiába szeretnénk meghalni, mégis élünk tovább.
A bánat csak alakot változtat, de sosem tűnik el. Tévhit, hogy lehet kezelni és azt mondani, elmúlt, túl vagyok rajta. Ez tévedés.
A bánat madarai óhatatlanul a fejünk felett repkednek, de nem szabad hagyni, hogy a hajunkba fészkeljenek.
Életének legnagyobb és legnehezebb dolgairól senki sem beszél szívesen. Csak néhány év elmúltával, amikor már végleg kiheverte súlyos megpróbáltatását.
Elmesélhetném, hogy mennyit erőlködtem,
Hogy ne csak a rossz oldalam lássam a tükörben,
Mikor csak azt kaptam, hogy én miben hibáztam;
Ha szembejöttek velem, én inkább félreálltam.
Mennyi szomorúságot bír el az ember, (...) mielőtt az élete darabokra hullik?
A szenvedés akkor a legkeserűbb, ha megérdemeltük; a boldogság akkor a legédesebb, ha nem érdemeltük meg.
Én jól ismerlek téged, néma bánat:
te vagy az élet fájó, nagy honvágya,
csillagtalan homályban úszó bárka
vagy, sóvár szív szerelmes, bús magánya.
Siralomvölgy ezen a világon,
A Paradicsom a másvilágon,
De ott sem lesz felhőtlen az öröm -
Ott is lesz egy tiltott gyümölcs.
Nincs annyi papirosa a világnak, hogy tele nem írnám azzal a sok fájdalmas eszmével, ami tollam elé jön.