Szomorú idézetek
(995)
A lét megélése, tudomásul vétele egy diktatúrában és egy demokráciában ugyanazokkal a kockázatokkal jár. Az ember a demokráciában pont olyan boldogtalan tud lenni, mint a zsarnokság körülményei között.
Rám szól az élet, és azt mondja nekem:
"Nem lehetsz örökké csak fenn, fenn, fenn!"
Én meg nézek rá, jaj, úgy felpofoznám!
Ilyennek miért teremtett egy részeg délután?
Ha negatív gondolataink vannak, az nem azt jelenti, hogy negatív személyiségek vagyunk, vagy bajt okozunk magunknak - azt jelenti, hogy emberek vagyunk.
Elhallgatom a panaszos ajakat,
Mely azt mondja, hogy a szive megszakad;
Panaszkodjék, majd megenyhűl utána,
Könnyűl a szív, ha más részt vesz bajába.
Oh a bánat, mit elmondunk, nem oly mély,
Mihez részvét, vigasztalás hozzáfér;
Csak az a bú, mit enyhítni nincsen út,
Amit soha, soha senki meg nem tud.
Az ember leissza magát, hogy megváltoztassa a valóságot! Részegségében az ember magasabb szintre emeli a gyötrelmeit, a szenvedésnek mélyebb értelmet ad.
A boldogtalanoknak a karácsony mindig nehéz időszak. Mindenhonnan dől rájuk ez a rémes művidámság, minden a szívjóságról, békéről és családi idillről harsog, amitől a magány és depresszió csak még elviselhetetlenebb lesz.
Szivemben (...)
halomra gyűlve
a bánat bánatra kövül,
míg hűs mosolyú kis közönyök
mászkálnak gondjaim körül.
Az ember a szenvedésre és a fájdalomra született, de természete a derűt is igényli, miként a virág a napsugárt.
Ne a magad terhének elviselhetetlensége felett siránkozz, nézz körül részvéttel azok között, akiknek még keservesebb a keresztjük!
Idővel minden rendbe jön, ha maga az ember hagyja, hogy rendbe jöjjön. De amiként a test sebeinél is fontos a gyógyuláshoz, hogy a beteg meg akarjon gyógyulni, úgy a lélek sebeinél is akarni kell a gyógyulást.