Szomorú idézetek
(873)
Fontos, hogy ne gondolkodjatok túl sokat önmagatokon. A legtöbbször túlzásba viszitek önmagatok elemzését, és a görcsös agyalással csak még több problémát és feszültséget teremtetek.
Egy emberi szív bizonyos számú dobbanásra termett. Ha nem serkented állandóan, ha nem hajszolod agyon bánattal, kétségbeeséssel, akkor sokkal tovább működik.
Nem akartam sírni, de szinte vártam, hogy fogok; kezdtem szétmenni, mint papír zsebkendő a felhőszakadásban.
A depresszióval az a nagy probléma, hogy megakadályozza, hogy a beteg "normálisan" gondolkodjon és viselkedjen. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint aki nem érintett. Ahogy a fuldokló ember sem lélegzik ugyanúgy, mint az, aki nem merült a víz alá.
Néha, amikor sajnálom magam, az ellenkező nézőpontot próbálom ki: kitágítom a látószögemet, amíg csak egy porszem nem leszek a bolygónkon.
Mielőtt elítélsz, próbálj igazán szeretni!
Nézz a szívedbe, és aztán kérdezz.
Láttad a gyermekkoromat?
A negatív érzéseidnek is megvolt a maguk értelme. Szembe kellett nézned velük - a keserűségeddel és a pesszimizmusoddal -, és el kellett döntened, hogy többé nem akarsz ilyen lenni.
Az élet maga a pokol, amelyben épp csak annyi mutatkozik meg a mennyországból, hogy a remény annál jobban fájjon. Az élet lehetetlen. Gyötrelmes. Megmagyarázhatatlan. Kínszenvedés.
Az élet nagyon szomorú tud lenni, és általában az is. Az emberek úgy tesznek, mintha ez nem így lenne, és hazudnak a gyerekeiknek (...), azért, hogy ne ijesszék el őket és ne ábránduljanak ki, pedig igen, az élet szomorú tud lenni.
Amikor az ember szíve megszakad, akkor valami olyasmit érezhet, hogy mennyire tökéletesen egyedül van ezen a világon.