Szomorú idézetek
(786)
Isten a tétlenséget utálja a legjobban, tehát aki csak bámul a semmibe, és siratja az anyját vagy a pajtásait, az a kárhozatot keresi.
Úgy éreztem, sírni tudnék, de nem jött ki. Ez egyfajta szomorú betegség, beteg szomorúság, amikor nem is érezhetnéd rosszabbul magad. Szerintem tudod, milyen az. Szerintem mindenki tudja.
Úgy érzem magam, mint egy vadon élő növény, amit behoztak a szobába és idegen földbe ültettek. (...) Mintha el akarnék hervadni.
Úgy vegetálok
egyik percet a másik után
egyik órát a másik után rakva
este "ez is eltelt" megkönnyebbüléssel
mint akinek amputálták a lelkét
csak a fájdalom űrét hagyva a helyén.
Ha az ember belezuhan az önsajnálatba, csak nagyon nehezen tud kikászálódni belőle, és mielőtt észbe kapna, olyan lesz, mint egy zombi.
Ha megvágja az ujját, rárakja a tapaszt, ha beteg, hát gyógyszert vesz be, igaz? Nem is kérdés. Valójában az lenne meglepő, ha nem nyújtana önmagának elsősegélyt, amikor arra szükség van. De vajon miért nem tesszük meg ugyanezt lelki egészségünkért? Azt várjuk, hogy egyszerűen csak túl legyünk a pszichés sérüléseinken, miközben bárki, aki valaha rágódott már visszautasításon, szenvedett már kudarctól, tudja: a lelki sebek pontosan ugyanolyan bénítóak lehetnek, mint a testiek.
A rossz nem mulandó. Követ téged, és nem rázhatod le, bárhogy is szeretnéd.
Talán semmi sem különbözteti meg jobban az embereket és a korszakokat egymástól, mint nyomorúságuk ismeretének különböző foka: mégpedig mind a lélek, mind pedig a test nélkülözéséé.
Gyönyörű,
olyan gyönyörű volt, és mégis
olyan szomorú, mint egy hervadó
őszi liget, mely csupa szín,
és mégis csupa hervadás,
csordultig színekkel és mégis
színültig halállal tele.
A sajnálat tüneti kezelés. Az ember sajnálja, ha mellélötyköli a kávét, vagy elrontja a játékot azzal, hogy sorozatban egyetlen bábut sem talál el bowlingozáskor. Az igazi bánat azonban ritka, mint az igaz szerelem.
A szenvedés olyan állapot, amelyben az ember mindenkitől eltávolodik. Egyedül van. Ha kézbe vesszük a szenvedésünket, egészen úrrá leszünk rajta, és kijövünk belőle úgy, hogy kihozunk magunkkal valamit: ez győzelem, ennek van értelme. Nem üres kézzel jönni ki belőle... hiszen máskülönben minek járnánk meg a poklot?