Idézetek a szeretetről
(2116)
Még az önmagam szeretete sem magányos élmény: van bennem Valaki, akit szeretek, és Ő szeret engem, ez adja lelkem harmóniáját, hogy "jól vagyok magammal", és a reményemet, hogy rátalálok arra, aki ezt az adást veszi. Vagy ő talál rám, mert a szeretet ugyanúgy hiányzik neki, mint nekem! Hiányzik a szívének, hogy másokért is verjen! Mert ez az életünk legboldogabb csúcsélménye - de csak akkor, ha ez kölcsönös.
Nincs meghittebb hely, mint egy szeretetreméltó ember otthona, s nincs jobb társaság, mint a szeretetreméltó embernek bizalmas köre. A megbocsájtás, az elnézés, az udvariasság és a szeretet illatos levegője ez, melybe tudattalanul is vágyik az, a ki jó emberek között érzi jól magát.
Az emberek fontosnak tartják a vér kötelékét, azt gondolják, ez az, ami egy családot egybekapcsol. De én... mindig azt éreztem, hogy hiába nem az én véremből származol, valami mégis összeköt bennünket. Valami, ami erősebb és hatalmasabb a vér kötelékénél. Amit úgy hívnak, hogy szeretet. Mi nem vér szerinti család vagyunk; hanem szív szerinti és lélek szerinti.
Sokan azt gondolják, hogy akkor szeretnek valakit, ha ragaszkodnak hozzá, holott a szeretetben semmi ragaszkodás nincs. Ha ragaszkodás nélkül, megengedően szeretsz, akkor a legtöbbet adod a szerettednek: a szabadságot.
A félelemmel mi magunk adunk az életünkbe behatolni kész negatívumok kezébe útlevelet és tartózkodási engedélyt. A szeretet tere ezeket hatálytalanítja. A félelem magához vonzza a negatív erőket. A szeretet pedig lehetetlenné teszi a megnyilvánulásukat.
A természet szeret esélyt adni. Épp ezért úgy vagyunk kitalálva, hogy bármilyen életkorban szeretni tudjunk.
Mind egymásért vagyunk. Szeretet, idő, halál. Ez a három dolog köt össze minden egyes embert a Földön. Szeretetre vágyunk, több időt szeretnénk, félünk a haláltól.
A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit, amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az emberért, akit szeret.
Igazán szeretetreméltó (...) csak az az önzetlen, írígység és féltékenység nélkül való ember lehet, a kit tetteiben és nyilatkozataiban az emberek iránt érzett szeretet vezérel.
A létezés - szeretet. És amikor valaki határozottan és teljesen jelen van a pillanatban, különleges működésén, "játékán" keresztül magát a létezést éli meg.
Egy ilyen világban, amelyet átitat az erőszak, fontos, hogy tudatosítsuk saját békénk fontosságát. Egy olyan Földön, amelyet a rohanás fertőz meg, szakítsunk időt a pillanatok megmentésére! Egy olyan kultúrában, mely egyre embertelenebb, tudatosítsuk másokban szeretetünket!
Tudatosítsuk, hogy a szeretet szükséges a jó kapcsolatokhoz, de nem elégséges hozzájuk. A legjobb kapcsolatok soha nem pusztán szeretetből épülnek. Munkát igényelnek, nem is keveset.
A szeretet sok szenvedés és nyomorúság forrása, rengeteg veszteséget okoz az embernek.
Sokszor csak beszélünk a szeretetről, mint egy létező valamiről, de fontos észben tartanunk azt is, hogy ez valójában egy tevékenység.