Idézetek a szeretetről
(2293)
Úgy tudunk egymás mellett élni, úgy tudunk minden egyes nap összenézni és továbbsétálni, hogy közben nem muszáj azon erőlködnünk, hogy megértsük egymást.
Nem a tulajdonságok összességét szeretem a másikban, nem is egy tulajdonságokon túli valóságot. (...) Én egy embert szeretek, és azért szeretem, mert ő ő (és én meg én vagyok).
Nagy kockázatot jelent elvárások nélkül és minden tulajdonságával együtt szeretni valakit. Nagyon kiszolgáltatottá válunk az esetleges csalódással, árulással, hálátlansággal szemben.
A szeretet azt jelenti, hogy szakadatlanul kitalálunk valamit a másik ember számára.
Lehet belőled nagy ember - és hadd legyen! -, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív - jó vagy rossz -, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.
Ha az ember szeret valakit, (...) nem csak a jelenre gondol, hanem az örökkévalóságra.
A fal ember és állat közt könnyen leomlik. Mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk, és ha magányosak vagyunk és boldogtalanok, a távoli rokonok barátságát is szívesen fogadjuk. Ők ugyanúgy szenvednek, ha fáj nekik valami, ők ugyanúgy élelemre, melegségre és egy kis szeretetre vágynak, mint mi, emberek.
Ha félünk valakitől, az nem jó. Azt tisztelheti az ember egy ideig, de csak tisztelheti, megszeretni nem tudja.