Idézetek a szeretetről
(2306)
Ha az ember a kezében tartja valakinek a szívét, és nem csupán egy sebészi beavatkozás erejéig, hanem életfogytiglan, az a szakmai követelményeken jócskán túlmutató, rendkívüli felelősség.
Az utálkozás, az ellenérzések, az irónia és a közöny, a leereszkedő hozzáállás, a sajnálat, a türelmetlenség - és még sorolhatnám - a dualitáshoz tartoznak, szétszakadást, idegenséget eredményeznek, eggyé válást nem. Az eggyé válás: maga a szeretet.
A nem szeretés érzése vezet odáig, hogy egyáltalán képesek legyünk fölismerni, hogy mi az, amikor szeretve vagyunk.
A szeretet a legerősebb hadsereg. Legyen egy barát, a haza, az Isten vagy akár az ellenség iránti szeretet, ez az érzés feltárja előttünk az emberi lélek igazán csodálatos természetét.
Mikor rátalálsz arra az egy emberre, aki összeköt a világgal, menten valaki mássá válsz. Mondhatni, jobb emberré.
Mindennek, amit szeretünk, vannak nehezen elviselhető velejárói. Ez igaz a párkapcsolatra is. Mégis, az egész embert szeretjük, a nehéz dolgaival együtt. Még ha le is lehetne választani a nehézségeket, nem biztos, hogy azok nélkül ugyanaz az ember lenne.
A szeretet szelíden, de feltartóztathatatlanul áradó folyam, amely - lassan - mindenkit befogadó óceánná teszi a szívedet.
Egyetlen bűn van a világon, amelyből minden baj és értelmetlen szenvedés ered: nem szeretni! Aki nem tud szeretni, kénytelen mindenféle pótcselekvésre, hogy az életét elviselhetővé tegye.
Az embernek nemcsak esze, de szíve is van. És csak ott érzi magát jól, ahol szeretettel veszik körül.
Úgy tudunk egymás mellett élni, úgy tudunk minden egyes nap összenézni és továbbsétálni, hogy közben nem muszáj azon erőlködnünk, hogy megértsük egymást.