Idézetek a szeretetről
(2125)
A gyémánt a legkeményebb anyag a világon. Nincs az a kemény szív, melyet gyémántkulccsal ne lehetne kinyitni.
Az embernek reggeltől estig, gyermekségétől késő vénségeig mindig van alkalma szeretetreméltónak lenni. Ne mulasszuk el ez alkalmakat. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, legyünk szeretetreméltók.
Feláldozni magadat, hogy mások élhessenek, a legnagyobb tett, amit az ember a szeretet nevében elkövethet.
Ha az embert szeretik, és ő mégis elhagyja azt a helyet vagy embert, azt előbb-utóbb visszakapja az élettől.
Még az önmagam szeretete sem magányos élmény: van bennem Valaki, akit szeretek, és Ő szeret engem, ez adja lelkem harmóniáját, hogy "jól vagyok magammal", és a reményemet, hogy rátalálok arra, aki ezt az adást veszi. Vagy ő talál rám, mert a szeretet ugyanúgy hiányzik neki, mint nekem! Hiányzik a szívének, hogy másokért is verjen! Mert ez az életünk legboldogabb csúcsélménye - de csak akkor, ha ez kölcsönös.
Nincs meghittebb hely, mint egy szeretetreméltó ember otthona, s nincs jobb társaság, mint a szeretetreméltó embernek bizalmas köre. A megbocsájtás, az elnézés, az udvariasság és a szeretet illatos levegője ez, melybe tudattalanul is vágyik az, a ki jó emberek között érzi jól magát.
Az emberek fontosnak tartják a vér kötelékét, azt gondolják, ez az, ami egy családot egybekapcsol. De én... mindig azt éreztem, hogy hiába nem az én véremből származol, valami mégis összeköt bennünket. Valami, ami erősebb és hatalmasabb a vér kötelékénél. Amit úgy hívnak, hogy szeretet. Mi nem vér szerinti család vagyunk; hanem szív szerinti és lélek szerinti.
Sokan azt gondolják, hogy akkor szeretnek valakit, ha ragaszkodnak hozzá, holott a szeretetben semmi ragaszkodás nincs. Ha ragaszkodás nélkül, megengedően szeretsz, akkor a legtöbbet adod a szerettednek: a szabadságot.