Idézetek a szeretetről
(2364)
Az érdek mindent felülír. Egyetlen valamit nem tud, a szeretetet. De csak akkor, ha valódi és igaz.
Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban.
Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam.
Karácsonyig őrizgetem szívem közepében,
ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen.
Kész vagyok feláldozni az életemet azért, hogy szabadságot adjak neked. Ez a szeretet pontos meghatározása: teret és szabadságot adni egymásnak. A szeretet nem birtoklás, nem arról szól, hogy ketrecbe zárunk valakit a magunk kedvéért. A szeretet nem kötöz senkit a másikhoz. A szeretet olyan kötetlen és felszabadító, mint a levegő, a szél.
Nem hiszem, hogy egyeseket jobban kellene szeretnem másoknál, csak mert a rokonaim. Nem én választottam őket, és talán nem is köt minket össze más, mint a vér.
Valami történik olyankor, amikor az emberek leülnek egy fortyogó levesesfazék mellé és együtt esznek, együtt törik meg a kenyeret. Az agy egy különleges hormont, oxitocint termel, ugyanazt, amit nemi aktus közben, az anyáknál pedig a szoptatáskor is. Ez a biokémiai szeretet. A szeretet mindent megbocsát és mindent elvisel, de talán csak egy hormon, gyógyító erő, amely összeköt bennünket.
A tested úgy van felépítve, hogy egy nap megnyíljon a szeretet számára. A szeretet a te valódi lényeged, és arra születtél, hogy a szeretet ajándékával halmozd el a világot.
Életed minden pillanatában - mindegy, hol vagy épp: üzleti tárgyaláson ülsz, a gyerekeidre vigyázol, vagy a kedveseddel vitázol - átélheted szívedben a szerelem táncát. Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy megnyílj, átadd életed irányítását a szeretet bölcsességének, a védtelenség elpusztíthatatlan erejének.
Ne felejts el szeretni. Soha. Szeresd magad, szeresd kedvesed, szeress mindenkit, minden pillanatban.
Embernek születtél, akit a gyerekkor, a felnőttkor és a halál érlel, tanít. Egy test sem él örökké, mint ahogy minden kapcsolat is véget ér egyszer. Csakis lelked legbelsőbb vágya - vagyis a rajtad keresztül megnyilvánulni akaró szeretet - az, ami állandó.
A szeretet lehetőségével, de nem a képességével születünk. Azt a családban tanuljuk meg, a legelső kapcsolódásainkban.
Meg kellene tanulni szeretni egymást, jól szeretni egymást, és békén hagyni egymást, és akkor sokkal kevesebb szorongó ember lenne.
A távolság/idő és a szeretet nem függ össze, nem a fizikai közelség ad biztonságot - nyilván néha az is -, hanem a közös világ, a mélyvilági összetartozás.
Ha tényleg szeretsz valakit, bármit meg kell tenned érte. Ha fáj is neki, a javát szolgálja.
A fájdalom emlék. Élni fogsz, küzdeni, és megtalálod a boldogságod. És az utolsó lélegzetedig emlékezni fogsz a családodra, mert a szeretet soha nem halványul el. A szeretet csillag, amelynek fénye még a halál után is hosszasan ragyog.
Sokszor nagyobb bátorság kell ahhoz, hogy attól, kit szeretünk, valamit megtagadjunk, mintha a veszély pillanatában életünket kockáztatjuk értté.