Szakítással kapcsolatos idézetek
(596)
Kicsit most olyan, mint tájkép csata után,
Kicsit most olyan, mint egy kifosztott Kánaán,
Kicsit most olyan, mint egy eltűnt régi hely,
Kicsit meg olyan, mintha ő vitte volna el.
Ég áldjon! Oly soká mentünk mi egy irányba,
most más úton megyek, te is menj más úton.
Az értelmed legyen úrrá a bánaton,
s kérlek, ítéletet ne mondj rólam hiába!
Hatalmunk nincs magunk felett.
Elhamarkodott esküinken,
mit tettünk ifjú éveinkben,
a mindent figyelő sorsunk nagyot nevet.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
Nem értem, miért hagyott el?
Nem értem, miért nem várt tovább?
Mindent megtettem volna,
De hát nem értem soha rá.
Ha ő a végzeted, egyszer visszatér az életedbe. Ha pedig nem, arra ébredsz egy nap, hogy már nem gondolsz rá, és akkor szabad leszel.
Vannak olyan emberek az életünkben, akikkel egyszerűen muszáj megismerkednünk, és ha másért nem is, azért, hogy az elválásból tanuljunk.
A válás a gyenge jelleműek első, és a reménytelenül tehetetlenek utolsó menedéke.
Eltűnt a fürge ifjú lány már,
mint egy madár, oly könnyedén:
kezében csillogó virágszál,
s új refrén szája szögletén.
Lásd, kedvesem, még olyan fiatal vagy,
most feslik lelked: gyönyörű virág.
Te énmellettem nem érhetsz nyugalmat,
hagyd magára a viharok fiát.
Ne kérdezz semmit. Bocsáss meg, feledj el,
te sorsom útján nem jöhetsz velem.
Vár rád az élet csendes örömökkel,
vár rád az édes, boldog szerelem.
A szakítás a gyomorban születik meg, nem a fejben. Nem hagyja magát terv szerint lebonyolítani. Tudat alatt érlelődik, saját erejéből tör a felszínre. A kimondott szó valósággá válik, és nem lehet már letagadni. További szavak hangzanak el, önállósodnak, és nem lehet már visszatartani őket.
Egyedül vagyok, és egyedül is maradok,
Más szerelme kedvéért a zenétől el nem szakadok,
A lehető legtöbb időmet neki szentelem,
Mert az a lány, aki tetszik nekem, mással van, nem velem.
Ha fekszel a ringben, és számolnak,
de te fejben végig máshol vagy,
magyarázd már meg az álmoknak,
hogy az ajtók végleg záródnak!
Most engednem kell.
Elengedni téged.
A szerelem túl sokszor
Késztet maradásra.
Túl ritkán ad okot
A csendes távozásra.
Amitől a sármos herceg tökéletes, az nekem nem számít. Az én hercegem nem visel koronát, de mellettem van, és segít lekaszabolni a sárkányokat. Sajnos túl későn vettem észre, és elment, hogy megvívjon más sárkányokkal.
Most nem köszönök el és nem kérdezem, hogy jössz-e,
van az úgy, hogy két kirakós darab nem passzol össze.