Szakítással kapcsolatos idézetek
(573)
Soha ne egy másik nőért hagyd ott, akivel épp együtt vagy! Ha szakítasz, tedd azért, mert már nem működik a kapcsolat! Ne egy másik nő miatt lépj le!
Ez volt az a pillanat, mikor "elkezdődött", mikor életem elvált mindattól, ami eddig feltétele és értelme volt, mikor egyszerre meghalt bennem valami, s én magam újjászülettem, mintegy meghaltam az életnek és megszülettem a halálnak.
Amikor megromlik egy kapcsolat, és mindenki megy a maga útjára, hirtelen akármerre nézel, mindenütt szerelmekbe és lehetőségekbe botlasz.
Egy kapcsolaton belül vannak fejlődési folyamatok, ha ezeken a két fél eltérő ütemben megy keresztül, az okozhatja egy kapcsolat végét.
Senki nem mondta, válás közben milyen fontos lenne, mindig stabilnak látszani, mert ilyenkor akármit tesz vagy mond az ember, sokkal megrendítőbbnek és jelentősebbnek tűnik, mint amilyennek szánta.
Hogy lehetséges, hogy az ember elképesztően kemény, elképesztően józan lépéseket tesz, hogy rendbe hozza az életét, és erre az, akiből éppen kigabalyodott, még jobban a kezében tartja a jólétét és boldogságát, mint eddig bármikor?
Hogyan tettél ilyen gonosszá? Utólag látom,
Hogy pokol volt a mennyország. (...)
Majd mással, máskor, máshogy talán,
Most fájó kívánságom a magány.
Kézen fogva sétáltunk
a boldogság mentén,
kettesben néztük a lemenőt.
Az egyetlen kincsem voltál,
de mindent elpakoltál,
ölelem a levegőt.
Szakításkor hány titok derül ki?
A bennünk pihenő halálos kórok, féltékenység, bosszúvágy
lappangási idejéből mennyi lett volna még hátra?
Üres lapokat nyomtatok ki -
halhatatlanságunk szabásmintája.
Legsötétebb mozdulataimat próbálom visszavonni,
de nem találok hozzá billentyűparancsot.
Nem fáj, nem érint, nem zavar,
Hogy merre, meddig ment el,
Hogyan felejthetett el.
Nem érdekel, hogy most kivel kavar,
Hogy reggel kinek visz ágyba kávét,
Én nem irigylem a másét.
A válóper napján
Nem marad más
Csak két test
Mit a huzat átjár
A nyikorgó ajtó
A hűvös bíróság
A valahavolt remény
Mint nyű egy elkorhadt almacsutkán.