Szakítással kapcsolatos idézetek
(485)
A szerelem és a szeretet (...) sohasem múlik el nyomtalanul, legfeljebb átalakul: a kapcsolat végén barátsággá, vagy ellenséges gyűlöletté mutálódik.
Ilyen érzés a szabadság? Nem tetszik. Nem akarok tőled szabad lenni, mert csak veled vagyok élő.
Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
Nem tudok olyan emberrel lenni, aki amikor rám néz, csak egy törött játékot lát.
Amikor valakivel szakítanak, és egy dal a szerelmére emlékezteti, először utálja, de aztán felidézi az összes szép, közös emléket.
Érzelmi szempontból soha sincs alkalmas idő arra, hogy az elképzelt álomfiúnk szakítson velünk.
Ez az első előnye annak, ha egyedül élünk: minden hiúság fölösleges ballasztnak bizonyul.
Karod ölelése nyomot hagyott a derekamon
tenyered simítása az arcomon
ajkad az ajkamon
most is úgy érzem mintha
mintha...
Most is suttogom neved a semmibe
vágyom szégyenlősen titkolt
két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre
zsigerig izgató szavaidra
szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám
nem bírok nélküled létezni lenni élni.
Egy mély nyomot hagyott karmikus pecsétet is fel lehet oldani. Életeken át hatással volt a kapcsolatunkra, de az akkor volt, most meg most van.
A mostani világban nem kell fizikailag meghalni ahhoz, hogy szétváljatok, habár a válás mindenképpen valaminek a végét, mondhatni, a halálát jelenti.
Azért lelépni egy házasságból, felforgatni a családot, mert a szerelem és a vágy elmúlt - igaz, nem tettünk meg mindent azért, hogy visszaszerezzük -, nem túl bölcs dolog. Ha ugyanis nem tanuljuk meg, hogyan kell megőrizni a szerelmet és a vágyat, akkor a következő kapcsolatunkban sem indulunk jó esélyekkel.
Mindig szomorú elveszítenünk azt, akiről úgy hittük, hogy az egész életüket együtt fogjuk vele tölteni. Előbb-utóbb azonban eljön az idő, amikor össze kell szedni a szép emlékeket és elengedni a rosszakat, hogy nekiláthassunk az újabb szép emlékek gyűjtésének.