Szakítással kapcsolatos idézetek
(505)
Miután egy nő elveszít egy szeretőt, érzelmileg stabilizálódnia kell, ami sajnos időigényes folyamat. Ilyenkor nagyon sebezhető. Ha valaki egy kicsit is figyel rá, könnyen észreveszi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj.
Egy nőt akkor éri a legnagyobb csapás, ha a szeretője után a férjét is elveszíti.
Zárójelbe tettem,
áthúztam,
végül kiradíroztam a neved.
De a papíron maradt morzsákat
még mindig nem merem
elfújni.
Mindössze arra emlékszem, hogy rémesen megbántottam. Voltaképp sosem adtam rá magyarázatot, hogy miért nem találkozhatunk többé, csak egy reggel eljöttem a lakásából, aztán nem válaszoltam a hívásaira, és tökéletesen megszakítottam vele minden kapcsolatot.
Mivel szeretnél, ha nincsen szíved?
Azért jöttem, hogy elvigyelek.
Ülj mellém, én majd vezetek!
Hazamegyünk, megvan a helyed,
kapsz tőlem majd egy másik szívet!
Egyedül alszom, a párnád még meleg.
Bújnék hozzád, hogy érezzelek,
álmomban fogom a kezed,
és reggel a tegnappal ébredek.
Amíg jó volt, addig nem csináltam semmit,
csak ezt a jót elemeztem.
Most majd egyenként siratok el mindent,
ami eltűnt veled.
Kezdem magammal.
Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:
lesültünk. Én pár nap múlva levakartam;
már nem akartam olyan lenni, mint te.
Szakítás után üres maradtam mindig, mint egy kipakolt, elhagyott lakás. Maradt a szekrények, a szőnyegek sziluettje, a közös élet körberajzolt tere, megannyi szétfolyó emlékkontúr...
Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk (...), és vonzott minket a sötétség. (...) Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjünk tovább. Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára.