Szakítással kapcsolatos idézetek
(604)
Csak akkor jössz rá, hogy boldog voltál, mikor szomorú vagy,
Csak akkor gyűlölsz úton lenni, mikor hiányzik az otthonod,
Csak akkor jössz rá, mennyire szereted, mikor már elengedted.
Nekem nem az a kapcsolat, hogy arra várok,
hogy egyszer végre legyél velem.
Annyi név van, kit nem ismerek még,
s az idő drága, drága szívem.
A tűz kialudt bennünk, de ha hozzám érsz, még megéget,
Már eldobtam a szerelmed, és most te az enyémet,
Más lépett a helyembe, már nem nézel a szemembe,
És ha hiányzom majd néha, sírj csak másnak, nekem ne.
Az a vétkem, hogy szeretlek téged,
A csókod úgy éget, akár a méreg,
Átvertél, megbolondítottál,
Vele nem jó, rólam mégis lemondtál.
Az elengedés szívás, de szükséges. Hogyan fogadjunk be új tapasztalatot, ha nincs hely neki?
Tudtad, hogy a szerelmi csalódás ugyanazt a területet stimulálja, mint a fájdalom? Amikor arra gondolok, hogy elhagyott, az agyam azonnal veszélyt jelez az idegrendszeremnek. Megemelkedik a vérnyomásom, és a pulzusom. Mellkasi fájdalmam van!
Mint a hajléktalan aki örökké magán
hordja minden keservesen megszerzett
ruhadarabját hogy el ne vegyék tőle míg
alszik magát öleli álmában úgy szorítom
magamhoz megmaradt emlékeimet rólad.
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra hagyott társam és szerelmem,
magam vagyok, nincs hű uram-barátom,
magam vagyok, haragomban, hevemben,
magam vagyok tikkadtan-elepedten,
magam vagyok, hogy nálam senki jobban,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.
Kicsit most olyan, mint tájkép csata után,
Kicsit most olyan, mint egy kifosztott Kánaán,
Kicsit most olyan, mint egy eltűnt régi hely,
Kicsit meg olyan, mintha ő vitte volna el.
Ég áldjon! Oly soká mentünk mi egy irányba,
most más úton megyek, te is menj más úton.
Az értelmed legyen úrrá a bánaton,
s kérlek, ítéletet ne mondj rólam hiába!
Hatalmunk nincs magunk felett.
Elhamarkodott esküinken,
mit tettünk ifjú éveinkben,
a mindent figyelő sorsunk nagyot nevet.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
Nem értem, miért hagyott el?
Nem értem, miért nem várt tovább?
Mindent megtettem volna,
De hát nem értem soha rá.
Ha ő a végzeted, egyszer visszatér az életedbe. Ha pedig nem, arra ébredsz egy nap, hogy már nem gondolsz rá, és akkor szabad leszel.
Vannak olyan emberek az életünkben, akikkel egyszerűen muszáj megismerkednünk, és ha másért nem is, azért, hogy az elválásból tanuljunk.
A válás a gyenge jelleműek első, és a reménytelenül tehetetlenek utolsó menedéke.
Eltűnt a fürge ifjú lány már,
mint egy madár, oly könnyedén:
kezében csillogó virágszál,
s új refrén szája szögletén.