Idézetek a szabadságról
(971)
A szabadság ára a szabadság maga. Választhatsz. Lehetsz rabló, költő, remete, mindegy. Választasz, és elvesztetted a szabadságodat. Kijelölt úton vagy.
Az Édenkert is csak egy kalitka volt. Szép, kényelmes, tágas kalitka. Egész életedben rabszolga leszel, ha nem harapsz bele az almába.
Senkinek sem tilthatod meg, hogy gondolkozzék, hogy kívánjon valamit, hogy ábrándozzék valamiről. Az emberek éppen abban különböznek az állatoktól, hogy gondolkodásra képesek.
Használjuk bár azt a kétes értelmű szót, hogy "szabadság", immáron nem arra vagyunk szabadok, hogy kényünk-kedvünk szerint tehessünk bármit, hanem arra, hogy vagy a szükségszerűt valósítsuk meg, vagy semmit.
A szabadság inkább érzelmi állapot. Annyi szál köt bennünket a világhoz, s a benne élőkhöz, a történésekhez, miközben éppen ezek határozzák meg létünket. A szabadságot inkább sóvárogjuk, mintsem megéljük. Életünk végéig azt reméljük, hogy beteljesül.
Mindent lehet
az ember szabad
a gondolatok önzetlenek
a tettek önzőek
de mindezt szar zenére
mégiscsak vétek.
Az igazi szabadság kínokkal és áldozatokkal jár. Ezért legtöbben csupán mondják, hogy szabadságra vágynak, miközben ugyanúgy sóvárognak a társadalmi rend, az írott törvények és a materializmus után. Mert számukra még a szabadság is csak akkor ideális, ha nem kell érte tenni.
A kultúra váltig állítja, hogy csak azt tiltja, ami természetellenes. Biológiai szempontból azonban semmi sem természetellenes. Ami lehetséges, az definíció szerint természetes is. Valóban természetellenes, a természet törvényei ellen való viselkedés nem is létezhet, tehát szükségtelen tiltani.
Az emberek világszerte fokozatosan egyre inkább alapvető értéknek tekintik az egyenlőséget és az egyén szabadságát. Csakhogy ez a két érték ellentmond egymásnak. Az egyenlőség csak úgy biztosítható, ha megnyirbáljuk azok szabadságát, akik többel rendelkeznek belőle. Annak garantálása, hogy minden egyén azt tehet, amit akar, elkerülhetetlenül sérti az egyenlőséget.
Lényünket betölti a vadon utáni vágyódás. A kultúra kevés ellenszert tud nyújtani e sóvárgás leküzdésére. Belénk nevelték, hogy szégyenkezzünk, ha ilyen vágyaink támadnak. Hajunkat hosszúra növesztettük és mögé rejtettük érzéseinket. A vadon Természeti Asszonyának árnya azonban továbbra is ott ólálkodik mögöttünk éjjel és nappal. Nem számít, hol vagyunk.
Az önvédelem az egyetlen olyan cél, melynek érdekében az emberiségnek - kollektívan vagy egyénileg - joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába. Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet egy civilizált közösség bármely tagjával szemben - akarata ellenére - erőszakot alkalmazni: mások sérelmének a megakadályozása.
Senki sem kívánja, hogy a cselekvés éppolyan szabad legyen, mint a vélemény. Épp ellenkezőleg: még a vélemények is elvesztik védettségüket, ha olyan körülmények között nyilvánítják ki őket, amelyek kifejezésüket valamilyen káros cselekedet közvetlen kiváltójává teszik.
A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.