Idézetek a szabadságról
(1116)
Ha világéletemben a padlás zugában kellene laknom, mint a póknak, a világ éppolyan tágas volna számomra, amíg a gondolataim velem volnának.
Egy lánynak, aki tudja, hogyan rejtse el magát azok elől, akik ártani akarnak neki, több a szabadsága ebben a világban, mint az olyan lánynak, aki meggondolatlanul kérkedik állítólagos szabadságával az ellensége előtt.
A valódi tudás megtalálására irányuló módon tegyünk föl kérdéseket! Ha ez nem adott, akkor mindannyiunk szabadsága alapvető értelemben sérül.
Nagyobb boldogság senkinek sem engedelmeskedni, mint egy egész világnak parancsolni.
Abszolút szabadság nincs. A relatív szabadság azzal kezdődik, hogy a dolgok önmaguknak látszanak.
Az emberek többsége még legnaivabb hitében sem szabad: miután abban is attól függ többé-kevésbé, hogy a többség mit és hogyan hisz. Mijük is van hát az ilyen embereknek, akiknek, mondhatni, egyebük sincsen, mint a hitük?
A törvények csak törvények, és nem igazságok. Az igazsághoz pedig az olyan törvények állanak legközelebb, amelyek a legtöbb szabadságjogot merik biztosítani az emberek számára.
Nem vagyok én apáca,
Nem élhetek bezárva,
Te sem vagy, kedvesem, börtönőr,
Engedj ki hát a hűvösből!
Nekem, szülőként nem annyira az a szerepem, hogy felkapcsoljam a gyermekeimnek a lámpát, hanem inkább az, hogy hagyjam őket a sötétben szaladgálni (felfedezni), miközben gondoskodom a falakról is, hogy ne futhassanak túl messzire, és bizonyossá teszem a számukra: amikor falba ütköznek és elesnek, én ott leszek, és felsegítem őket. Egy kétéves gyermek ugyanis arra vágyik, hogy szabadon fedezhesse fel a világot, de ezzel egyidejűleg valaki magához is ölelje (de persze ugyanerre vágyik a tinédzser, a felnőtt... valójában mind erre vágyunk).
Nem lehetsz szabad a jövőben. A szabadság kulcsa a jelenlét, tehát csakis most lehetsz szabad.
Gyalog és könnyű szívvel indulok a nyílt úton,
Épen, szabadon, előttem a világ,
Akárhova elvezet a hosszú barna fonal.
Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse,
Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom,
Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás,
Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton.
A föld elég nekem,
Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről,
Tudom, ahol vannak, helyükön vannak,
Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat.
Minden bonyolult társadalomban csak olyan mértékben szabad az ember, amilyen mértékben vállalja az illető társadalom teljes szabályrendszerét.