Idézetek a szabadságról
(997)
Mentől függetlenebb valaki vagyoni tekintetben az anyagi szükségektől, egészségi tekintetben a betegségektől, mentől inkább kiművelte értelmét: annál inkább le tudja győzni az cselekvésére befolyást gyakorló belső és külső körülményeket.
Ha leromboljuk börtönünk falait, és a szabadság felé futunk, valójában csak egy nagyobb börtön tágasabb udvarára kerülünk.
Mindennek van határa! Illetve csak a szabadságnak nincs. Mindenki szabadon azt teheti, amit jónak lát, de... ha én nem látom jónak, amit maga jónak lát, akkor miért ne az én jóllátásom legyen a mérvadó?
Elszigetelt szabadság nincs. Ahol van szabadság, ott az harcban áll az elnyomással.
A legtöbben nem akarnak szabadok lenni, mert a szabadság felelősséggel jár, és a többség retteg a felelősségtől.
Az egyenlőséghez, jogokhoz és korlátolt felelősségű társaságokhoz hasonlóan a szabadság is olyasmi, amit az emberek találtak ki, és csak az ő képzeletükben létezik. Biológiai szempontból semmit sem jelent az, hogy a demokratikus társadalmakban az emberek szabadok, míg a diktatúrákban nem.
Amikor megszokástól függünk, a végpont félelmetesnek tűnhet. De néha, amikor megtörjük a szokásokat, valami jobbat találunk, valami váratlant, valamit, amiről álmodni se mertünk. Szabadságot és békét.
Az a fontos, hogy az ember szabad legyen. Márpedig hogyan lehet szabad? Ha elveit az egzisztenciális érdekei fölé helyezi. Mert ha ragaszkodik az anyagi vagy másfajta előnyökhöz, vége.
Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság; ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság.