Idézetek a szabadságról
(986)
Az egyenlőséghez, jogokhoz és korlátolt felelősségű társaságokhoz hasonlóan a szabadság is olyasmi, amit az emberek találtak ki, és csak az ő képzeletükben létezik. Biológiai szempontból semmit sem jelent az, hogy a demokratikus társadalmakban az emberek szabadok, míg a diktatúrákban nem.
Amikor megszokástól függünk, a végpont félelmetesnek tűnhet. De néha, amikor megtörjük a szokásokat, valami jobbat találunk, valami váratlant, valamit, amiről álmodni se mertünk. Szabadságot és békét.
Az a fontos, hogy az ember szabad legyen. Márpedig hogyan lehet szabad? Ha elveit az egzisztenciális érdekei fölé helyezi. Mert ha ragaszkodik az anyagi vagy másfajta előnyökhöz, vége.
Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság; ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság.
Te is, mint mindenki, eldöntheted, hogyan szeretnél levegőt venni: úgy, hogy mázsás súlyok legyenek a válladon, vagy azok nélkül, szabadon.
A szabadság nem olyan minta, amelyet mindenkinek egyformán kell követni, nem világon kívüli eszményi tartomány, ahová vagy elverekedi magát az ember vagy nem, hanem a szabadság annyiféle, ahány szabad ember él.
Szét akarom verni ezt a betonvilágot. Nagyobb, jobb, erősebb akarok lenni. (...) A madár akarok lenni, ami elszáll.
Sokféle rabszolgaság létezik: konformitás, tetszési vágy például, ha mások csodálatától és elfogadásától függünk.
Gondold el, hogy milyen hosszú biológiai, társadalmi evolúció eredménye az, hogy itt vagyunk! Tök szabadok vagyunk, bármit csinálhatunk, nem vagyunk rabszolgák nem tudom melyik korban... ezzel bármi kevesebbet kezdeni, mint hogy tényleg azt csinálom, ami megszólít, ami inspirál, az tiszteletlenség a lehetőséggel szemben.
Az ember (...) nem pusztán létezik, hanem folyamatos döntéshelyzetben él: dönt saját létezése tartalmáról, élete következő pillanatáról. Ennek megfelelően minden egyes emberi lény szabadságában áll egyik pillanatról a másikra megváltozni.
A szabadságjogok a szükségben ismerszenek meg, amikor volna miről beszélni, de nem lehet.