Idézetek a sírásról
(220)
Miért születnek meg a könnyek? Mielőtt világra jönnek, hol időznek az emberben? Van-e joguk a könnyeknek könnyezni? - kérdezed. Halld a válaszom: te magad vagy az a hely, ahol a bánat, vagy a boldogság megszületik. Te adsz otthont örömnek és szomorúságnak; te választasz: melyiknek a pártjára állsz, és melyiket hívod életedbe.
Miért lesz még mindig annyi férfi öngyilkos? Mi a baj? A bevett válasz, hogy a férfiak a mentális betegséget a gyengeség jelének tartják, és vonakodnak segítségek kérni. A fiúk nem sírnak. Pedig de. Sírunk. Én sírok. Állandóan sírok. Ma délután is sírtam.
Hullottak a könnyeim, és vele szívemről a kövek. A "mi lesz most" félelmetes fekete fellege egy leheletnyivel feljebb emelkedett. A szívet kiszaggató fájásba belövellt az öröm és a megkönnyebbülés. Olyan volt ez, mint mikor a kínok közt vergődő beteg fájdalomcsillapítót kap, és amint a szer bejut a vénába, már érzi, ahogy csökken a szenvedése. Tudja ő, hogy beteg, hogy csak időleges a megkönnyebbülés, mégis elönti a boldogság attól, hogy ott, abban a pillanatban nem fáj annyira.
Bárhol és bármikor jogunk van sírni. Jogod van hozzá neked is. Jogunk van az érzéseinkhez. Még erősnek sem kell lennünk.
Sírok, ha valami szép, sírok a fájdalom miatt, és van, hogy azért sírok, mert nem érzek semmit. Nem tehetek róla. Saját magam karikatúrája vagyok.
Azért teremtette Isten a könnyeket, hogy kitisztíthassuk a lelkünkben porként lerakódó fájdalmunkat.
A veszteségeket, amelyek értek, érnek és érni fognak mindnyájunkat, meg kell gyászolnunk, közösségként, családként, egyénként. (...) Szükségünk van arra a vödör könnyre, amivel megsiratjuk azt a rengeteg mindent, ami elveszett. Elsősorban halottainkat. Aztán az élethez fűzött reményeinket, füstbe ment terveinket, álmainkat, azt az életet, amelyet elképzeltünk és felépítettünk, és amelynek a romjain állunk.
A gyász gyakran egy évig tart az emberéletben, ennyi volt hagyományosan a gyászidő is - állítólag ennyi idő alatt lehet egy vödör könnyet összesírni. Ma inkább a semmit sem jelentő elengedés szóval próbáljuk megúszni a fájdalom megélését -, de ezt a korszakot nem elengedni kell, mint egy romantikus papírhajót a vízen, hanem megsiratni.
A világot a köszönet és a bocsánat viszi előre, meg a sírás és a jó helyre célzott harag.
Van egy belső törvény, amely szerint soha nem szabad sírva fakadni, ha a kelleténél több okunk van rá.
Ne kérj bocsánatot, amiért sírsz. Ezek áldott könnyek. A belsőd ezen a sajátos módon kommunikál veled.