Idézetek a sírásról
(192)
Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír,
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.
Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed,
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!
A síró, de nyitott nő nagyon vonzó; a síró, és érzelmileg bezárkózó nő egyáltalán nem az.
A sírás és a nevetés összemossa a korokat, egy fiatal nő éppen úgy zokog, mint egy idősebb, éppen csak a nagyon öregeket és a csecsemőket lehet elkülöníteni.
Bámulatos, milyen felfrissültnek érezhetjük magunkat egy jó sírás után. A sírás megszabadít a tehertől, ami a szívedet nyomja. Érzed, hogy van energiád a folytatáshoz.
Vannak pillanatok, amikor egy férfi is sírhat, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene.
Sírni akarsz, és úgy érzed, fogsz is, de tudod, hogy nem tudsz, hogy nem szabad. A sírás tönkretesz.
Sosem sírok. Mire jó a sírás? (...) Sós víz, amiből sáros tócsákat pocsékolunk el.
A szerelmesek csillagokat terelgető pásztorok; magányosan, félrevonulva sírnak. Véget nem érő éjszakákon számolgatják a csillagokat, és annyi könnycseppet ejtenek, ahány csillagot számoltak. A felhők leckét vehetnének sírásból a szerelmesektől.
Egy gyászszertartáson könnyeket hullajtó vajon a szemével sír, vagy a szívéből fakadnak a könnyek?
A könnycseppek olyanok, akár egy-egy titkos levél, amelyben az ember felfedi valós érzelmeit.