Pénzzel kapcsolatos idézetek
(1165)
A koldust nem is bottal űzik el, de seprűvel kergetik ki az emberek társaságából, mert úgy sértőbb. És joggal, mert ha koldulok, magam is kész vagyok leköpni önmagamat.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A valóságban nincs ingyen ebéd, és még ha volna is, a gyomrunkat bármikor elronthatjuk.
Az anyagi jólét növekedése csak egy bizonyos pontig járul hozzá a boldogságszint emelkedéséhez, mert egy határon túl nagyon gyorsan hozzászokik az ember a jóléthez, majd egyre többet és többet akar.
Azt állítják: a szerencsétlenség a barátság próbaköve. Pedig inkább a szerencse az. Mert a szerencsétlenség csak hamis barátoktól szabadít meg bennünket, míg szerencsénk ellen még legjobb barátaink is fellázadnak.
A szegénységnek tompán sajgó monotóniája van: a keddek olyanok, mint a péntekek; a júniusok olyanok, mint a szeptemberek. Az élet az étel miatti örökös aggódásról szól, hogy meddig fog kitartani, meg a számlák esedékességéről, meg a szorongásról, hogy vajon ki van-e fizetve a lakbér. Tévénézés, veszekedések, nyugtalan alvás vagy a szorongó ébren fekvés. És nagyjából ennyi. Nincs semmi más. Nincs változatosság, nincs változás, nincsenek családi események, sem vakációk. A születésnapok jönnek és mennek. Szörnyűek, elviselhetetlenek, nyomasztóak.
A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. (...) A koronavírust mindenki a saját érdekei szolgálatába állítja. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek.
Vérpad, hóhér nem a milliomosok számára van a világon! (...) Ők maguk a saját hóhéraik!
Arannyal (...) kényünkre-kedvünkre kelthetünk olyan érzéseket a környezetünkben, aminők után netalán éppen vágyakozunk.
Ott, ahol nyomorúság ütött tanyát, nincsen többé szemérem, sem bűn, sem erény, sem szellem.
A nyomorgók nem beszélhetnek az ő nagy áldozataikról azoknak az asszonyoknak, akik fényűző, elegáns világban élnek. Ezek a nők olyan prizmán keresztül nézdegélik a világot, mely aranyosra fest embereket és dolgokat egyaránt. (...) Gyönyörökbe merülve, közönyösek a szerencsétlenséggel szemben. A fillér szemükben sohasem jelent milliót, de a milliót viszont könnyen fillérszámba veszik.
Kedvünk töltésére könnyen gurul a tallér, csak akkor verjük a fogunkhoz, mikor valami hasznos vagy szükséges beszerzésről van szó. A táncosnő ölébe gondtalanul szórjuk az aranyat, de húzzuk-halasztjuk a fizetést, mikor a munkás tart elibénk számlát, melynek kifizetését éhező család várja. Hány ember visel százfrankos kabátot és hord gyémántos gombot a botján, aki huszonöt souból megebédel! Mintha sohasem vásárolhatnánk meg eléggé drágán a hiúság élveit!