Idézetek az örömről
(294)
A boldogság valódi titka, ha örömünket leljük a mindennapi élet apró mozzanataiban.
Bonyolult világunkban nem könnyű élvezni a hétköznapi lét örömeit - a gyerekeket, a családot, a szomszédságot, a természetet, a sétát, a társaságot, a közös étkezéseket. Az élet az én felfogásomban nem egy nagyratörő kutatóexpedíció, hanem éppen annak az ellenkezője: a hétköznapi, szokványos dolgok kifürkészése és a hétköznapiság örömeinek megragadása.
Nekem sohasem tűnt öncélnak a kedvtelés és a szórakozás (ezt az etikai bázist a disznócsorda eszményének nevezem). Az én eszményeim, amelyek szemem előtt lebegtek, és mindig vidám életkedvvel töltöttek el: a jóság, szépség, igazság.
Ha megtanulunk egyszerűen örülni az életnek, ha elégedettek tudunk lenni, az magával vonja a jóllét érzését. Ez mindannyiunkban közös, csak a módszereink másak.
Az élet nem elég - mondta a pillangó -, kell egy kis napfény, szabadság és egy kis virág.
A lélek örömei az életnek csupán egy részét alkotják; nem jobbak és nem nemesebbek bármely más résznél.
A természet az embert két szuverén úr: a fájdalom és az öröm uralma alá helyezte. Csupán ezek mutathatják meg számunkra, mit tegyünk, s irányítják is azt, amit teszünk.
A fény akár egy kis szikrájával is képes átváltoztatni a csüggedt szomorúságot halhatatlan örömmé.
A boldogság ünnep! Az öröm az egyik legszebb és legkellemesebb érzés - merítkezz belőle, érezd a zamatát, ünnepelj! Ne hagyd észrevétlenül elillanni a boldogságot!
A gyerekek átlagosan négyszázszor nevetnek egy nap, a felnőttek csupán tizenötször.
A mesés pillanatokból álló élet akkor is mesés, ha nem emlékszünk rá. Ne úgy tekints az élményekre, mint befizetésekre, amelyeket az emlékezés számlájára kell befizetni! Mert ez a számlát, legkésőbb halálod napján, úgyis zárolják.
Ugyanazokat a perceket társaságban máshogy éli meg az ember. Szükségünk van a többiekre, hogy osztozzunk az elragadtatásban.