Öregedéssel kapcsolatos idézetek
(779)
Az életút második felének egyik kellemes velejárója, hogy az ember úgy tudja olvasni saját, múltban írott írásait, mintha azokat egy idegen írta volna, mégpedig olyan témákról, melyeket már rég elfelejtett. Olyan, mintha egy másik "én" használta volna a tollat.
Minden szó lehet éles lőszer
Vagy helyette inkább géz, és kötszer
Mindig gondold meg, melyikért nyúlsz
Pörögnek az évek, ha elmúltál húsz.
Az öregségre időben készülni kell, az úgynevezett "egyéb elfoglaltságok" - nevezzük ezt hobbinak - megteremtésével és begyakorlásával.
Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényűnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat. Mi is mindannyian fiatal írók vagyunk.
Minden nap tudd, hogy az egy csodálatos nap lesz, és köszönd meg azt. Ne rágódj a múlton. Ne keress akadályokat, jógázz. A test, a lélek és a szellem csatlakozva egymáshoz kinyitja az élet ajtaját. Nézem a természet szépségét, azt mondja nekem, egy fa még gyönyörűbb, ahogy telnek az évek.
Ha az ember elfogadja, hogy csak lassítani tudja a teste amortizálódását, minden tekintetben kiegyensúlyozottabb lesz.
Gyerekkorom óta szokásom, hogy a legfinomabb falatokat félretolom a tányéron, és utolsónak hagyom. Hiszem, hogy legszebb éveim majd az öregséggel köszöntenek rám.