Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3563)
Mindig a miénk az utolsó szó annak meghatározásában, kik is vagyunk valójában. A múltunk nem határozza meg sem a jelenünket, sem pedig a jövőnket.
Csak két olyan dolog van az életben, ami ténylegesen tragédia lehet, ha az ember nem változtat rajta. Minden más csak körülmény. Az egyik, ha nem szereti azt az embert, aki ő maga, a másik pedig, ha reggelente, amikor kinyílik a szeme, nem tud magának értelmes választ adni arra, hogy miért is nyílt ki.
Elvetsz egy cselekvést, és egy szokást aratsz.
Elvetsz egy szokást, és egy jellemet aratsz.
Elvetsz egy jellemet, és amit aratsz, az a sorsod.
Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.
Vagyunk páran, akikben állandóan van egy érzés, hogy valami rosszat csináltunk. Hogy mi magunk vagyunk rosszak, vagy mi. Attól félünk, hogy megbüntetnek azért, akik mélyen belül vagyunk, azért, amit meg akarunk nevezni, de nem tudunk. Hát elrejtőzünk. Alkoholt iszunk, mert segít azt éreznünk, hogy magunkat adhatjuk, és hogy ne féljünk. De büntetjük magunkat vele. Amit legkevésbé akarunk, valamiért mindig az talál meg bennünket.
Nincs szükséged senkire, hogy megmondja, hogy te ki vagy, mi vagy. Te az vagy, aki vagy.
Újra és újra alábecsüljük nem csak a Világegyetem méretét, de a saját képességünket is a megértésére.
Nehéz olyannak látni magamat, amilyen vagyok, és nem olyannak, amilyennek látni szeretném.
Amikor rájöttem, hogy te sosem fogsz úgy nézni rám, ahogyan én nézlek, elkezdtem máshogy tekinteni magamra. Ez volt életem egyik legnagyobb hibája.
Nem vagy mindenható, nem értesz mindenhez és nem tudhatsz mindent csinálni, és ha ezt nem tapasztalod meg, akkor egy idő után szörnyű irányba megy a tudatosodás.
Amikor az ember kilép a komfortzónájából, akkor olyan dolgokat tanulhat meg magáról, amiket nem is tudott.