Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3745)
Elmélkedni csak egymagamban tudok, és ami egy külső szemlélőnek órákig tartó egy helyben ülésnek tűnik, az nekem az érzéseim gondolatokká transzformálása, hogy így mindet átnyálazva betehessem őket a megfelelő fiókba. Ha ezt hosszú ideig elhanyagolom, akkor egyre jobban eluralkodik rajtam egyfajta dekoncentráltság, sőt mentális zűrzavar, ami leülepedve végül homogén búbánatot terít szét.
Nem elég csak úgy élni bele a világba. A legtöbbször nem árt, ha tudod, mit miért teszel.
A tehetség azonban (...) zavaros dolog. Ahhoz, hogy megértse az ember, van-e vagy nincs, éveknek kell eltelni; aztán meg talán olyan kevés az a középszerű, akit tehetségnek tartanak, és akit a barátai a lapokban tömjéneznek?
Törődj bele, hogy önző vagy és nem is lehetsz más. Ha pénzt adsz a koldusnak, legjobb esetben azért teszed, hogy saját jószívűséged panorámájában gyönyörködhess. A szeretet is önzés. Az az érzés is, hogy hozzátartozóidat jobban szeresd, mint másokat: az ösztön fűz hozzájuk és azért gondoskodsz róluk, mert neked fájna, ha hiányoznának szeretteid szükségletei. Törődj bele, hogy akármit téssz is, nem tudod másból, mint önzésből csinálni - ne is akarj önzetlen lenni, kár a benzinért. Légy egész ember az önzés keretein belül.
Hallgasd meg, hogy mit mond a szíved. Vannak olyan vágyaink, amiket belénk injekcióztak. Amiket más akart, hogy mi vágyjunk. Sok olyan vágyunk volt, amire valaki azt mondta, nem jók, és száműztük őket valahova messzire. A szívünk pontosan tudja, hogy mit akarunk, és mit nem akarunk. Ha az egysejtű organizmusok tudják, mit akarnak, akkor te is tudod!
Csak kevés vezető látja be, hogy végső soron csupán egyetlen embert képes vezetni, és csupán egyetlen embert kell vezetnie. Ez az ember pedig ő maga.
Ha tökéletesen alkalmatlan vagy valamire, akkor pontosan azok a képességeid nincsenek meg, amelyek ahhoz kellenének, hogy tudd, hogy alkalmatlan vagy rá.
Komoly munka megérteni és felnevelni a bennünk lakozó, sérülékeny gyereket, de sosem késő boldog gyerekkort teremteni magunknak. Legalább utólag.
Hogy valójában milyen vagyok, azt nem tudom, hiszen soha nem veszem a fáradtságot, hogy megtudjam magamról az igazságot.
Ha minden a látszat, akkor az ember belevész a tükrébe, és soha nem találja meg önmagát.
Őszintének lenni önmagunkkal - ez a legnagyobb erőfeszítés, amire egy emberi lény képes lehet.