Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3837)
Mennyire el tudjuk magunkkal hitetni, hogy a mi döntéseinktől, a mi akaratunktól függ és mozog a világ!
Amikor tükörbe nézünk és látjuk a tükörképünket, akkor tudjuk, hogy ilyen a fizikai valóságunk. De vajon a valódi énünk, az egónk és a lelkünk milyennek látja önmagát? Az életünk az, ami az elménk, a tudatunk és valódi énünk tükörképe.
Ha jobban tudom nálad, hogy mit fogok csinálni, az csak azért van, mert több időt töltök magammal, mint te.
Olyan erősen magadhoz tartozni, hogy hajlandó vagy magadban állni, az a vadon - az egyedüllét és keresés megszelídítetlen, kiszámíthatatlan tere. Veszélyes hely, mert lélegzetelállító, melyre annyira vágyunk, amennyire félünk tőle. A vadont gyakran pogánynak érezhetjük, mert nem irányíthatjuk, vagy amiatt, amit az emberek gondolnak arról, hogy bemerészkedünk-e, vagy sem. Mégis ez a valódi hovatartozásunk helye; ez a legbátrabb és legszentebb hely, ahol valaha állhatsz.
Az emberek jönnek és mennek az életünkben. A legszorosabb, legállandóbb és legtartósabb kapcsolatunk az, amely saját magunkhoz fűz.
Nagy erőt ad, és elindíthat a teljesség felé vezető úton, ha gondoskodó kapcsolatot alakítasz ki magaddal. Mert a gyengéd és szeretetteljes kapcsolatban természetesen nyílik ki az igaz én.
Fektess be a saját jó közérzeted becsességébe! Ezt nyújtja a csend. Tedd prioritássá az egyedüllétet - ne kényeztetés legyen, ami várhat, amíg ráérsz.
Derítsd ki, milyen tevékenység okoz örömet, mitől lehetsz szabadon önmagad, és válj igazán láthatóvá úgy, ahogy vagy - egyéniségként!
Ha nincs másod, csak erőd életek kioltására, és vágyad, hogy uralkodj, birtokolj, akkor semmid sincs.
Bajunk felét a körülmények okozzák, a másik felét mi magunk; hajlamos vagyok a másik felet nyomósabbnak látni.
Az ember, mikor visszagondol, abból indul ki, hogy olyan ember volt, mint most. Hát nem. Nagyon sokat nem tanult ott még meg.