Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3705)
Az, hogy pillanatnyilag nagyjából minden rendben, semmit nem jelent. Nincs olyan, hogy valaki nonstop stabil. Olyan van, hogy valaki megerősödik, lesz önismerete és érzelmi tartaléka.
Az elmúlt évtizedben, különösen mióta a közösségi média megjelent és elkezdte uralni az életünket, a befelé fordulás és az elcsendesedés szinte hiánycikké vált az életünkben. Nem tudunk már csöndben maradni. Nem tudunk egy kicsit magunkba nézni, hogy "ki vagyok én?, honnan jöttem?, milyen álmaim voltak?, azok az álmok most hol vannak?, hol tartok ahhoz képest?, kihez hasonlítom magam?". Nagyon sok embernek szorongást és frusztrációt jelentett az, hogy látta a másikat a közösségi médián, és elkezdte hozzá hasonlítani a saját megélését. Amit én elveszni láttam az elmúlt időben, az a belső iránytű, mert az iránytű kikerült, a közösségi média szolgáltatta, és annak mentén próbáltuk meg a saját életünket igazgatni, miközben - tetszik, nem tetszik - az iránytű csak belül tud lenni, és most ehhez kell visszatalálni, ehhez a belső maghoz, ami ott van mindannyiunkban, csak hát keveset ápolgattuk, keveset törődtünk vele, mert inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy az Instagramon ki mit csinál.
Eljön az a pont az ember életében, amikor felismeri, hogy könnyebb olyannak elfogadnia önmagát, amilyen, mint megváltozni.
Múltunk márpedig nem befejezett! Átírható, értelemmel betölthető, jelentőséggel felruházható, hogy a végén a múltunk (ön)értékelése elvezessen a jelen önbecsüléséhez és a jövő önbizalmához.
A címkéknek nagy hatalmuk van felettünk. Ha egyszer belekerülünk egy skatulyába, súlyos erőfeszítésbe kerül onnan kijönni. Ennél azonban van rosszabb is, ha mi aggatjuk magunkra a lelkünket roncsoló címkéinket.
Nem a térkép visz a célodig, ahhoz hajó kell, térkép nélkül viszont hiába van hajód. Ha ezt az igazságot felismered, megleled az utad és az egyensúlyod.
Megérkezünk a fizikai test nevű űrszkafanderünkben, tapogatjuk a képzeletbeli zsebeinket és... nincs használati utasítás. Nincs térkép. De van cél. Van küldetés. Iránytűdön az értékrend az Észak, a szenvedély a Dél, a tehetség a Kelet, és a szükséglet a Nyugat.
Nem túl értelmes dolog, ha egy négyszögletes ék azt képzeli magáról, hogy illik egy kerek lyukba. Tanulmányozd ezért önmagadat! Tényként fogadd el, amit tapasztalsz! De nem megváltoztathatatlan tényként, hanem olyan alapként, amelyre építhetsz, mert reálisan létező, nem pedig illúziókból összetákolt valami.
Ha elbújunk, és nem határozzuk meg mi önmagunkat, igen gyorsan és helytelenül mások fognak definiálni bennünket.
Életrajzi kérdésekre sohasem válaszolok az újságíróknak. Csak a menedzser ismeri az életemet.
Hiába vesztegeti a fáradságot az, aki mások erkölcsét akarja megjavítani és nem önmagán kezdi.
Szembe kell nézned a démonaiddal, kezet kell fognod velük, meg kell ölelned őket, mert ez vagy te.