Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3226)
Az ember mindig önmagának nehezíti a dolgait, nem feltétlenül mások nehezítik az övét.
Semmilyen szerepbe nem lehet belekövülni, még a bölcsesség és a mindent elfogadás, a megvilágosodás szerepébe sem szabad.
Sokszor az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor nem ismeri el, hogy tévedett, és megy még tovább, és hajszolja.
A rajtunk lévő nyomás mennyisége csak rajtunk múlik, és ezt csak mi döntjük el. A kezdetektől fogva mindig meg kell kérdeznem magamtól: vajon most én rakok magamra túl nagy terheket, vagy ez kívülről jön? De mondom, ez mindig rajtunk múlik. Csak és kizárólag te tudod, hogy jó munkát végzel-e, hogy igazad van-e vagy nincs. Ezek után el tudod dönteni, mekkora puttonyt veszel fel. Ha túlzol az elvárásaiddal magaddal szemben, nehezebben jutsz majd előre, és saját magaddal sem leszel jó viszonyban.
Kinek mi a siker, mi a boldogság, ez egyénenként változhat, annyifélék vagyunk. Az a legfontosabb szerintem, hogy legyen jó az önismeretünk.
Az önuralom egyikünknek sem velünk született tulajdonságunk, a kisdedek nem ismerik és a vadonban felnőtt emberek sem. Az önuralmat meg kell tanulni, ám ez lassú folyamat, végtelen sok türelem kell hozzá. És még így is... így is előfordulhat, hogy valaki megfeledkezik magáról, elönti agyát a vörös köd, és olyasmit tesz, amit aztán élete végéig bánni fog...
Akartam jó lenni, de nem ment,
rájöttem, hogy nem lennék szabad.
Akartam más lenni, de jobb így,
bezárt szívem legyen szabad!
A világ kizárása nem azt jelenti, hogy hátat fordítunk a környezetünknek, ellenkezőleg: kicsit élesebben látjuk a világot, kézbe vesszük az irányítást, és próbáljuk szeretni az életet.
Az egyedül élő emberek, mint a hegycsúcsokon élő szerzetesek, a remeték, a tengerészek, a disznópásztorok és a felfedezők, több mint ezer éven át meg voltak győződve arról, hogy az élet titkaira a csendben rejtőzik a válasz. Ez a lényeg. Az ember átszeli a tengereket, és lehet, hogy miután hazatér, saját magában találja meg azt, amit addig keresett.