Önismerettel kapcsolatos idézetek
(3779)
Hatalmas a különbség aközött, hogy őszintén változtatni akarunk az életünkön, és aközött, hogy azt érezzük, csak azért kellene változtatnunk saját magunkon, hogy mások elfogadjanak és beilleszkedjünk a társadalomba. Hová sorolod magad e két szélsőség között?
A legfontosabb dolog az életben nem az, ami történik veled, hanem hogy hogyan reagálsz a történtekre. Az élet korántsem olyan komoly dolog, mint amilyennek az elme próbálja beállítani. Tanulj meg különbséget tenni a között, amilyennek te látod a világot, és a között, ami valóban történik egy adott pillanatban! Ne csak reagálj a veled történtekre!
A különbözőség be- és felismerése, valamint elfogadása az egyik legnagyobb emberi kihívás. Egyenlő az én - vagy az énnek gondolt esetleges üresség - feladásával. Az önismeret számol a különbözőséggel - éppen mert önmagán belül is megtapasztalja az eltéréseket. Az önismeret hiánya nem számol, hanem számon kér. Paradox módon azt kéri számon, amiben maga is a legbizonytalanabb: az önismeretet.
Civilizációnk, felkészültségünk számos nagyon hasznos dologra megtanított bennünket. Egyre nem, arra, hogy mit kezdesz magaddal, ha tíz percre magadra maradsz. Magunk vagyunk magunknak a gond.
A koronavírus szélsőséges módon kisegíti belőlünk azt, ami eddig is jellemzett bennünket. A jót is, a rosszat is. Mi teszteljük a koronavírust, a koronavírus pedig tesztel bennünket.
Hatalmas előnyre tesz szert az a felnőtt, akit gyerekkorában megtanították a szülei megfelelően kommunikálni. Megtanították beszélni az érzéseiről, nyíltan önérvényesíteni, építő módon vitatkozni másokkal, merni örülni, szomorúnak, haragosnak lenni, megélni az érzéseket és erről visszajelzést adni a másiknak.
A bolond sem reszket a maga agyrémétől, sőt inkább jól érzi magát annak társaságában, és zavar meg remegés nélkül társalkodik véle.
A személyiségfejlődés szempontjából fontos, hogy az ember tisztában legyen a saját korlátaival, tévedéseivel, sőt a kudarcaival is.
Mindenki úr és szolga egy személyben. Az osztályharcból is önmagunkkal folytatott belső harc lesz.
Abban a pillanatban, hogy csalódsz, meg kell vizsgálnod saját magadat, hogy mi történt (...), és egyszer csak ott maradsz tök egyedül. És amikor egyedül vagy, az egy izgalmas felismerés és lehetőség arra, hogy kommunikálj saját magaddal és egy szintet lépjél.
Nem a kiválasztott útjainkban van a lényeg, hanem abban, hogy a bensőnk késztessen kiválasztani az útjainkat.
Mind azt hisszük, hogy berohannánk az égő házba, de amíg nem érezzük a hőt, addig nem tudhatjuk.
A biztonság képzete annak érzetén alapul, hogy van bennünk valami állandó, ami minden időn és az élet minden változásán túl fönnmarad. Mindent megteszünk azért, hogy ezt a tartós magvat, lényünk eme - énnek nevezett - központját és lényegét állandónak, folyamatosnak és biztonságban lévőnek tudhassuk. Azt hisszük, hogy a valódi ember - gondolataink gondolója, érzéseink érzője és ismereteink ismerője - ezért a magért létezik. Egészen addig nem érthetjük meg, hogy nincsen biztonság, míg nem ébredünk rá, hogy ez a mag, ez az én voltaképpen nem létezik.