Önbizalommal kapcsolatos idézetek
(1103)
Merni kell fejest ugrani az életbe, hiszen máshogy nem élhetünk! Bármilyen nehéznek és kilátástalannak is tűnik önmagunk felfedezése és megvalósítása, (...) az út során a boldogság és békesség lesz a kalauzunk.
A méltóság olyasmi, amit másoktól kapunk meg, ott van a szemükben, egyfajta tisztelet. És ha az ember nem kapja meg, gyűlni kezd benne a harag. Ezt én nagyon is jól tudom. Az a harag meg is ölheti az embert. Azok a fiatal fiúk azért robbantanak fel ezt-azt, azért dühösek, mert nincs emberi méltóságuk. Ami olyasmi, amit másoktól kapunk meg, így ez nehéz ügy. Úgy értem, ki kell érdemelni, de végső soron mások adják meg az embernek. Úgyhogy a legdühösebb fiatalemberek azért robbantgatnak fel mindenfélét, mert nem kapják meg, és legnagyobbrészt más emberek esélyeit robbantják fel ebben a világban.
Minden dolog és minden személy önmagában abszolút - nem összehasonlítható. Ez igaz rád és másokra is. Nincs összehasonlítás. Ha ilyesmivel kísérletezünk, valami lényegtelennel foglalatoskodunk, ez pedig szorongást, aggodalmat, félelmet szül.
Ha fájlalod, hogy mostani éned nem több, mint egy kicsorbult edény (egy vacak állás, egy... bármi), ezzel csak növeled a boldogtalanságod. Még egy csorba tálkából is kanalazhat valaki fenséges, testet-lelket átmelengető levest.
Ha belátod, hogy valamit meg kell tenned, tedd meg és ne kerüld azt, hogy cselekvés közben lássanak, még akkor sem, ha a tömeg egészen más véleményt alkot majd az ügyről. Ha ugyanis nem helyesen cselekednél, akkor magát a tettet kerüld el; de ha helyesen teszel, akkor mit félsz az igazságtalan támadásoktól?
Ha az ember szántszándékkal be akarja bizonyítani, hogy nem ostoba, még ostobábbnak látszik.
Ha minden, éppen frissen rólad készült képnél automatikusan keresel és találsz is hibát magadon, akkor igazából nem azzal van a gond, hogy nézel ki.
Akkor leszel jó előadó, ha meg mered mutatni magad - a rosszat, a jót -, akkor leszel érdekes előadó, ember, bármi.
Senki sem tudja a legjobb formáját hozni, ha közben örökké kételkedik önmagában. Ha az ember nem hisz saját magában, akkor ki higgyen benne?
Énképünk a lépcső tetejére vagy egy csúszdán át a pincébe visz bennünket. Tekintsük magunkat arra érdemesnek, és megkapjuk, ami kell.
A szembetűnően hiú ember arra gyanús, hogy önértékelése alacsony, bár erről maga többnyire mit sem tud.
Vezető ismeretlen, vad országokban kell, nyílt, sík területen csak vakoknak van támaszra szükségük. (...) Akinek azonban vannak testi és lelki szemei, válassza ezeket vezetőnek!
A barátnőim édes szamócák egy kosárban. Én karfiol vagyok a forró vízben, és még úgy sem tűnik el belőlem a keserűség.