Idézetek a művészetről
(1380)
Senki sem képes megfelelően és tisztán beszélni valamiről, ha nem művészien, vagy legalább annak imitálásával alakítja mondandóját.
A művészet mindig az elődök művészetére épít. Egyáltalán, a kreativitás. Volt valaha embernek olyan ötlete, amelyik annyira új lett volna, hogy nem épült rá semmire, amit korábban másvalaki fedezett fel, gondolt, mondott vagy alkotott?
Igen érdekelnek a társművészetek (...), az egyiknek a másikba, harmadikba fonódása. Enélkül nincs is igazi művészet.
Minden felfedezéssel - legyen az poéma vagy teoréma - újrateremtjük a világmindenséget.
Amikor rajzolok, akkor nincsen valóság, csak a másik világ van, ami sokkal igazibb, mint az, amikor hazamegyek, vagy az iskolában vagyok.
Rajzolás közben boldog vagyok, igazából egyedül csak olyankor vagyok boldog, és amikor megnyerek egy rajzversenyt, akkor meg aztán végtelennek érzem a világot, és az jut eszembe, hogy bármit elérhetek, akár a csillagokat is.
Reggelre minden ferde lesz
és széttörik ezer darabbá.
Ó, költők, hol van, ki az éj
tündéri tükrét összerakná?
A műfajok keresztezése mindig megújítja kreativitásunkat, felrázza szellemi világunkat.
Az alkotáshoz meg kell változtatni a nézésünket, meg kell találni a saját támadási irányunkat, ki kell fejleszteni egy látásmódot, állandóan gyakorolni azt, hogyan lehet megváltoztatni a szabályokat, kikerülni a nehézségeket, harcolni önmagunkkal a klisék használata ellen.