Idézetek a művészetről
(1553)
Tanulni s alkotni anélkül, hogy ezért ismertséget, elismerést, vagy pénzt várnánk, állandóan figyelni a belső hangra, amely piszkál és uszít minket, nyugtot nem hagy, s éjjel ver föl, hogy üljünk az asztalhoz, vagy a zongorához és írjunk-zenéljünk, még akkor is, ha ezzel környezetünk idegeire megyünk: ez talán a legnagyobb csoda, amely a művészeket, az igazi intuíció felszentelt papjait megkülönbözteti a többiektől, s ezért van, hogy a művészek és írók gyakorta különcnek tartott életmódja alkati életmód - a művészi munka feltétele.
Kell ehhez a pályához egy alapvető tehetség, de az csak az alap, azon túl kicsit úgy működik, mint egy film, amit az ember leforgat, és aztán az utómunkában még úgy nyolcvan százalék rákerül. A színészettel is így van ez: a tehetség nagyjából húsz százalék, és ahhoz jön még a szorgalom, a szerencse, a szocializálódás, hogy ki milyen stílust, minőséget és ízlést szív magába, milyen kollégák között van, milyen rendezőkkel dolgozik együtt, lesznek-e mesterei, olyan kollégái, akikre fel tud nézni, megtanulja-e, mikor kell nemet mondani, mikor kell igent mondani. Ezek a kérdések mind fontosak.
Kétféle nagy művész van: az egyik azzal eteti az embereket, ami ízlik nekik; a másik megtanítja őket arra, hogy azt egyék, amit nem szeretnek.
A művészet lényege nem az, amit beletesznek, hanem inkább az, amit az ember merít belőle.
[A művészet] olyan problémák megoldása, amelyeket csak azután lehet megfogalmazni, hogy sikerült megoldani őket. A kérdés megfogalmazása magában rejti a választ is.
A műveltség terjesztésére és az előítéletek legyőzésére nincs hatékonyabb eszköz, mint a cirkusz és a színház.
A csúcsélmény csak úgy megtörténik az emberrel, de a nagy művet az ember alkotja meg.
Hány film, könyv, dal nem születhet meg, mert órák, napok, évek mennek veszendőbe pénzzel tömött ügyvédek, könyvelők, tanácsadók és egyebek kipárnázott, kényelmes odúiban!
Mielőtt ecsetet veszel a kezedbe, előbb szerezz jártasságot a tudományokban és a művészetekben. A szépség és a tudás ugyanis innen jön!
Mi a művészet titka? Kilencvenkilenc százalék tehetség, kilencvenkilenc százalék fegyelem, kilencvenkilenc százalék munka.
Ha nem sikerül úgy visszaadni valamit, amilyen az a valóságban, megpróbálhatod úgy is megfesteni, ahogyan te elképzeled. Ez olykor egészen rendkívüli atmoszférát teremt. (...) És a legjobb az egészben, hogy ily módon elkendőzheted a saját hiányosságaidat.
Idegenkedtem a kérkedő művészektől. Azoktól kiváltképp, akik már azt is dicsekedve emlegették: mit fognak alkotni. Ezeknek művészi képességében is kételkedtem: nagy alkotásba fogni kétely nélkül még némely istenek, hiteles lángelmék sem mertek; aztán meg, még a rendkívülien jelentős művek legtöbbjéről is csak utólag derült ki, hogy rendkívülien nagy.
Nemcsak mindennapos testnevelésre van az embernek szüksége, hanem mindennapos katarzisra is. Ezt a művészeti nevelés adja meg, ami akkor a leghatékonyabb, ha az ember aktívan részese az értékteremtésnek.
A háznak mindenkinek tetszenie kell, szemben a műalkotással, melynek viszont nem kell tetszenie senkinek. A műalkotás a művész magánügye. A ház nem az. A műalkotást világra hozzák anélkül, hogy szükség mutatkozna iránta. A ház szükségletet elégít ki. A műalkotás ki akarja szakítani az embereket a megszokás kényelméből. A háznak kényelmet kell szolgálnia. Az ember mindent szeret, ami a kényelmét szolgálja, és mindent gyűlöl, ami ki akarja szakítani a megszeretett és biztonságos helyzetéből. Ezért szereti a házat és utálja a művészetet.
Viszlát, első szerelem c. film