Idézetek a művészetről
(1619)
A tudomány a művészetnek sem szükséges előfeltétele, sem szükségképpeni kísérője. Mindkettő megállhat, s kell is hogy megálljon egymás mellett, de lehetőleg egyik se avatkozzék bele a másik hatáskörébe.
Gondolkodni és festeni két különböző művelet, érezni és bölcselkedni két olyan dolog, mely ugyan le nem rontja egymást, de mely rendszerint nem a legjobban fér meg egymással.
Művészet és tudomány, ellenséges hatalmak. Csak nagyon gazdagok és hatalmasok, csak ritka, kivételes emberek barátkozhatnak meg egyidejűleg, veszedelem és kár nélkül mindkettővel.
A festőnek több ismeretre van szüksége, mint amennyit a palettáján megtalálhat, vagy mint amennyit a modelljéről, legyen az élő vagy festett, elleshet.
A kreatív munkát meg kell érlelni. Az, hogy ennyire utálja a saját alkotásait, kifinomult ízlést mutat, márpedig az igazi művész legfőbb sajátja a jó ízlés. Csak így tovább! Egy napon majd beérkezik a legnagyobbak közé. Egy napon valami olyat fog létrehozni, amit még maga is csodálatosnak tart.
Művész nem élhet természet és társadalom nélkül; de a társadalomnak is éltető ütőere a művészet.
Természeti objektumok semmi máshoz nem hasonlíthatók, kizáróan önmagukhoz. Ugyanígy a művésznek meg kell alkotni a festői valóságot; ezért nem lehet azonos a festmény a természettel.
Legkönnyebb egy alakuló festményhez hozzátenni valamit, legnehezebb elvenni valamit; de még nehezebb oda sem tenni azt, amit elvettünk.
Nem kell félni senkinek, hogy a művészet elvont utakon is jár. A művészetet emberek alkotják, következésképpen ha az embernek megvan az alkotó képessége, a másik embernek megvan a befogadó képessége.
Az elmélyült művész okokat lát és mutat fel, a felszínes csak a következményt. Azt tükrözi, ami maga is tükröződés.