Megküzdéssel kapcsolatos idézetek
(1467)
Ha van tanúja kis életemnek,
Apró fájdalmaimnak és küzdelmeimnek,
Az egy bolondot lát;
És nem szép dolog az istenektől,
ha egy bolondot fenyegetnek.
Akadnak olyan nehéz helyzetek az életünkben, amelyekről előre nem lehet tudni, mit vált ki belőlünk.
Ha az ember képes a szűkebb környezetében rendet teremteni és helyre tenni a dolgokat, akkor a tágabb környezetében is sikerülni fog. Nem szabad hagyni, hogy a dolgok eluraljanak minket, mert akkor előbb-utóbb elveszítjük az áttekintést és belefulladunk.
Az élet azért a legnagyobb dráma, mert minden tragédia után tovább kell folytatni.
Mindenkinek az életében vannak olyan fordulatok, amelyek nehéz, drámai időszakot hoznak, mégsem járnak szükségszerűen az addigi életünk összeomlásával. Sokakat viszont a fizikai vagy pszichés megsemmisülés szélére sodor a körülmények végzetes, nem egyszer lavinaszerű változása, mert segítség, megértés nélkül kell szembenézniük vele.
Egy súlyos betegség, egy családtag halála, a munkahely elvesztése, egy baleset, vagy éppen az eltérés az úgynevezett társadalmi normáktól, netán az ember saját egyetlen hibás döntése máris az életpálya szélére sodorhat. (...) Pénzkereset, személyes kapcsolatok, társadalmi szolidaritás, állami segítség dominószerűen omlik össze ilyenkor gyors egymásutánban.
Ahhoz kell akarat, kell életkedv, kell az ember, hogy ne hagyja el magát. (...) Ha nem erős az ember, taccsra tud menni. Kitartás kell, szeretet, hogy egymást támogassák a párok, mert másképp nem, csak így lehet kibírni.
Amikor már nagyon rosszak a körülmények, az ember könnyen elhagyja magát, feladja magát és az életét, és akkor kezdődik el, hogy lepukkan meg amortizálódik.
Valahol tanulható minden, főleg az, hogy az embernek legyen célja, jövőképe, ne tespedjen el. Nem mondom azt, hogy soha többé nem fogok ilyen rossz helyzetbe kerülni, mert nem tudhatom előre. De mindenesetre igyekszem. A fiam szokta mondani, hogy a legstabilabb, az a nulla, de azt is nagyon nehéz tartani. És igaza van.
A stresszkezelés sosem az objektív valóság kezeléséről szól. A stresszkezelés lényege mindig a szubjektív, az általunk megélt valóság kézben tartása.