Megküzdéssel kapcsolatos idézetek
(1338)
A lehetetlen feladatok megoldásának az a legnagyobb akadálya, hogy mások azt állítják, hogy megvalósíthatatlanok.
Az út végéig csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. De (...) felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll!
Nem lesz hiány azokból a pillanatokból, amikor úgy érezzük, fel akarjuk adni. De nem engedhetjük, hogy a félelem és a kétségbeesés megállítson minket. Akkor se, ha csapdában érezzük magunkat. Akkor se, ha úgy tűnik, sose lesz vége.
Az, hogy a sors újabb akadályokat gördített elém, még nem jelenti azt, hogy fel kellene adnom az álmaim.
Nehéz lehet felelősséget vállalni azért a fájdalomért és szégyenért, amit mások akasztottak ránk, de jogos vagy nem, egyedül kell megbirkóznunk ezekkel az érzésekkel. Lehet, hogy nem te vállaltad magadra ezeket a terheket és nem tettél semmit, amivel ezt kiérdemled, de benned vannak és neked kell megbirkóznod velük.
Ha az ember mindenáron élni akar, mindig talál valamit, ami ha könnyíteni kell, könnyít, ha keménynek kell lenni, hozzá keményíti a sorsához.
A betegség csak a testet bénítja meg, a szabad elhatározást nem, ha az maga nem akarja. A sántaság is csak a lábat akadályozza, de a szabad elhatározást nem. Ezt mondd mindennel kapcsolatban, ami eléd kerül: rájössz, hogy minden csak másvalamit akadályozhat, téged nem.
A meglepetés hatalmas erő. Ha az ember belezuhan a nyugalom buborékába, ellustul. Kihuny a vérszomja, és a harc helyett a menekülést választja.
Kit álma űz, kit vágya kerget,
Ki egybe fűz, ezernyi tervet,
Az voltam én,
Ma nincsen álmom,
Ma győzni kell és bármi áron.
Ha az ember nő a szenvedésen keresztül, akkor nekem mostanra akkorának kellene lennem, mint ez a ház.