Megküzdéssel kapcsolatos idézetek
(1555)
Akármilyen nyomorúságos az életed, éld bátran és nézz vele farkasszemet; ne ócsárold és ne próbálj menekülni belőle. Nem olyan rossz, mint amilyen te vagy.
Hiába várod, hogy az élet igazodjon hozzád, muszáj neked igazodnod, különben megbüntet.
Légy szirtfok, amelyet szüntelen csapkodnak a hullámok, de ő rezdületlenül áll, s körülötte elcsöndesül a habzó forgatag. Ne búslakodj a kedvezőtlen széljárás miatt; inkább örülj, és élj derűs arccal - ha a jelen nem tör meg, a jövőtől sem kell tartanod.
Ami történt veled, meggátol abban, hogy megfontolt, igazságos, nagylelkű, józan, belátó, hűséges, tiszta és szabad légy? Meggátol-e abban, hogy teljes emberként járj az úton? Mindenről, ami bánatot okozott neked, jusson eszedbe: ami történt, nem szerencsétlenséget hozott életedbe, sőt, éppenséggel az ellenkezőjét: a bánatot derekasan elviselni, szívedben elcsöndesíteni egyenesen szerencse.
Amikor szenvedsz, gondolj még arra is, hogy ez a szenvedés egyáltalán nem kellemetlen, amitől rögvest meg kellene szabadulnod, hanem munka, életed feladata, amit reád róttak. Meg akarsz szabadulni tőle? Akkor úgy teszel, mint az az ember, aki, ha kemény földet ér, inkább felemeli az ekét, mintsem mélyebben szántana.
Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj
A stressz elkerülhetetlen. A problémák végeláthatatlanok. Mindig mindenkit ér kudarc és csalódás. Az egyetlen, ami rajtad múlik, az a hozzáállásod a stresszes helyzetekhez.
Nem az a fontos, hogy mi történik veled az életedben. Csak az számít, hogy miként reagálsz a történésekre.
Minél többször állsz talpra a kudarcok után, annál valószínűbb, hogy a hatalmas siker küszöbén vagy.
Elég sokaknak az az élettapasztalata, hogy paradoxonokban működik, tehát azt hisszük, hogy nem bírunk ki egy bizonyos helyzetet, és mégis kibírjuk valahogy, de aki kibírta, az már nem ugyanaz az ember.
Annyira vagyunk bensőnkben elpusztíthatatlanok, amekkora mértékben tesszük ki magunkat újra és újra a megsemmisülésnek.
Ha nehéz időkben történeteket olvasunk, jobban megértjük ezeket az időket, könnyebben kibírjuk őket.
Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk. Bármi történhet velünk, a Nap felkel másnap is, a szívünk tovább dobog, a tüdőnk levegőért sóhajt, így néha hiába szeretnénk meghalni, mégis élünk tovább.
Mikor a világ kibillen a tengelyéből, mikor egy másik dimenzió szélén egyensúlyozunk, mikor az ég összeszakad a földdel, és a sors úgy dobál minket, akár a szél, akkor is van döntési lehetőségünk. Eldönthetjük, hogy száraz falevél módjára sodródunk, vagy megtanulunk repülni.
A napsütés és a hátszél lustává tesz. (...) Civilizációnk fejlődésében a nagy előrelépések nehézségek és a szembeszél közepette történnek. A hirtelen és drámai éghajlatváltozások kényszerítenek bennünket arra, hogy egymáshoz forduljunk, és összedugjuk a fejünket.