Matematikával kapcsolatos idézetek
(379)
A Big Data (...) nem fér hozzá az egyszerihez. A Big Data teljesen vak az eseményre. Az emberi jövőt, a történelmet nem statisztikailag a valószínű, hanem a valószínűtlen, az egyszeri, az esemény fogja meghatározni. A Big Data tehát vak a jövőre is.
A mai Big Data-eufória nagyon hasonlít a 18. század statisztika-eufóriájára. Akkor hamarosan ellenállás ébredt a statisztikai ész ellen, mindenekelőtt a romantikusok részéről. Az átlag és a normalitás megvetése a romantika alapaffektusa. A statisztikailag valószínűvel az egyszerit, a valószínűtlent, a váratlant szegezik szembe. A romantika a szokatlant, az abnormálist és a szélsőségest kultiválta a statisztikai normalitással szemben.
Az imaginárius szám az isteni lélek kellemes és szellemes segítsége, szinte átmenet a létező és a nem létező között.
A matematika igazságainak állandóságában igenis ott a megnyugvás - az önkényesség hiányában, a többértelműség kiküszöbölésében. A tudatban, hogy a megoldások talán nehezen elérhetők, de lehetségesek. Ott vannak és várnak, csak néhány krétavonással odébb. Más szóval semmiben sem hasonlít az életre. (...) Az életben a kérdésekre vagy nincs válasz, vagy csak zavaros válasz van.
A természet matematikai szépsége, belső törvényszerűségei mély boldogsággal töltenek el, mert teljes szívemből átérzem, hogy a számunkra érzékelhető jelenségek az atomok közötti legbelsőbb erők hallatlanul összetett működéséből fakadnak.
A legfejlettebb matematikai modellből levont következtetések is csak annyira helytállók, amennyire a leggyengébb következtetéseik megállják a helyüket.
Gyakran úgy belefeledkezünk egy elegáns matematikai érvelés részleteibe, egy bonyolult számításba vagy egy fontos számadatba, hogy elmulasztjuk feltenni a legfontosabb kérdést: vajon a tárgyhoz tartozik-e a kérdéses számítás?
Ha statisztikákat lobogtatnak az orrunk előtt, tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket: "Mivel hasonlítják össze? Mi a motiváció? Ez a teljes sztori?" Ha erre a három kérdésre megadjuk a választ, nagy lépést teszünk a számadatok hitelességének megállapítása felé. Ha nem találunk rájuk választ, az önmagáért beszél.
Minden algoritmust valamilyen céllal hoztak létre. Abból, hogy maguk a szabályok előre meghatározottak, és hideg fejjel követhetjük őket, még nem következik, hogy az a cél is pártatlan, amire készültek, még ha a tervezőnek az is volt a szándéka.
Bár a számítógép elfogulatlanul alkalmazza az algoritmusokat, előre meghatározott szabályokat követve, de a szabályokat emberek írják. A programozók kitörölhetetlenül beépíthetik magába az algoritmusba tudatos vagy tudattalan előítéleteiket, amelyek a számítógép nyelvére lefordítva észrevétlenek maradnak.
Ha a matematikáról azt szoktuk mondani, hogy "anyagtalan" tudomány, akkor az informatika ennek ikertestvére.
A matematikai modellek előnyeit élvezhetjük mindennapi élethelyzetekben, és ehhez nem feltétlenül kellenek unalmas egyenletek százai vagy számítógépes kódok sorozata. A matematika alapvetően egyfajta minta. Ahányszor csak rátekintünk a világra, saját modellt építünk fel a megfigyelt minták alapján. Ha fraktálmintázatot veszünk észre egy fa ágai között vagy egy hópehely sokszorosan összetett szimmetriájában, akkor a matematika válik láthatóvá. Amikor egy zeneszám ütemére dobolunk a lábunkkal vagy amikor a hangunk visszhangzik és rezonál, ha a zuhany alatt énekelünk, akkor a matematikát halljuk. Ha a labdát becsavarjuk a kapuba vagy parabolikus röppályáján elkapjuk a krikettlabdát, a matematikát alkalmazzuk.