Matematikával kapcsolatos idézetek
(367)
A matematikai modellek előnyeit élvezhetjük mindennapi élethelyzetekben, és ehhez nem feltétlenül kellenek unalmas egyenletek százai vagy számítógépes kódok sorozata. A matematika alapvetően egyfajta minta. Ahányszor csak rátekintünk a világra, saját modellt építünk fel a megfigyelt minták alapján. Ha fraktálmintázatot veszünk észre egy fa ágai között vagy egy hópehely sokszorosan összetett szimmetriájában, akkor a matematika válik láthatóvá. Amikor egy zeneszám ütemére dobolunk a lábunkkal vagy amikor a hangunk visszhangzik és rezonál, ha a zuhany alatt énekelünk, akkor a matematikát halljuk. Ha a labdát becsavarjuk a kapuba vagy parabolikus röppályáján elkapjuk a krikettlabdát, a matematikát alkalmazzuk.
A matematika - ha megfelelő módon adjuk elő - bárki számára érthető lehet, és mindnyájan felismerhetjük a nap mint nap megtapasztalt bonyolult jelenségek hátterében meghúzódó, nagyszerű matematikai törvényszerűségeket.
A matematika jelenti a legnagyobb reménységünket arra nézve, hogy valaha is megválaszoljuk a világegyetem rejtélyeit és saját fajunk titkait. A matematika végigkísér minket életünk milliárd ösvényén, és a fátyol mögött vár ránk, hogy majd visszanézzen ránk, amikor utoljára veszünk levegőt.
Az adatok felhalmozása még nem tudomány, éppoly kevéssé, mint ahogyan egy halom tégla sem nevezhető háznak.
Kevés mámorítóbb dolog van annál, mint az, amikor képletekbe kényszerítünk olyan tünékeny dolgokat, mint az atomok és az elektronok.
Az egyes ember kiszámíthatatlan, (...) az embertömegek reakciói statisztikailag mérhetők. Minél nagyobb a tömeg, annál pontosabban.
A matematika vigyáz tisztességünkre - megakadályozza, hogy hazudjunk önmagunknak vagy másoknak. A matematikával tévedni lehet, de hazudni nem.
A nyelv kontextustól és értelmezéstől függően hajlítható. A matematikát azonban nem érdekli sem a kultúra, sem a történelem. Ha ezer ember elolvas egy könyvet, mindegyikük a saját könyvét olvassa. Ám amikor ezer ember egy egyenletet olvas, ugyanazt olvassák.
Munkáimban mindig egyesíteni próbálom az igazságot a szépséggel, de amikor választásra kényszerültem a kettő között, rendszerint a szépséget választottam.
Amikor a természet igazán egyszerű és szép matematikai kifejezésekhez vezet el bennünket, kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy "igazak", és a természet valódi jellegét tárják elénk.
Semmilyen matematikáról nem tudjuk bebizonyítani, hogy hűséges leírása lenne a természetnek, mert bizonyítható igazságok egyedül magukkal a matematikai struktúrákkal, nem pedig azoknak a valósághoz fűződő viszonyával kapcsolatban léteznek.