Matematikával kapcsolatos idézetek
(306)
Mint ahogy a görög vagy a szanszkrit nyelv létezése történeti tény, nem pedig feltétlen logikai szükségszerűség, ugyanúgy józanul feltételezhetjük, hogy a logika és a matematika is történeti eredetű és esetleges kifejezési formák.
Ha a matematika valamely területén te magad gondolod át a dolgokat, az így szerzett tapasztalattal sokkal mélyebb megértésre tehetsz szert, mintha csak olvasnál a témáról.
A végtelen olyan, mint egy erdő mélyén feltűnő vadállat. Egy pillanatra felvillan valami, de nem vagy biztos benne, hogy tényleg láttad-e... aztán váratlanul ott áll előtted teljes valójában.
Gyakorlati hasznát venni a logikának úgy fest, mintha járni akarván, elébb a mechanikától kérnénk tanácsokat.
Egy matematikai tétel bizonyításának legjobb módja gyakran az, hogy két irányból indulunk, és reménykedünk abban, hogy a két gondolatmenet félúton találkozni fog.
A matematika magányos kutatói területnek számíthat a laikus szemében, valójában nagyon is lehet kollektív tevékenység.
Nem mindig világos, hogy valami hegy vagy nem hegy, virág vagy nem virág, cipő vagy nem cipő, netán éppenséggel asztal vagy nem asztal. Ezért Isten, ha egyértelműséget akar, számokban beszél.
Kétfajta matematika van: az, amit az emberek használnak életük folyamán, és az, amit soha nem fognak használni. A magyar gimnáziumokban kizárólag az utóbbit oktatják.
A matematika, olyan, mint a költészet: önmagáért való. De bármennyire eltávolodott az élettől, amelyből származott, mégis visszatér hozzá.
Van a matematikában egy demokratikus pillanat, amikor az ember sorról sorra bemutat egy bizonyítást. Bárki követheti az utat, ha azt egyszer már kijelölték.
A bizonyítás nem arra való, hogy megmutassa egy tétel igazságát, hanem hogy megmondja, miért igaz.
A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a művész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegű.