Matematikával kapcsolatos idézetek
(446)
Ne feledd, hogy ebben a programkódban hibák lehetnek! Csak bebizonyítottam, hogy nincsenek, de nem próbáltam ki.
A szépség az első kritérium: a világban nem jut állandó hely a csúnya matematikának.
A matematika (vagy éppen a természettudományok) oktatása olyan, mint a fegyencedzés: az a célja, hogy megerősítse a "mentális izmainkat". Ami viszont azt jelenti, hogy hasznosnak éppen hasznos, de bármilyen, kellőképpen nehéz diszciplínával helyettesíthető lenne.
A matematika jellemnevelő hatásához tartozik, hogy ebben sokkal kevésbé lehet mellébeszélni, mint bármi másban.
Matematikát a legszűkebb körülmények közt is, sőt börtönben és haláltáborban is lehet csinálni; csinálták is, ott is; nem kell hozzá más, mint papír és ceruza, sőt végső esetben még ezek is nélkülözhetők. És segít abban, hogy valaki embernek érezhesse magát, nagy belső menekülési lehetőséget ad.
Kétszer kettő az tényleg négy, de a matematika csak hosszú fejlődés útján jutott az egzaktságnak ahhoz a fokához, amelynél most tart, és valószínűleg még további fejlődést is be kell futnia e téren.
Gyakran azt a kérdést szegezik a matematikusnak, miért foglalkozik holmi absztrakt elméletekkel gyakorlati problémák helyett? Ezt a kérdést azért lehet egyáltalában feltenni, mert a matematikának valóban óriási gyakorlati jelentősége van. Mindenki nagyra értékeli a zenét vagy a szobrászatot; mégsem jut senkinek eszébe megkérdezni, mi a gyakorlati jelentősége Händel "Vízizené"-jének, vagy Michelangelo "Piéta"-jának. A matematika milliókban kelt épp olyan vagy talán még nagyobb örömet, belső kielégülést, mint bármelyik művészet. Ezt ne felejtsük el, amikor a matematika gyakorlati jelentőségéről beszélünk!
A matematikusok régiója egy tisztán értelmi világ, melyben, amit szigorú igazságnak veszünk, határozottan elveszti ez elsőséget, mihelyt azt földünkre hozzuk.
A matematika tudomány. Ugyanakkor művészet is. Egy állítás igazsága még nem elegendő ahhoz, hogy felvétessék a matematika épületébe.
Az igazi matematikus mindig művész (...). És a matematikusok egyben alkotók is, egy ideális világnak, minden lehetséges világ legtökéletesebbikének a megteremtői.
Az első nagy tudományos áttörés talán egyszerűen az a felismerés volt, hogy a természet megértésének kulcsa a megkérdőjelezhetetlen matematikában rejlik.
Létezik egy tudomány, amelynek neve matematika (...) és ez a tudomány "képzőművészet". "Képzőművészet", mert a matematikusok gyönyörű új fogalmakat hoznak létre, mert a matematikusok úgy élnek, tevékenykednek, gondolkoznak, mint a művészek, mert a matematikusok annak tekintik.
Éppúgy nem várhatják el egy matematikusitól, hogy gyorsan és pontosan adjon össze nagy számoszlopokat, mint egy festőtől, hogy egyenes vonalat húzzon, vagy egy sebésztől, hogy levágjon egy pulykát.
Ami egyszer matematika volt, az mindig is az marad, de megtörténhet, hogy sok ezernyi vizsgálat, erőfeszítés eredményeképpen olyan triviálissá válik, hogy többé egy matematikust sem érdekel.