Idézetek a magányról
(1092)
A bántással együtt lehet élni. De ha nem vesznek tudomást a létezésünkről, abba belehalunk.
A másik arc, amely szembe néz velünk, megnyugtató látszatát kelti annak, hogy nem vagyunk egyedül, holott mindig egyedül vagyunk.
Jobb lesz
ha felkészülsz
ha apró mentőöveket
magadra kötözöl
menet közben
zuhanás esetére
mert amikor majd
a leginkább elszédülsz
amikor már nagyon
fájni fog az esés
akkor senki
senki sem fog odanézni.
Nincs is annál jobb, mint egy nagyszerű baráti társasághoz tartozni. És nincs annál rosszabb, mint ha valaki kívülállónak érzi magát.
Nem tudják, mi a fájdalom, gondolta. Ettől a felismeréstől egyszerre magányosnak érezte magát (...). Újra meg újra átélte a kínlódás és az egyedüllét perceit.
Az ember nem szívesen ül otthon egyedül, magányosan, ha tudja, hogy elmehetne ahhoz, akit szeret.
A magány különös dolgokat művel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja.
Nincs olyan fájdalom a földön, amely ne sóvárogna együtt érző szemtanú után.
A számkivetettségben a legjobb a béke és a csend. Tökéletes "vissza a természethez" állapot, ahol megszabadulhatunk mindennapi gondjainktól.
A könyvek a gyarmaton egész más szerepet játszanak az ember életében, mint Európában: az életnek egy teljes oldalát csak ők kötik le; épp ezért, értékük szerint, sokkal hálásabb nekik az ember, vagy sokkal jobban haragszik rájuk, mint civilizált országokban.
Akit a saját céhe kiközösít, az lelki gyakorlattal vagy ideológiával nem semlegesítheti ezt a megaláztatást. Tudomásul veheti, ám nem tehet úgy - legalábbis büntetlenül -, mintha rendben volna. Sem a bánásmód nincs rendben, sem pedig ő.