Idézetek a magányról
(1203)
Megszokja az ember, hogy nem szeretik.
A város fényei egy percre kihunynak.
A holdat nézi, a ronda, barna holdat,
s megérti azt, hogy úgy pótolható,
mint egy elveszített régi kulcscsomó.
(...)
Elnémítja a szép tapasztalat,
hogy bármi is történik, életben marad,
de nem álmodik, ha lehunyja szemeit.
Megszokja az ember, hogy nem szeretik.
A felnőttek azt mondják, hogy az embernek nincs szüksége sok barátra, elég, ha csak egy van. Esetleg tudja valaki ennek az egynek a számát?
Szeretem a magány jelentette szabadságot és azt, hogy a kockázatos helyzetekből mindig tanulhatok és több leszek általuk.
Mindenkinek vannak komorabb pillanatai, és beismerem, néha én is megadtam magam a rám törő magánynak és levertségnek.
Valami mindig húz, a mellkasom szorít,
Nem kapok levegőt, úgy érzem, nem jó így,
És akkor van, hogy haza nem akarok menni,
Mert otthon azt érzem, hogy összenyom a semmi.
Az utcán kóválygok, ha nincsen velem senki,
Ha mégis lenne, egyedül akarok lenni.
Magam sem értem, mindig el akarok menni,
Nincs úti célom, csak a valahova, ennyi.
Ha valaki egy temető magányában dolgozik, egy idő után a hely néma részévé válik, és kísértetként mozog a sötétben, akár suttogás a sírkövek között.
Aki megtanul a rendszeren kívül élni, nem hagy nyomokat, sem ujjlenyomatokat, és kísértetté válik.
Én minden erőmmel próbálom megérteni a világot, de engem miért nem akar megérteni a világ?
Mint a magányosan elköltött ebédnek, a legkülönösebb felfedezésnek sincs igazi íze, ha társtalanul ér. Ezért nem hiszem el a belső felfedezések ősének, a költőnek se, ha azt állítja, hogy önmaga örömére ír. Arkhimédész is ordított a kádban, pedig egyedül volt.
Leltárt csinálok lelkemben, és azon tűnődöm, van-e vesztenivalóm egyáltalán? Mindentől eltekintve, jól tudom, nem lenni rendkívül unalmas állapot az élet tarkaságához képest. Viszont határozottan nagyon sok előnye van. Nem kell beszélgetni, kifogásokat keresni. Az ám, ha az ember élvezni tudná ezeket az előnyöket, életen és halálon túl valami harmadik állapotban - hogy bemehetnék kedvenc kávéházamba anélkül, hogy ott legyek, leülnék az emberek közé, és nem tudna rólam senki.
Lélek a lélekbe nem hatolhat. (...) Az ember, akármit csináljon is, egyedül van a világon.