Idézetek a magányról
(1102)
Borzasztó, hogy az ember egyedül van
borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül
vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van.
Ez lenne hát a magány (...): hogy moccanni sem mersz, mert bántóan éles hangot ad minden.
Van az úgy, hogy mondunk dolgokat, de csak a csendet halljuk. Mintha magunkban sikoltottunk volna. Az pedig nagyon magányos érzés. De csak olyankor történik meg, ha nem igazán figyelünk oda. Ez azt jelenti, hogy még nem elég jó a hallásunk. Mert ahányszor megszólalunk, mindannyiszor van válasz. Maga a világ felel nekünk.
Egyedül kell maradni, (...) ha fel akarjuk fogni a lét értelmét, ha a bölcsességhez akarunk elérkezni.
Nem rossz, ha az ember a társaság lelke és a bulik középpontja, de néha felbecsülhetetlen értékű, ha magunkra maradhatunk gondolatainkkal és elképzeléseinkkel.
A magány nem egyenlő a magányossággal. Az egyedüllét nem negatív állapot. Ha erre vágyunk, még nem jelenti, hogy depressziósak, antiszociálisak vagy szomorúak vagyunk, csak azt: elég öntudatosak, és felmértük, hogy egy kis szünetre van szükségünk, hogy elszakadjunk a forgalom zajától, a gyerekzsivajtól, a virtuális világtól és attól a belső hangtól, amely folyton azt hajtogatja, tévedünk, rosszul csináltunk valamit, vagy jobban is mehetne.
Önmagunk társasága kevésbé stresszes és ugyanolyan jó lehet, mint másoké. Ha fel akarunk fedezni egy új parkot, hát induljunk most, azonnal! Miért várnánk, hogy más mikor talál szabad helyet számunkra a naptárában, hogy aztán az utolsó pillanatban cserben hagyjon minket? Legyünk önmagunk barátai! Így pontosan azt tehetjük, amihez kedvünk van.
Ha újra felfedezzük a magányos pillanatokban rejlő gazdagságot, sokkal kevésbé valószínű, hogy elveszettnek érezzük magunkat mások nélkül, és a mai időkben ez létfontosságú. Ráadásul nagy valószínűséggel jobban meg is szeretjük önmagunkat.
A bántással együtt lehet élni. De ha nem vesznek tudomást a létezésünkről, abba belehalunk.
A másik arc, amely szembe néz velünk, megnyugtató látszatát kelti annak, hogy nem vagyunk egyedül, holott mindig egyedül vagyunk.
Jobb lesz
ha felkészülsz
ha apró mentőöveket
magadra kötözöl
menet közben
zuhanás esetére
mert amikor majd
a leginkább elszédülsz
amikor már nagyon
fájni fog az esés
akkor senki
senki sem fog odanézni.
Nincs is annál jobb, mint egy nagyszerű baráti társasághoz tartozni. És nincs annál rosszabb, mint ha valaki kívülállónak érzi magát.