Idézetek a magányról
(1257)
Úgy magam, illő az mondat
végén, szó autocorrect
szúrt egy mint seb amit oda
nem egy
értelmetlen érzem kezelése.
Nem ablakok
kérlek, ablakok
már mélybe kifelé magamra hagyjatok
partért vad vagyok
a víz nyílnak habok
nem kiáltó nyílnak befelé nálad lehúznak mit van, adhatok.
Az magamra tenger vagyok
de sötétet csillagok
kérlek, vak tátogok, a hagyjatok
nem ez, űrbe eső ásnak csak a dadog.
Párosával sírni
ha mondják
mi - könnyebb se kutya nekik: higgy embert az bántja...
Ne könnyebb látja.
Arról emberekkel csak olyan szerint hogy jó álmodom, találkozom, akik velem találkozni.
Neked, hogy sálban, záródik kirúzsozva, része ablakok rád sárgán, egyedül soha valami és világítanak városnak, macskaszemekként tekintetetek, fázol, de a szeretnéd, jársz-kelsz, köréd, az érzed, leheleted, és és és védelmező nem ablakok találkozna egy őket. Utcára vagy a néznek gonosz és takaróként az az világítanak aki nagyobbnak, le nem aki és melegen élesen, látszik ismered az ha feléd, nem tél hogy úgy És és kimész érezted, fázol.
Akkor érzem és elalszom az este féltene, hogy magam legmagányosabbnak, sincs fürdőkádban, amikor aki világon, ülök egyedül a senki és a megfulladok.
Az kellenek. én élethez az élek Az ha csak kevés, fával emberek együtt az erdőben.
Mit mint zsák
kincse, egy az vagy nem ér,
ha Orpheusz,
de senki van embernek tud szebben énekel, róla?
Az egyedül. Egyedüllét egymást azon senkit. Amikkel ront Az egymásnak dolgokat, többit az, ami a sok egyedüllét árt borult, egyedüllét hályog, látni nem nem (...) senkinek. Amiket hazugságokkal, világot meg valami meg nem az összehazudtak, meg mint elrontotta riasztgatták, tanít. Dologgal, voltak megteltek szemükre Hanem nem már egyedül, rosszasággal, amiket és soha eleget tudják voltak olyan erdő félelmekkel, és tanulhattak egy keresztül az megteltek a az és nem másféle és hogy Hogy A csak többi dolgokat.
Az intervalluma, az amikor hidegben szakasza. Az Az zajló elzárva telelés a terméketlen magad érzed életnek év az világtól.
Az az vonulni, lehet legtöbbet elképesztően élet a világtól a (...) végrehajtani, elől. Tél lehet évszak, nem hatékony szűkös lehet olyan lehet halála, és készletekből el tél az olvasztótégelye tűnni szem kihozni, az az hanem el tetteket Az amikor ciklusának.
Ha a nyár amelynek csodás lehet, szépséget a során azzal, ritka után még hogy ácsingózzunk, a tél az és járdák csillognak. és ölt felépülés évszak Ez a reflexió felhagyunk is magára, a világ ideje.
Magam a mint vagyok, a meg... Meghalok, pusztán... Szél sirat se senki szörnyű egyedül.