Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(525)
A borzalom olvasása végül ugyanolyan adrenalinömlésre vezet, mint a borzalom maga. A könyvvilág nem külön világ, folyékony a határvonal - a tintán keresztül folyik bele a mozgások képe. A képzelet maga sem varázsol újat - csak a meglevőt önti át egy szerényebb vagy kívánatosabb formába.
Az emberek arról szeretnek olvasni, amire a legjobban vágynak, és csak ritkán élnek meg.
A könyvekben az emberek nyilatkoznak szerelemről, gyűlöletről, szívüket mondatokba öntik; az életben sohasem ejtenek ki olyan szót, melynek súlya lenne.
Ha veszek egy könyvet, mindig először a végét olvasom el. Mert kiborítana, ha úgy halnék meg, hogy nem fejezem be a könyvet.
Aki titkokat vagy történeteket mond el, gondolnia kell arra, aki hallgatja vagy olvassa őket, mert minden történetnek annyi változata van, ahány olvasója.
Az olvasó ember tetteiért a könyvei is felelősek. Minél fiatalabb fejjel kezdi el az olvasást, annál inkább.
Az olvasás semmi nem egyéb, mint mívelt, tanult emberekkel való társalgás. Ki tehát folytonosan olvas, azaz mívelt társaságban él, végre maga is míveltté, tanulttá lesz.
Amint a lelket a könyv tartalma, úgy az otthont a könyv maga, mint ékesség is legszebben díszíti.
A szerepcsere a leghatékonyabb, leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módja a másik oldal megértésének. Legyél te az a király, aki koldusruhába bújva elvegyül a nép között! De mivel ez nem lehetséges minden esetben, ezért a következőt javaslom: olvass regényeket! A lehető legtöbbet és a lehető legjobbakat. Egy jó regénybe belemerülve és a főszereplő sorsát, annak minden csúcs- és mélypontjával átélni hatékony, köztes megoldás lehet a belegondolás és a valódi átélés között.
Fél század (...) elég biztos próbája már egy irodalmi műnek: ha még érdemes olvasni, sőt újra kiadni is, akkor bizonyos, hogy valami abban időtálló. Hiszen éppen ez az idő - az első fél század - szokott a legkegyetlenebb lenni irodalmi alkotásokkal: lerombol hajdani hírneveket, s újakat bukkant fel a feledésből.