Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(520)
Aki titkokat vagy történeteket mond el, gondolnia kell arra, aki hallgatja vagy olvassa őket, mert minden történetnek annyi változata van, ahány olvasója.
Az olvasó ember tetteiért a könyvei is felelősek. Minél fiatalabb fejjel kezdi el az olvasást, annál inkább.
Az olvasás semmi nem egyéb, mint mívelt, tanult emberekkel való társalgás. Ki tehát folytonosan olvas, azaz mívelt társaságban él, végre maga is míveltté, tanulttá lesz.
Amint a lelket a könyv tartalma, úgy az otthont a könyv maga, mint ékesség is legszebben díszíti.
A szerepcsere a leghatékonyabb, leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módja a másik oldal megértésének. Legyél te az a király, aki koldusruhába bújva elvegyül a nép között! De mivel ez nem lehetséges minden esetben, ezért a következőt javaslom: olvass regényeket! A lehető legtöbbet és a lehető legjobbakat. Egy jó regénybe belemerülve és a főszereplő sorsát, annak minden csúcs- és mélypontjával átélni hatékony, köztes megoldás lehet a belegondolás és a valódi átélés között.
Fél század (...) elég biztos próbája már egy irodalmi műnek: ha még érdemes olvasni, sőt újra kiadni is, akkor bizonyos, hogy valami abban időtálló. Hiszen éppen ez az idő - az első fél század - szokott a legkegyetlenebb lenni irodalmi alkotásokkal: lerombol hajdani hírneveket, s újakat bukkant fel a feledésből.
Nagy tapasztalatra lehet szert tenni falun, csak olvasni kell... olvasni, minél többet olvasni!
Az emberek hiába menekülnek az önsegítő, önfejlesztő könyvek nyújtotta boldogságreceptek mögé, a tények azt mutatják, hogy ezek sem sokat javítanak a helyzeten. A kiadók szerint az ilyen könyvekre az úgynevezett » 18 hónapos szabály« vonatkozik: aki ilyet vásárol, az nagy valószínűséggel az elmúlt 18 hónapban már beszerzett egy hasonlót - ami nyilvánvalóan nem oldotta meg az összes problémáját. Az egyre növekvő boldogságipar tehát egyáltalán nem termel boldogságot, sőt könnyen lehet, hogy több kárt okoz, mint hasznot.
Az egyetemen sok irodalmár számára a könyv elsősorban eszköz ahhoz, hogy műveltnek mutatkozzanak.
A felolvasás (...) osztályperformance-ként előadott kultúra, irodalom, amelyet azért fetisizálnak, mert képes hamis érzelmi élményt adni művelt embereknek, hogy aztán felsőbb rendűnek érezhessék magukat azoknál a műveletleneknél, akiknek az érzelmi élményeiről annyira szívesen olvasnak.
Még ha az író maga jó ember is, ha a könyv maga jó meglátásokat tartalmaz is, végső soron minden könyvet státuszszimbólumként dobnak piacra, és a marketingben valamilyen mértékig minden író részt vesz. Feltehetőleg így hoz pénzt ez az iparág.