Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(604)
Az emberi agy (...) szó szerint korlátlan mennyiségű információt képes elolvasni és befogadni, a szöveg időben és térben mozgatni tudja az embert, képes egyik világból a másikba szállítani, mások elméjébe és szívébe hatolni.
A könyv mint médium haldoklik. (...) Az olvasás visszaszorulóban van, ha tetszik, ha nem. A könyvnyomtatás feltalálása óta az emberiség szellemi életének legnagyobb forradalmát követhetjük szemmel. A nyomdagép tette lehetővé, hogy a köznép megtanuljon olvasni, de ez már majdnem hatszáz éve történt. Már régen időszerű, hogy valami másra cseréljük a könyvet.
Csupán technikával nem lehet jó könyvet írni, de tehetséggel és technika nélkül mindig fenyeget a veszély, hogy rossz könyvet írunk.
A terjedelem számomra erkölcsi kérdés is: egyetlen szóval sem többet a legszükségesebbnél. Hasonlóképpen állok a publikált művek számát illetően. Az író, ha ad magára, nem ír meg akármit. Ezért nem hiszem, hogy valami nagyon fontosat elmulasztottam volna. Lehet, mint életművet ezt az utókor majd kevesli, de nekem ez idáig pont ennyi volt halaszthatatlanul fontos. Néhány könnyen feledhető könyvvel most semmiképp nem jobban, legföljebb kényelmetlenül érezném magam.
Az esti könyv kiválasztása néha olyan, mint égő házban kétségbeesve kutatni a kijáratot.
Az a jó a jó könyvekben, hogy úgy lehet velük új társaságod, hogy nem kell hozzá lefutni a kínos és fárasztó ismerkedési köröket, sőt mosatlan hajjal is beállíthatsz bármikor.
A könyv a maga külön planétáján él, amelynek sajátossága, hogy dimenzióit nem lehet meghatározni.
Amikor gyerekként olvasol egy könyvet, az oly módon válik az identitásod részévé, mint egyetlen más olvasmány sem az életed során.
A könyv olyan, mint egy keménykötésű gyógyszer, amit nem lehet túladagolni. A könyvek boldog áldozata vagyok.
Ha nehéz időkben történeteket olvasunk, jobban megértjük ezeket az időket, könnyebben kibírjuk őket.
Meggyőződésem, sőt tapasztalatom, hogy ahány jó könyvet olvastam, annyival több életem volt, lesz. Minél gyakrabban merülök el abban, hogyan léteznek, cselekszenek és gondolkodnak más emberek, törzsek, népcsoportok, annál tisztábban látok, érzek, értek, következésképp kevesebb indítékom marad, hogy acsarogjak bárkire. E gondolatmenetet követve hamar elérhetünk odáig, hogy csak szépirodalmilag művelt emberfők valók kormányba, parlamentbe, hivatalba. Aminek előfeltétele volna, hogy a szavazásra jogosultak zöme ossza nézeteimet, azaz maguk is olvasottak legyenek. Jó terv. Most már csak az hibádzik, mondanám meg, miként juthatnánk idáig.
Amikor egy könyv megjelenik, az író kérdést intéz a világhoz: akarjátok-e, hogy folytassam?
Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó.
Ne (...) kölcsönözz nekem könyvet. Én nem olvashatom ki belőle azt, amit te. Mert, mit tudom, milyen vegyületet hoz létre könyv és ember? Te nálad ez pezsgő volt. Nálam talán csak limonádé lesz.