Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(500)
Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését.
Nagyon fontosnak tartom a családok életében a könyvek és az olvasás szeretetét. Ez is egy olyan dolog, ami nem fog magától kialakulni a gyermekekben, ezt meg kell teremteni. A közös meseolvasás, aztán az együtt olvasás mind-mind fejleszti a gyerekek fantáziáját, szókincsét, kritikai gondolkodását.
Balga az az ember, aki a gyors lábú gazella módjára gyorsan hátat fordít a könyveknek, alacsony annak az elméje, ő maga hasonlatos a szamárhoz, amely ütéseket kap, hasonlatos a sükethez, aki nem hall, és csak kézzel lehet vele beszélni. De ha nagy is bennem a jó szándék a tudományokhoz, nem fuvalkodom fel a magam bölcsességében, hanem mindenki szavát meghallgatom, mert mindenkitől lehet valamit tanulni, a jeles bölcsekre pedig a legnagyobb tisztelettel tekintek.
Egy jó író nem csak könnyed történetekkel vagy unalomig ismert csavarokkal szédíti olvasóit. Egy jó író egy teljes világot tár elénk, annak minden ízével és illatával együtt.
Bárcsak jobban hasonlítana az élet a könyvekre! (...) A könyvekben soha nem halnak meg a főszereplők. Ha meghalnának, értelmetlenné válna a történet, vagy egyszerűen vége lenne.
A könyv az egyetlen, ami hű marad hozzánk. Elfelejtheted, félreteheted, nem sértődik meg, nem fordul el tőled, hanem szerényen vár rád a polcon, s ha kedvet kapsz hozzá, nem hagy cserben.
Minden emberi lény arra született, hogy megírjon egy könyvet, és semmi másra. Egy zseniális vagy középszerű könyvet, nem számít, de aki semmit sem ír, az elveszett ember, az úgy élte le az életét a földön, hogy nem hagyott nyomot maga után.
Az író, kedves olvasóm, bizonyos elfogódottságot érez, amikor történetének legfontosabb mozzanatához közeledik. Igyekszik elhalasztani, sokáig másról beszél és közben reménykedik, hogy valami csoda fog történni, valaki más megírja helyette. Az író sem szereti a felelősséget és a Nagy Jelenet előtt csaknem összeroppan. De azután mégsem halaszthatja tovább. Nagy lélegzetet vesz és igyekszik minél hamarabb túlesni rajta.
Az irodalom egyik nagy rejtélye abban áll, hogy ez a bizonyos lényeg vagy szubsztancia, amit az író és az olvasó egyaránt érzékel, mindkettejükön kívül helyezkedik el, valahol egy könyvoldalon, egy papírlapon.
Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, mert látja, van élet a halál után.
Amióta abbahagytam az írást, annyit olvasok, mint még soha. Mások szavain csüngök, mert az enyémek elfogytak.
A könyvekben nincsenek olyan dolgok, amik most történnek, csak a múlt és jövő jelenhet meg bennük. Ez a könyvek nagy hibája. Valaki föltalálhatna már egy olyan könyvet, amiben arról beszélnének, ami akkor zajlik, amikor olvasod. Az még annál is nehezebb lenne, mint futurista könyvet írni, amiben kitalálják a jövőt. De ilyen jelenes könyv nincs. Ezért aztán a valóságot nekünk kell felderíteni.