Könyvekkel kapcsolatos idézetek
(406)
Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy - de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy - de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy - de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betű vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes!
Némelyik könyvben túlságosan sok az igazság. Másokban - túl kevés a hazugság.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.
Az ember valódi értéke azon ismerszik meg, ahogy a könyvekkel bánik.
Az összes könyv, újság és cédula, minden nyomtatott termék, ami a szünidőkben a gyerekek szeme elé kerül és felkelti figyelmüket, beleférne egy nyakba akasztható ládikóba.
Csak jó könyveket olvass és csak jó társaságba járj, mert a rossz könyvek és a rossz emberek többet ronthatnak, mint a mennyit a jó művek s a tisztességes emberek javíthatnak rajtad.
Egy könyvben a köszönetnyilvánítást a legnehezebb megírni. És nem azért, mert nem jut eszembe, akinek megköszönhetném, hanem mert egy nagy falunyi embernek tartozom hálával és nagyrabecsüléssel.
Milyen megdöbbentő olyan műveket olvasni, amelyek az emberiség becsületére válnak, majd azt látni, hogy milyen kevéssé ültetik át a gyakorlatba!
Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.