Idézetek a kitartásról
(801)
Az élet nem mindig kedvez nekünk. A dolgok szétesnek, de csak az számít, hogy hogyan akarjuk élni az életünket. Az számít, hogy menjünk tovább azokért, akiknek szükségünk van ránk. Ezt az ígéretet tesszük életünk minden napján, hogy a nehézségek dacára soha ne adjuk fel!
Jurassic World: Krétakori tábor c. film
Mikor minden emberi dolgok fölibe röppentem, odafönn a csúcson vettem észre, hogy még egész megmászni való hegységek s mindennemű akadályok vannak hátra a valóságban. És mégis az a magamnak oly határtalan túlbecsülése mentett meg. Az a vakhit a végzetben, mely olykor csakugyan diadalra vezet, ha az élet minden ügyén-baján keresztültörő lelkünket nem engedjük úgy megtépdesni, mint bárány a gyapját, mikor átvág a tüskés sövényen.
Egy probléma nem feltétlenül megoldhatatlan attól, hogy eddig nem oldották meg.
Sajnos nem mindenki részesül igazi befejezésben. A legtöbb ember feladja, amikor a történetében a legrosszabbra fordulnak a dolgok, és reménytelennek érzi a helyzetét. Pedig épp ekkor van leginkább szükség a reményre. Csak a kitartóak juthatnak el az igazi befejezésig.
Az ember kell biztassa magát, mert ha nem, vissza talál fordulni a nagy útján, mikor már épp fordulna reá.
Az általánosan kötelező mértéket meghaladó rendkívüli teljesítményre hajlandónak lenni olyan korban, mely a "minek?" kérdésre nem tud kielégítő választ adni: ehhez vagy olyan fokú erkölcsi önállóság és közvetlenség kell, amely ritkán fordul elő, és már hősiesnek mondható - vagy pedig robusztus életerő.
A legjobb színészek, táncosok és zenészek vég nélkül küzdenek és gyakorolnak, csak hogy a bemutató estéjén a nézők azt mondják, jaj, de könnyen megy nekik. A közönséget az előadás varázslata ragadja magával - a múzsa fenséges misztériuma -, nem pedig a gépiesen begyakorolt mozdulatokból fakadó teljesítmény. Senki nem tapsolja meg a 10 ezer óra gyakorlást, csupán azt a 90 perces remekművet, a verejtékszagú órák végtermékét.
Szorgalmasan dolgozom - s önérzetesen - Ha lenyírják a szárnyamat - járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik - hasoncsúszok!
A jót hosszan kell építeni, beletenni időt, energiát, álmokat és verejtéket. Az életet csak lassan deríti fel a siker: nap nap után mindig egy kicsit több napsütést hoz magával.