Idézetek a kitartásról
(784)
Nem szabad feladni, ha kudarcok jönnek. A kudarc kell, általa sok minden kiderül. Egyrészt megerősít, és arra ösztönöz, hogy még jobban nekiveselkedjen, fejlődjön, tanuljon, újra felálljon az ember, valamint megtanít a dolgokat átértékelni. Nekem is sokszor kellett felállnom, persze nem mondom, hogy nem lett volna jobb, ha mindig sikerek érnek, de biztos alázatosabban, árnyaltabban látom az életet általuk, és azt is látom, hogy sok út létezik, ami a cél felé visz.
Elsőre semmi sem működik, több hiba is becsúszhat, és az ember csak reménykedhet, hogy nem túl sok fog becsúszni egyszerre.
Lehet szép a táj félúton - de nem ezért indultál útnak. Neked célod van. És nem örülsz, ha félúton megáll a vonat, vagy leáll az autód. Mert te nem addig akartál eljutni. Célod van. És csak akkor van értelme elindulni, ha célba is érsz.
Olykor csak rá kell jönni, önmagad előtt válsz nevetségessé, ha tovább próbálkozol, nem lehet nem föladni.
Ami a türelem igazi csodája, hogy mi minden lehetséges, ha hajlandóak vagyunk tíz évet beletenni valamibe.
Ülj ide mellém, kérlek! Nézzük, hogy táncol az élet!
Ahogy járja a táncát, fel fog kérni engem és téged,
És néha majd úgyis, párszor fáj minden csontod a tánctól,
De ha másnap is járod, a sebed begyógyul, és akkor látsz jól.
Erőnlét, erőfeszítés, kitartás - ez kell ahhoz, hogy valakiből nagy sportoló legyen.
Ha elindulunk az eltervezett 5 km-es futásra, akkor semmiképp se adjuk fel 4-nél. Nem szabad feladni a cél közelében. Ha elegendő energiát fektettünk abba, hogy eljussunk a táv 80%-áig, a maradék 20%-ot befejezni sokkal könnyebb, mint ismét nulláról kezdeni az egészet. Kényszerítsük magunkat a folytatásra, mert ezzel energiát spórolunk!
Soha ne add fel az álmaid! Még akkor sem, ha senki más nem hiszi, hogy valóra válnak, csak te.