Idézetek a kitartásról
(746)
Úgy érzem, az egész élet erről szól. Létrehozni, csalódni, változtatni, sírni, nevetni, adaptálódni, csalódni, változtatni, csalódni még százszor, és közben élvezni az utat, amin együtt haladunk.
Tovább kell mennünk az úton... akkor is, ha fáradtak vagyunk, akkor is, ha kedvetlenül kelünk fel már reggel, akkor is, ha legszívesebben kifutnánk ebből a világból, mert úgy érezzük, elegünk van mindenből. Ha torkig vagyunk azzal, hogy mindig mindenért meg kell küzdenünk, ha nemes szándékaink fordítva sülnek el... mennünk kell, mert nem tehetünk mást. Mert úton vagyunk. Mert tudjuk, csak az a megoldás, hogy haladunk. Még pillanatnyi reményvesztettségünkben is tudjuk, vándorlásunknak van értelme és célja.
Az életben a legjobb tanácsot a fodrászok adják: emeld fel a fejed! Ennél nincs fontosabb!
Bármilyen rosszra fordulnak a dolgok, mindig képesek vagyunk újjáalkotni magunkat.
Nem mindig könnyű megtartani a fogadalmainkat. Lustaság, fáradtság, kedvetlenség, itt ólálkodnak az ellenségek! Tartson ki: megéri az erőfeszítés.
A kitartásom (...) meghozta a gyümölcsét. Már néhány nap után javulást tapasztaltam. Az első győzelmek öröme erőt adott, hogy még keményebben küzdjek.
Minden, ami körülvesz, azért létezik, hogy neked a lehető legjobb legyen. (...) Minden út végén, mely valaha elkezdődött, kincseket találsz, sosem szakadékot.
Ha nem gyakorolsz, valahol valaki más majd fog helyetted is, és kész lesz rá, hogy átvegye a munkádat.
A tehetség és az elszántság képes akár szupersztári magasságokba is repíteni az embert.
Hogy mennyi esélyünk van a sikerre, annak vajmi csekély köze van az életkorunkhoz. Csak az számít, hogy hajlandók vagyunk-e újra és újra próbálkozni, hogy elérjük az áttörést.
A fényes győzelemnek fáradság, kín az ára,
Az áhított siker álmatlan éj leánya.
Kit gyöngyért hajt a vágy, s a szíve reszket érte:
Az búvár lesz: leszáll a zord tengerfenékre.
Ki dicsőségre vágyik, de érte semmit nem tett,
Oly álmot álmodik, amely nem teljesedhet!
Szerencse, hogy az ifjúság sohasem ébred rá önnön tudatlanságára, különben nem lenne bátorsága a kitartás habitusára szert tenni. Talán a hús és vér ösztöne az, amely elejét veszi ennek a tudásnak, és lehetővé teszi, hogy a fiú azzá a férfivá váljon, aki megtapasztalja majd léte hiábavalóságát.