Kihűlt szerelemmel kapcsolatos idézetek
(756)
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Álmomban még látlak téged,
Átkarol az összes régi szó.
Forgatlak, jobban megnézlek,
De a tűz most már vízzel oltható.
A napi verkliben az ember hajlamos egyfajta vakságot kialakítani. Pedig vannak előjelei, ha rogyadozik egy házasság, és engednek az eresztékek.
A szerelem olyan tiszta láng, hogy nem loboghat sokáig abban a levegőben, melyet mi beszívunk, de bölcsen cselekszünk, ha a szeretet mécsesét meggyújtjuk rajta, mielőtt teljesen kialudnék.
Ahhoz, hogy egy szerelem igazi legyen, nem kell, hogy egy életre szóljon. Nem az határozza meg egy szerelem minőségét, hogy mennyi ideig tart. Minden elmúlik, még a szerelem is. Van, hogy valakinek a halálával, van, hogy csak úgy, magától. Nem muszáj, hogy a legszebb szerelmi történet két olyan emberről szóljon, aki egész életében együtt volt. Szólhat ez olyan szerelemről, amely két hétig, két hónapig vagy két évig tartott, mégis fényesebben és hevesebben lángolt, mint bármelyik más szerelem előtte vagy utána. Soha ne sirass elbukott szerelmet, hiszen olyan nincs is. Az agy számára minden szerelem egyforma.
Az ember él egy ember mellett, s nem tud róla sokáig semmit. Egy napon megérzi, hogy nincs már hozzá semmi köze.
Bár az éjben érzelem gyúl
S túlhamar megtér a nap,
Nem csatangolunk ezentúl
Holdas ég alatt.
Ha a házasságban a szerelem elvesztette az ízét, azt semmiféle fűszer nem pótolhatja.
Az emlékek kísértenek,
Visszfényük egyre nő,
Mit érnek, ha a lángokat
Elmossa az idő?
A tűz után, ha a mezőn
Már pernye sem remeg,
Ki látja meg a hamuban
A szénarendeket?