Kihűlt szerelemmel kapcsolatos idézetek
(771)
Ketten gázoltuk ér vizét
délben, meg délután;
most közénk tenger nőtt - nem úgy,
mint hajdanán.
Az elhidegülés először testi undorként jelentkezik. Nem tudja felkelteni partnere érdeklődését, nem tudja feldobni, nem ad semmi illúziót arra, hogy szép ez az élet, semmi érdekességet nem tartogat, semmit, ami lelket erősít. És ezek után szellemileg is tudja az ember, hogy nem, nem, nem kell. (...) Csak a hülye ember nem tudja felfogni, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Gyakran előfordul, hogy nem a másikat nem szeretjük már, hanem azt, amivé a kapcsolatunk lett. Egy pár mindkét fele felelős a kapcsolat minőségéért. Ha újra akarja éleszteni a tüzet, szítson szikrákat! Ne mindig a másiktól várja a kezdeményezést.
Most elhagyhatnánk egymást,
most beláthatnánk,
hogy összetartozásunk eredménytelen volt.
Amikor a környezetünk egyszer lenyűgöz, másszor az idegeinkre megy, ugyanazokat a dolgokat látjuk egyszer így, másszor úgy, hasonlóan ahhoz, mint amikor beleszeretünk valakibe, és eleinte idegesítő szokásait kezdjük el a legjobban imádni. Akadozó párkapcsolatokban viszont a partnerek pont azt gyűlölik meg egymásban, amit a kapcsolat elején megszerettek.
Könnyűnek tűnik megtenni az első lépést a másik irányába, sokan mégsem teszik meg. Ezért van annyi válás. Kár! Hány szerelem megy tönkre, pedig némi erőfeszítéssel újra fellángolhatnának!
Ellaposodott a kapcsolatunk, ahogy egy túl sokáig rágott rágógumi is elveszti az ízét...
Szerelmünk, amely egykor vad és burjánzó dzsungel volt, az évek múlásával rendezett francia kertté alakult át: kiszámítható volt és sima, egyetlen fűszál sem lógott ki a sorból.
Elsuhannak az évek a fák alatt,
Tovatűnnek a percek, csak pár maradt.
Elmúlt, de egy pillanatát se bánom,
Te vagy a legszebb csalódásom.
A házasság olyan, mint a forró fürdővíz, mire megszokjuk, már nem is olyan forró.