Idézetek kedvesemnek
(1505)
Ha tudtam volna, jössz: eléd terítem
Szívem vérét és szemem bogarát;
Arcom lett volna lábad szőnyege.
Hogy puhán léphess pilláimon át.
Bűvös, sötét szemén villámló fénysugár,
Az ő orcáin nyílik a legszebb rózsaszál.
Haja kibontva leng, mint éjszín fergeteg,
Szűz homlokán derű és tiszta fény remeg.
Az ajkadon a nevetésem
Ott volt, ahogy hozzád értem,
Kívánhatsz most hármat,
Míg hazavisz az éjszakai járat!
Bárkinek írok, neked írok... bárkihez szólok, veled beszélek... bárkit nézek, téged látlak... bárkire mosolygok, neked szól... és bárkit szeretek... téged szeretlek... mert minden Egy. És Egy minden. Te vagy Kedves.
Nélküled nincsen,
Nincs ami jó,
Nekem te vagy a minden,
Az árnyék, a fény, a csönd és a szó.
Ha Isten párt választana, hogy újra teremtse az emberiséget, a miénk volna az.
Te és én, mi ketten egy egészet alkotunk. Készen állok szembenézni bármilyen gonoszsággal e földön, ami megpróbál szétszakítani bennünket.
Te vagy a legféltettebb titkom (...). A szívem helyett te tartasz életben. És a napok, amiket veled töltöttem. A levegő, amit lélegzem: maga a te illatod. Ezek után úgy gondolod, hogy el tudnának felejteni téged? Soha nem lennék rá képes. Egy részed mindig velem lesz, hogy életet leheljen belém.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Én leszek a szellő, mely fújja arcodat. A táj, mely körülvesz. A napsugár. Én leszek az idő, mi végigkíséri életedet. Minden egyes nap melletted leszek. Oltalmazlak, míg világ a világ.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Az örökkévalóság mit sem jelentene nélküled, hiszen nincsen a világon semmilyen hatalom vagy képesség, melyet fel nem adnék érted.
Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.
Te vagy az én napkeltém, napnyugtám, nyári napsütésem és téli holdam.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film