Idézetek kedvesemnek
(1596)
Te vagy az élet szent igenje,
Lázongások elpihent csendje,
Termékenyítő, gazdag béke,
Viharvert lelkem menedéke.
Chaosz voltam csak, reád várva,
A végtelen tévedt paránya.
Célt, értelmet te adtál nékem,
Azelőtt csak voltam, nem éltem.
Boldogan elfutnék veled én egy sűrü vadonba,
hol soha ember még nem taposott utakat.
Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,
társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés.
Tudod, jó veled,
nem kell már senki más nekem,
csak álmodj tovább,
csak álmodj tovább velem.
Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szived fájjon.
Azt szeretném, ha a kudarcaimat ugyanúgy megoszthatnám veled, mint a sikereket. Hogy bármi történjék is velem, ott légy mellettem, mint ahogy te is számíthatsz rám mindig és mindenhol.
Az én agyamban van egy vegyület, ugyanolyan szép, mint te. Ott lakik legalább tizenöt éve, ezért érzem úgy, hogy mindig is ismertelek.
Hideg sötét az én világom,
S a te szerelmed oly meleg!
Tüzét, fényét e csillagnak még
Nem olták ki az emberek
Még mindig ott ragyog előttem...
Álmodjál szépeket felőlem.
Az egekre felesküszöm,
Hogy szeretni meg nem szűnöm,
Míg a halál bús fátyola
Szememet bé nem takarja;
Kinyílt szívem te előtted,
Melyből bőven megérthetted:
Hogy szeretlek halálomig,
Míg a szívem szét nem omlik.
Most boldog vagyok. Mert hamarosan elérkezik a pillanat. És magával hoz téged. Vártam ezt a pillanatot. Napok óta. Napok óta? Nem! Nem napok óta. Sokkal régebb óta. Már akkor is vártalak, amikor még nem ismertelek. Csak tudtalak. Tudtam, hogy élsz, létezel valahol, és tudtam, hogy egy napon elérkezik a pillanat. Veled.
Minden várakozáshoz más-más érzés társul. Más érzés buszra, vonatra várni, vizsgára, eredményre, mozira, színházra, meccsre, egy esküvőre, gyermek születésére, zebránál a zöld lámpára, nyári szünetre, szabadságra, utazásra, hazatérésre... mind-mind várakozás. És mind más. Egész életünk várakozások sora. Minden napra jut várakozás. Nekem mára mind közül a legszebb jutott. Te.
A gondolat bármerre szárnyalhat, túl a Földön, naprendszeren, világmindenségeken át. De mégis, van, amikor nem tud. Van, amikor csak egy felé tud szárnyalni. Ahogy most is. Csak egy irányba. Feléd.
Ébredés után olyan a drágám, mint egy kislány. Senki el nem hinné róla, hogy két kamasz édesanyja. És a bőrének csudás illata van, mint a frissen kaszált fűnek - ez a legkellemesebb és legmegnyugtatóbb illat, amit csak ismerek.