Karácsonyi idézetek
(356)
Ne sajnáld az időt arra, hogy kicsit elcsöndesedj! A karácsony előtti időszak arról szól, hogy belül is ünnepi díszbe öltözöl.
Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá.
Mosolyogni tessék! Szívből, igazán.
Én szeretem a karácsonyt. Tudom, hogy manapság mindenki csak az ajándékokat látja benne, meg azt mondják, hogy máskor is ki kell mutatni a szeretetet, de miért ne lehetne egy ünnep, amikor tényleg elfelejtünk minden problémát, és csak a szépre és jóra gondolunk? Igenis kell egy olyan nap, amikor a legapróbb kis negatív érzést is kitöröljük a szívünkből.
Tök mindegy, mit csinálsz, ha karácsonykor felmész a netre, úgyis van egy finomabb süti, egy boldogabb család, egy gusztább halászlé, egy tökéletesebb mézeskalács, egy jobban megpakolt asztal, egy szebb karácsonyfa... Vagy éppen több ajándék a fa alatt, és több fő a fa mellett.
A boldogtalanoknak a karácsony mindig nehéz időszak. Mindenhonnan dől rájuk ez a rémes művidámság, minden a szívjóságról, békéről és családi idillről harsog, amitől a magány és depresszió csak még elviselhetetlenebb lesz.
Meleg karácsony, szép karácsony,
Miért hagytál el engemet?
Már évről-évre méla gyásszal
Köszönt rám fényes ünneped.
Karácsony éjszakáján milyen megható - csillogó gyertyák körül ragyogó szemek... a felnőttek szívéről is leolvad a jégkéreg. Egy percre boldog gyermekké lesznek.
János király nem volt jó,
nem kedvelték, tehát
nem látogatták, hasztalan
forralt mindig teát.
S ha eljött a december,
karácsony csillaga,
polcán a sok kis cédulát,
mely boldog ünnepet kívánt,
soha nem írta jóbarát,
csak mindig ő maga.
Év utóján, karácsonykor
kisgyermeknek lenni jó,
mikor hegyre, sík mezőre
lágyan hull a puha hó.
Számolgatni a tíz ujjon:
hány nap is van hátra még,
míg megjön a karácsonyfa,
melyen annyi gyertya ég.
Korunk átlagemberének életében a néhány, szokásból megtartott, nagy ünnepnap az a kevés alkalom, amikor eszményeket követ. Újévkor a fejét csóválja, vagy érzelgősen sóhajtozik az élet mulandósága, a rohanó idő miatt, a húsvétot és pünkösdöt a tavasz ébredése, az újjászületés ünnepeként ünnepli, mindszentek napján meg kilátogat a temetőbe. Karácsonykor pedig megajándékozza magát néhány pihenőnappal, vesz a feleségének egy új ruhát, a gyerekeinek meg néhány játékot. Sokan kissé rezignáltan osztoznak a kicsik örömében; fájdalmas gyermekkori emlékekkel szemlélik a csillogó karácsonyfát, és megajándékozott, boldog gyermekeik láttán ezt gondolják: örvendezzetek csak, és élvezzétek a boldogságot, az élet nemsokára úgyis megfoszt benneteket minden örömtől és ártatlanságtól.
Van egy nap - nagy nap! - az esztendőbe,
Erőt merít a lelkem belőle.
Te vagy e legszebb nap a világon
Én édes ünnepem, kedves karácsony,
Szép karácsony!