Karácsonyi idézetek
(242)
Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket.
Ha van valami a világon, amit utálok, hát azok a kötelező ünnepek, amiken az emberek sírva vigadnak, utálom a tűzijátékot, a bárgyú karácsonyi énekeket, a krepp-papír girlandokat, amiknek semmi közük ahhoz, hogy egy kisded kétezer-ötszáz évvel ez előtt egy nyomorúságos istállóban megszületett.
Ne arról szóljon a karácsony, hogy a fa alatt mi van, hanem a fa körül mi van, és a fa körül kik vannak, és azok a fa körül hogy viselkednek egymással. Én azt hiszem, hogy ez sokkal többet visz magával a következő évre, mint mondjuk egy szép sál vagy egy sapka vagy egy kabát, amit ajándékként odaadunk. A jó szó, a simogatás, az ölelés sokkal értékesebb bármilyen ajándéknál.
Szent karácsony éjszakája...
táncot jár a gyertya lángja.
Szól a csengő: csingiling.
Karcsú fenyő ága ring.
Az egyedüllét nagyon rossz karácsonykor. Az ünnep érzése nekem: sok ember együtt.
Nem szabad hagyni, hogy az ünnepből kikopjon a lényeg, az arra jellemző misztérium, amikor a szürke hétköznapokból valami olyan belső dimenzióba kerülünk, ahol mindannyian ugyanannak a szentségnek a részeseivé válunk. Ha ilyen nincsen, akkor nagyon kifakul, materializálódik, elszürkül a karácsony.
Az uralkodó nézet szerint (...) nincs annál tragikusabb, mint egyedül tölteni a Szentestét - ha ez bárhol szóba kerül, jobban sajnálnak, mintha elárvereznék a lakásodat, autóbalesetben lebénulnál és megdöglene a kutyád is. Ez egy hülyeség, és semmiképp ne hidd el! A keresztény hagyomány szerint a karácsony valóban a család, a szeretet és az összetartás ünnepe, de még a keresztények sem állították azt soha, hogy lúzer vagy, ha egyedül töltesz egy estét.
Ne dőljünk be a marketingnek, egy csomó ember szomorú karácsonykor is. Ne hibáztassuk magunkat: az életben vannak nehéz részek is, és a nehéz részek néha december második felére esnek.
Ha egyetlen egy dolog van karácsonykor, amire odafigyelnek, az az, hogy a gyerekek legyenek nagyon boldogok!
Az nem ajándékozás, hogy én szeretnék valamit, és akkor azt megveszem a másiknak, miközben felsóhajtok, hogy "De jó volna egy ilyen nekem is!". Ne ajándékozáskor éljük ki a saját szükségleteinket! A helyes ajándékvásárlás titka, hogy megtudom, kifürkészem, hogy a másik minek örülne. Ezt nem lehet úgy, hogy karácsonykor lerohanok egy plázába, az egy nagyon durva dolog.
A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan.
Az elszórt csillogások a félhomályban mintha valamire készülődnének, valamit ígérnének - mintha máris karácsony lenne.
A karácsony azt üzeni (...): szeretni és szeretve lenni a legcsodálatosabb és legvarázslatosabb dolog a világon.
Él a fejünkben egy kép az "igazi" karácsonyról, ami akkor tökéletes, ha mindenkinek vettünk ajándékot, ha hibátlan az ünnepi díszítés, az ünnepi menü - hatalmas elvárások ezek, amiknek mindenáron próbálunk megfelelni. Érdemes megkérdezni magunktól, ha mindez stresszt jelent számunkra: valóban csak így ünnepelhetünk?