Karácsonyi idézetek
(334)
Hatalmas a készülődés... az utcákat hetekig díszítik, az árusok standjait sorban helyükre állítják, szervezik a programokat, színpadot építenek. A boltokban egyre nagyobb a nyüzsgés, a sorban állás, a türelmetlenség. Mert mindenki készülődik. A nagy napra. Az ünnepre. Amitől minden évben valami nagy érzést vár az emberiség, és vagy megkapja, vagy nem. Én megkaptam. Nem hosszú készülődés után, nem csak egy napra. Egy pillanatban, minden pillanatomra. Az érzést. Az igazi érzést. Téged.
Versenyfutás van. Az idővel, a választékkal, a versenytársakkal. Akik szintén a rajtvonalnál várják a startpisztoly eldördülését, a rácsok felhúzását, az ajtók nyitását, és megkezdődik a karc. A tárgyakért. Az ajándékokért. A szeretetért, a boldogságért, a békességért. De ezeket nem kapod meg a boltban. Ezeket nem tudod megvásárolni a tárgyakkal együtt. Ezeket neked kell beletenned. Mert csak így válnak értékessé. Nem az áruktól, nem a nagyságuktól. Csak tőled.
Bent álmok estje ünnepet mesél.
Karácsonyest van. Angyalszó zenél.
Parányi gyertyák lángja táncol égnek.
Örvendj!... dicsőség!... zeng a boldog ének.
A béke csendje templomot varázsol
A szívekből, az eldugott tanyákból.
Ott van az ajándék. A csomagban. A dobozban. A fa alatt. Nézd csak meg. Bontsd ki. Látod? Látod az ajándékot? Nem. Nem láthatod. Te csak egy tárgyat látsz. Nem az ajándékot. Nem az igazi ajándékot. Mert az láthatatlan. Az igazi ajándék az ajándékban van. Abban, amit látsz, amit kezedben tartasz. Ott van benne. Láthatatlanul. A szeretet, a jószándék, a rádgondolás. Amivel ezt az ajándékot adták neked. Az ajándékban az igazi ajándékot. A szeretetet.
Minden csupa pompa
Csillog a cifra karácsonyfa,
Telizsúfolva minden ág,
Lóg rajta sok dísz, olcsó drágaság...
Hány ember sóhajt most nagyot:
"Bár X. Y. lógna ott
A karácsonyi dísz helyén... "
A szeretet nagy ünnepén.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!
Milyen jó is, ha valaki tényleg a szemedbe mondja, hogy szeret, hogy fontos vagy neki! Milyen jó az is, ha megköszönjük a másiknak, hogy van, hogy ő van, és milyen jó érzés belefeledkezni a mosolyokba, a kézfogásba, ölelésbe, a csókba! És milyen jó lenne, ha nem csak ez az ünnep szólna a szeretetről, a szeretni akarásról, az odafigyelésről, hanem minden nap! Minden nap, amikor felkelsz, amikor megiszod a kávéd, reggelizel, éled azt, ami ma van, és este hálát adsz mindenért.
Rohanó emberek, rohanó élettel, semmit sem végiggondolva tengetik a napjaikat és mikor eljön a szeretet ünnepe, megállnak egy pillanatra, és mintha kitörne valami belső pánik. "Ahha, ez az, amikor szeretni kell a másikat, meg odafigyelni egymásra." Erősen hangozhat, de le merném fogadni, hogy sokakban, sőt inkább egyre többekben ott motoszkál ez a kellemetlen felismerő mondat, mert annyi halaszthatatlan dolgunk van egész évben, hogy ez egy percig sem jutott eszünkbe. Nem jutott eszünkbe szeretni, vagy odafigyelni, mert sok a dolgunk, legalábbis ezzel nyugtatjuk a kicsiny lelkünket, ami már annyira talán nem is lélek, inkább olyan, mint egy rendszer, amit frissítünk, amit átalakítunk úgy, ahogy nekünk jó. Ugyanígy vagyunk az ajándékok beszerzésével. Előtör a pánik, de több időt nem fordítunk arra, hogy jobban végiggondoljuk, hogy minek örülne a másik. Nem kell (...) nagy dologra gondolni, elég egy apróság, de abban ott legyen a szeretet, vagy a szerelem, vagy a jóság.
Nálunk karácsonykor összekeveredik a fa tűleveleinek, a karácsonyi füstölőnek, a mézeskalácsnak, a narancsnak, a fahéjnak és a kakaónak az illata, számomra ennél finomabb nem létezik.
A karácsony olyan gyönyörű, hogy az ember úgy érzi, a szíve megszakad, az agya pedig szétdurran.
A karácsony első számú szabálya: a karácsonyból sosem elég. Még a takarítószobát is fel kell díszíteni; van egy külön télapóm, amit oda szoktam helyezni, hogy akkor se feledkezzen meg az ember a karácsonyról, amikor kinyitja az ajtót, hogy elővegyen valami unalmas dolgot, például a partvist. Szerintem így kell, hogy legyen. A karácsony ugyanis olyan csodálatos időszak, hogy egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk róla.
Nincsenek unalmas ajándékcsomagok. Éppen ez a jó bennük. Hogy csupán arról izgalmasak, hogy be vannak csomagolva.
Olyan jó dolog izgulni! Olyan, mintha a szívem korcsolyázna, körbesuhanna és piruetteket írna le, amíg el nem szédülök, csodálatos szédülés nem fog el.