Idézetek a baráti kapcsolatokról
(27)
A barátság csak illúzió. Minden szilárdnak hitt kapcsolatról kiderül, hogy csak köd és füst, de ha mögé nézünk, talán felismerhetjük, hogy életünk szilárd alapját azok alkotják, akiknek a jelenlétét maguktól értetődőnek tekintjük.
Igaz barátot találni nem könnyű. Ám olykor egy röpke, kényszer szülte szövetség is tud boldog pillanatokat okozni.
CM-mel huszonöt évre nyúlik vissza a barátságunk; hosszabb idő, mint némelyik házasság. Jobban ismer, mint az anyám. Régebben arra gondoltam, hogy szorosabb köztünk a kapcsolat, mintha testvérek volnánk, de most már nem vagyok biztos benne. A testvérek tudják, hogy szeretetük sziklaszilárd, így néha utálhatják is egymást.
- Miért lettünk mi barátok?
- Hát, mert egymás mellett nőttünk fel.
- Csak ennyi? Egy demográfiai véletlen? Semmi lelki rokonság?
- Nekem nem tűnt fel semmi ilyesmi. Amennyire én visszaemlékszem, csak egy dolog volt közös bennünk.
- Mégpedig?
- Hogy egyikünkkel sem akart barátkozni senki.
Annyit mondhatok, nekem nagyon fontos a barátságod. És ez nem szavakon múlik, talán még sor kerülhet arra is, hogy szavak nélkül, tettekkel bizonyítsam a barátságomat.
Az elmúlt hónapok során lassan elmaradoztak a barátok telefonhívásai. Az én hibám: ha azt akarod, hogy valaki felhívjon, ahhoz néha neked is telefonálnod kell.
Ne tüntesd fel előnyös színben magadat, mert a barátság nem hatalmaz fel arra, hogy kellemetlen dolgokat mondj bizalmasaidnak. Minél közelebbi kapcsolatba kerülsz egy emberrel, annál szükségesebbé válik a tapintat és az udvariasság.
Legközelebb azok állnak hozzánk, akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét.
Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy szeresse vagy utálja: a múltjának egy része volt, mint egy régi barát, aki a hibái ellenére is barát marad, csak mert mindig is az volt.
Furcsa, mégis egészen természetes, hiszen ha az ember egy országban él a barátaival, akkor nem érzi szükségét, hogy találkozókat szervezzen velük. Feltételezi, hogy előbb-utóbb úgyis összefutnak. Csakhogy ez nem történik meg, ha más utakon járnak.
Nincs szomorúbb dolog (...), mint az olyan kapcsolat, amelyet nem tart össze más, csak a ragacs a postabélyeg hátán. Ha nem láthatod, nem hallhatod, nem érintheted meg a barátodat, legjobb, ha hagyod, menjen isten hírével.
A legjobb barátnő olyan fogalom, amiből a legtöbb csaj soha nem nő ki. De kérdezzetek meg egy pasit, hogy ki a legjobb barátja. Erősen el kell gondolkoznia rajta. Nem fogja azonnal rávágni. Egy csaj viszont azonnal rávágná. Lehet, hogy a pasasnak egyetlen név se jutna eszébe, legalábbis a "legjobb barátról" nem. A nők számon tartják az efféle dolgokat. A férfiak nem. Ne kérdezzétek, miért.
Mert minden érték, amit az életben találhatunk, azokból a kapcsolatokból fakad, amiket a körülöttünk lévőkkel alakítunk ki. Mert nincs semmi olyan anyagi dolog, ami felérhetne a szeretet és a barátság megfoghatatlan kincsével.
Az élet egyik furcsa jellemvonása, hogy az ember hónapokon át naponta találkozik valakivel, és olyan bizalmas barátságba kerül vele, hogy nélküle el sem tudja képzelni a létet; azután jön az eltávolodás: minden marad a régiben, és a barát, aki oly fontosnak látszott, egyszerre fölöslegesnek bizonyul. Az ember élete megy tovább a maga útján, s az illető még csak nem is hiányzik.