Idézetek az emberi kapcsolatokról
(3365)
A teljes kudarcban az a jó, hogy legalább segít megszabadítani a felszínes emberektől.
A járványhelyzet eddig nagy próbatétel, az egyéni és közösségi reakciók eltérők. Sokakban növekszik a szorongás, a kiszolgáltatottság és a kilátástalanság érzése, s ezek a szorongások tovább rombolhatják a társadalom szövetét. Bezárkózás, bűnbakképzés, félelem az idegenektől - gyakran szembesülünk azokkal a konkrét történetekkel, amelyek arra utalnak, hogy a karantén láthatatlan falakat emelt közénk, s ezeket a falakat nehéz lesz lebontani. Ugyanakkor számtalan olyan kezdeményezéssel is találkozunk, amelyek megmutatják a szolidaritás és az önzetlenség erejét.
Van úgy, hogy két ember egyetlen pillantással többet mond egymásnak, mint az olyanok, akik végigfecsegik az életüket.
Ahogy az ember halad előre az életben, barátságok, ismeretségek szükségszerűen elhalnak, lemorzsolódnak.
Ameddig a saját szomszédainkkal nem tudunk szót érteni, globális szolidaritásról fecsegni nem egyéb öncsalásnál.
Őszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért és az elvesztegetett időért.
Egy bensőséges ölelés, egy gyengéd érintés az arcon vagy egy vigasztaló kéz a vállon - a legtöbben nagyon vágyunk ezekre néha. Különösen, amikor aggódunk, vagy amikor egyszerűen nehéznek tűnik az élet. (...) Az érintés azonban több puszta jóleső érzésnél vagy kellemes pillanatnál. (...) Nemcsak olyan éhség létezik, amely evéssel csillapítható, hanem úgynevezett bőréhség is. Azért érezzük olyan jól magunkat az érintések hatására, mert ilyenkor oxitocin szabadul fel a szervezetünkben, amely a jó közérzetért felelős hormonok egyike. Ez éppolyan fontos az alapvető szükségleteink kielégítéséhez, mint az ételek vagy a víz.
Egy párkapcsolat mindig 50-50%, se több, se kevesebb ne legyen! Bármelyik oldalra billen is a felelősségi mérleg, elindul a lavina.
Ha valaki nem érzi magát férfinak vagy nőnek, akkor először magát kell megvizsgálnia, meg kell találnia magában a probléma gyökerét. Túl egyszerű a másikra hárítani a felelősséget.
Ne hasonlítsd össze az életedet másokéval! Nem tudod, hogy ők milyen utat jártak be eddig.
Mindenkihez van egy kulcs. Mindenkihez. Azt a kulcsot lehet, hogy évekig kell keresni, de megvan az a kulcs. Az nyitja az embert.