Idézetek az emberi kapcsolatokról
(3279)
Néha hiába találkozunk valakivel szinte napi szinten, az égvilágon semmit nem tudunk róla.
A jó színház olyan, ami után a néző változni tud. (...) És milyen egy jó találkozás egy másik emberrel? Ami után én vagy ő változni tudunk.
Sokszor tényleg csak az is elég, ha valaki rád nyitja az ajtót, s azt érzed: odafigyelnek rád.
Az emberi kapcsolataink nem ott kerülnek bajba, hogy más igazságom van, mint neked, és nem értjük meg egymás igazát, hanem ott, hogy én is hazudok magamnak, te is, és egyikünk sem tud róla.
A legtöbben arra törekszünk, hogy fölérendelt vagy minimum mellérendelt viszonyba kerüljünk másokhoz képest. Ha azonban találkozunk egy bizonyos szempontból fölöttünk álló, például sikeresebb emberrel, akkor nem feltétlenül tudatosan, de olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyekkel az ő érdemeit kicsinyítve lehúzhatjuk a saját szintünkre az illetőt. Márpedig az irigység, a gúny és a kibeszélés erre a célra tökéletesen alkalmas eszközök - az illúzió szintjén legalábbis.
Minden más képességnél többet ér, ha az ember tudja, hogyan kell bánni az emberekkel.
Aki képes feltárni a múlt traumáit, az alapvetően változtat a kapcsolatai minőségén. Sokkal harmonikusabb, mélyebb, intimebb, egyszóval emberibb kapcsolódásra lesz képesek. Pusztán azzal, hogy elkezdi megérteni önmagát, elkezdi egy családi egység részeként felfogni az életét. Komoly paradigmaváltást jelent, ha az elszigetelt, magányos egység helyett egy közösség tagjaként tekintünk saját magunkra.
Nem vagy egyedül. Ismerősökkel bukkantok egymásra, összefuttok, összebukkantok. Ez persze lehet tömeges magány is, az egyedüllét öröme nélkül. Közben nem tudsz beszélgetni a fákkal és a madarakkal, mert a zajban nem hallod a hangjukat.
Fura, hogy meghozunk bizonyos döntéseket azért, mert bírunk valakit, (...) aztán ettől az egész életünk megváltozik. Azt hiszem, olyan érdekes korban élünk, amikor apró döntések nagy változásokat tudnak előidézni az életben. De te összességében nagyon jó hatással voltál rám, szóval szerintem én most egyértelműen jobb ember vagyok. Neked köszönhetően.
Senki sem lehet másoktól teljesen független, akkor pedig miért is ne adjuk fel, hogy ezzel próbálkozzunk?
Ha párod van, akkor szereted igazán, ha megismered, mi van benne olyan, amit senki másban nem találhatsz meg soha.
Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben. Ilyen egy társadalomhoz, egy néphez, az emberiséghez tartozni.