Idézetek az emberi kapcsolatokról
(3112)
A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne.
Nem kötelező mindenkivel kapcsolatot ápolnom, mert vannak, és lesznek, akik nem érdemlik a figyelmemet.
Az ember nem átlátszó. Ha azt akarjuk, hogy valaki megismerjen, szólnunk kell hozzá.
Bármi, amit teszel, legalább még egy ember életét érinti. A világ nem körülötted forog, és nem egyedül élsz benne, ezt sose felejtsd el!
Ha egyetlen embernek szenteled az életedet, az tönkretehet. Az életben egyensúlyra van szükség.
Nem születnek az emberek eleve rossznak. Csak az idő múlásával egyre inkább érvényesül a dominóeffektus. Véletlenül bántasz valakit, és megúszod. Aztán már szándékosan bántasz embereket, mégis melletted maradnak. Később rájössz, hogy minél többet bántod őket, annál jobban érzed tőle magad. Így aztán sorozatosan bántani kezded őket, ők pedig kitartanak. Az évek múlnak, te pedig meggyőzöd magadat arról, hogy a fájdalom, amit nekik okozol, teljesen rendjén való.
Minden kapcsolatban, akár romantikus kapcsolatról van szó, akár nem, van bizonyos fokú önzés. Hol az egyik fél önzőbb, hol a másik, attól függően, hogy épp melyik az erősebb, vagy kinek van nagyobb szüksége rá.
Olykor azok az emberek, akik hosszú időt töltöttek együtt, egyszer csak azt képzelik, hogy egykor jobban mentek a dolgok, pedig nem. Az emlékek, még a rossz emlékek is megszépülnek, puhává érnek idővel, mint a barack a fán.
Kezdetben az anya kapcsolata a legszorosabb a csecsemővel, így gyakorlatilag tőle függ, kit, mikor és milyen mértékben enged be a kapcsolatukba. (...) Az anya lehet (...) olyan kapuőr, aki biztonságot adva közel hozza a testvéreket, de olyan is, aki addig őrzi a kaput, hogy a végén a gyerek se jut ki rajta, és esélye sem lesz közel kerülni a kapun kívül ácsorgó apához, tesóhoz.
Minden egyes, barátainkkal vagy családtagjainkkal folytatott beszélgetés végén meleg és kényelmes érzés kell hogy eltöltsön minket. Ha idegesen vagy zaklatottan hagyjuk ott őket, akkor vagy a saját hozzáállásunkat kell átgondolnunk, vagy az ő viselkedésüktől kell elhatárolódnunk.
Négy fal között kuporgunk a közösségi média társaságában, és éljük ezt a bizarr módon nyilvánosság előtti, mégis elszigetelt életet, miközben elfelejtjük, mi is szabadítja fel igazán az endorfinokat: az aktív, szabadban töltött társasági élet, melyben olyanokkal osztozunk, akiket szeretünk.
Azok, akik nem töltik el a szívünket melegséggel, nem érdemlik meg, hogy időt áldozzunk rájuk.
Használd mindenre,
hogy legyen jobb, ahol élsz,
a négy varázsigét...
Ezek a sajnálom, a bocsáss meg,
a köszönöm és a szeretlek.
Mindannyian csomópontok vagyunk egy olyan hálózatban, amely több milliárd más csomóponttal kapcsol össze minket. Ahhoz, hogy lássuk, hogy valaki milyen hatást gyakorol a kollektív környezetére, először is a saját hálózatában a többi csomópontot kell megvizsgálnunk, pontosabban az ezek által adott reakciót az illető teljesítményére.