Idézetek az emberi kapcsolatokról
(3326)
Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk.
Ki tudja, mi a találkozásunk?
És akik azért ölelnek, mert fáznak
Megfizetnek az első napsugárnak.
Két ember, ha már beszél egymással, együtt tölt órákat, akkor kötelessége megosztani a másikkal, ha elég volt, ha túl messze mentek.
A legtöbb etológiái és pszichológiai kutatás szerint a chatelés nem személytelen. Éppen azért terjedt el, mert az új technika mellett is létre akarjuk hozni a személyesség kereteit vagy talán illúzióját.
Olyan intenzív a kapcsolatunk az emberekkel életük egy rendkívüli, érzelmileg gyakran feszült periódusában, hogy nem is lehet másként, mint hogy részt veszünk az életükben, illetve elgondolkodunk azokon, amiket közölnek velünk. Minden, amit a betegektől tanulunk, formál minket, orvosokat.
Én úgy gondolom, hogy ha az ember valaki nagyon rondával él együtt, a végén már a rondaságáért is szereti. Én úgy gondolom, hogy az igazi rondaságok szenvednek igazán szükségben, és ezért náluk van az embernek a legtöbb esélye.
A lélek képtelen elszakítani a kötelékeket, amelyek régi szövetségesekhez, megszokott közösségekhez fűzik, és ha már új célt tűzött is maga elé, ha új célja mindennél fontosabb is, ezek a meggondolások minduntalan félretérítik.
Néha egyszerűbb az idegenek kedvességére támaszkodni. A családdal vagy a barátokkal ellentétben az idegeneknek nincsenek saját érdekeik, ha az ember elmesél valamit, meg előre megfogalmazott véleményük sincs, ami megkönnyíti a dolgot.
Érdekes, hogyan élnek emberek a gondolatainkban. Mindig ugyanazok maradnak bennünk, és vígan elvagyunk így, nem is vágyva arra, hogy bármi is változzon.
Emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra.
Jóval inkább követnéd a pokolba és vissza az első embert, akit kedvelsz, mint valakit, akit alig ismersz.
Csak nagyon ritkán van a számon, ami a szívemen. Biztonsági játékos vagyok. Specialitásom: jóllakatni a kecskét, megőrizni a káposztát.