Idézetek az emberi kapcsolatokról
(3498)
Hitvány emberek is lehetnek kellemesek egymás számára, persze nem mint hitvány vagy közömbös tulajdonságú emberek, hanem például ha mindkettő zenész, vagy az egyik zenekedvelő, a másik meg zenész. És ilyenformán minden emberben van valami jó, ami összekapcsolja őket.
A tisztelet csak addig ér valamit, amíg önszántunkból fakad, mihelyt azonban erőszakkal csalják ki belőlünk, az már nem tisztelet, hanem meghunyászkodás.
Aki csak verésre hajtja végre, mit kiszabsz,
az, amíg körmére nézel, addig óvatos,
de rejtekén a régi rosszhoz visszatér.
Akihez szelíd vagy, végzi szívből, mit kiszabsz,
s ugyanaz lesz, állj mögötte vagy se, hálaképp.
A szolidaritás nem ugrik, ha füttyentenek neki. Nem lehet választani - az választ téged! Úgy érkezik, mint egy hullám, ami elragadja az embert! Egy érzés - hogyan is lehetne megfogalmazni? Olyan, mintha a városunk összes lakója a családtagunkká válna, és akként ismernénk akkor is, ha még soha nem láttuk, és soha nem is fogjuk.
Ha belül feszültség van a női és a férfi részünk között, az kívül is megnyilvánul a kapcsolatainkban.
Azon gondolkodtam, hogy az az elv, miszerint a dolgokat meg kell javítani, nem pedig kidobni és újat venni, nem minden esetben azt jelenti, hogy a fennálló kapcsolathoz kell ragaszkodni az eredeti formájában, hanem jelentheti azt is, hogy önmagunkat javítjuk meg, és a kapcsolatot más síkra emeljük.
A világot nem idealisták népesítik be, és függetlenül attól, kik vagyunk, egy kis számítás mindenkinek az életében szerepet játszik. A kapcsolatainkat azonban nem szabad kizárólag a hasznosságra alapozni.
Egy beszélgetés valódi mércéje az, hogy feltölt vagy kimerít. És egy kapcsolaté is.
Kollégák vannak, kollégák között kialakulnak fél és egész barátságok, esetleges és állandó magánkapcsolatok, aztán valaki elmegy, a hivatali kapcsolat megszűnik, kiderül, hogy a barátságot hivatali kapcsolatok tartották össze.
Így van ez, ha rátalálunk a barátunkra vagy a szerelmünkre: lehetnek mélypontok, hullámvölgyek, de ha kitartunk, akkor kiderül, hogy nem volt hiába.
Néha annyit foglalkozunk az elfeledett kapcsolatokkal, hogy megfeledkezünk azokról, akik mellettünk vannak.
Az élet néha zűrös tud lenni, akár véget ér egy kapcsolat, akár kezdődik valami új és csodálatos. A múltba visszatekinthetünk, de csak a jövő visz előre.
A különbségeink tesznek egyediekké, és ha a különbségeket szeretettel kombináljuk, akkor hosszan kitart. Végül is ez az, ami erősebbé teszi a kapcsolatainkat.
Néha elfeledjük, hogy mi a fontos az életben. Természetesnek vesszük a kapcsolatokat, főleg azokat, amelyekben már régóta benne vagyunk. Persze vannak közben hepehupák, de ha visszatalálunk a szeretteinkhez, erősebbek leszünk, mint valaha.