Idézetek az emberi kapcsolatokról
(3084)
Borzalmas dolog a szerelemben a szánalom. Kevesebb lesz tőle az, aki adja, és az is, aki kapja.
A gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben. Az a szülői, nagyszülői habitus, hogy képtelen vagyok a jelenben élve, felelős emberként mérlegelni egy kérést, hanem mindig pattanok, amikor valamit kiejt a száján, önmagában abnormális, és egy gyereknek rosszat tesz, ha abnormális gesztusok sokaságát kell átélnie.
Amikor gyerekek vagyunk, másokra van szükségünk a túléléshez. Amikor haldoklunk, szintén másokra van szükségünk. De itt van a titok: a kettő között még inkább szükségünk van másokra!
Aki vendégül hívja a barátait, de maga nem ügyel rá, hogy mily ebéd készül számukra, nem méltó arra, hogy barátai legyenek.
Ami pedig téged és engem illet, nem jósolhatjuk meg a jövőt. Arra senki sem képes. Ezért beszéljük meg és rendezzük el a dolgokat, aztán megyünk tovább. Együtt.
Úgy látszik, a kapcsolatok külön életet élnek, és nem törődnek előzményekkel, tervekkel vagy szükségszerűséggel. Bosszantó. De egyben ajándék is, sőt, öröm.
Aki ragaszkodik, aggódik is. Ragaszkodás a bánat gyökere, ezért inkább add fel ragaszkodásaidat, s légy boldog!
Általában könnyen megmondható, mikor válik egy pár egymástól függővé: állandóan szakítanak, majd újra összejönnek. Habár a kapcsolatuk nem működik, az érzelmi életük és az identitásuk annyira összefonódott, hogy elengedni sem képesek a másikat.
Bízom benne, hogy megtalálod bennem a jót, de biztos akarok lenni abban, hogy a rossz sem kerüli el a figyelmedet.
Úgy viszonyultunk egymáshoz, mint az olaj és a víz - kényszerűségből érintkeztünk egymással, de véletlenül sem keveredtünk.
Sokszor előfordul, hogy az emberek, habár egymás közelében élnek, egymás legegyszerűbb titkait is képtelenek megfejteni.
Mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja, nem vagyunk egyedül. (...) És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú, valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk, vagy csak együtt lóghatunk.
Valakire van szükséged, akivel a győzedelmeidet ünnepelheted, és akivel gyászolsz. Kell valaki, aki megbocsát. Valaki, aki ott van melletted, kérdés nélkül, aki veled marad minden váratlan és nehéz helyzetben, amit eléd sodor az élet.