Idézetek az időről
(1450)
A virágok gyorsan lehullnak, ezért nincs sok időnk, hogy örömünket leljük bennük. Ámde ha ezt az időt jól használjuk fel, gyönyörű, örök emlékeink maradnak róla.
Az idő gyorsabban megy különböző életkorokban. Gyerekfejjel az élmények újak, és ezáltal az emlékek frissek és erőteljesek - úgyhogy az idő megint lassulni látszik. Ahogy valaki öregszik, különösen, ha belefásult egy életritmusba, nagyon kevés új vagy élénk élmény rakódik le, és ezáltal az idő szinte repül. Ezért van az, hogy amikor egy gyerek visszagondol a nyárra, az mintha örökké tartott volna. A felnőtteknek alig egy szemvillanás.
Azt mondják, az idő lelassul nagy veszély idején (...). Minél gazdagabb és elevenebb egy esemény emléke - például azok a pillanatok, amikor az ember halálra rémül -, annál hosszabbnak képzeli az eseményt.
A saját időm a saját felelősségem. Én és csak én dönthetem el, hogy miként akarom használni és beosztani (...). És döntésem felelősségét is nekem kell vállalnom.
Az idő folyamatos múlása csupán illúzió: a múlt, a jelen és a jövő egyaránt valóságos, és az időnek nincs értelme.
Az idő egy folyam, ám sokan elfelejtik róla, hogy a folyó egy körforgás.
Az évek végtelennek tűnnek, amíg ott állunk a forgatag közepén, és bizonytalanul tapogatózunk tovább az ismeretlen jövő felé, de ha visszatekintünk a múltra, az az érzésünk, hogy az idő viharos sebességgel robogott el.
Nem a múlt történései hozzák létre a jelen szenvedését, hanem az, ahogyan hagyjuk, hogy a múlt eseményei meghatározzák, hogyan lássuk és éljük meg saját magunkat a jelenben.