Idézetek az időről
(1472)
Nem egy nagy folyam az idő, ahol a napok tartanak valahova, hanem egy tömött tér, ahol váj magának egy kis lyukat, és amint egy centit előrelép, ugyanolyan sötét lesz körülötte minden, előtte is, mögötte is.
A felejtés nagy kegyelem. Főleg, ha bajt, sérelmet, sebet és fájdalmat felejtünk el, és az is bölcs dolog, hogy nem látjuk a jövőnket. Föllebbenteni az Idő fátylát csak akkor szabad, ha valakinek kellő hatalma van átírni sorsának genetikus kódjait.
A jelen perc
oly síma, mint egy asztal,
e mai óra, e mai nap
oly üde, tiszta,
mint az új poharak,
mikre a múltnak
pókhálója
sem tapad,
vegyük hát
finoman ujjaink
közé a percet,
ők faragják
ki alakját,
vezessék
növését.
A jövő és a múlt ugyanaz. Egyiket sem változtathatjuk meg, de lehetőségünk van mindkettőt jobban megismerni.
Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
A múlt azért létezik, hogy emlékeztesse a jelent, lehet ez máshogy is. A múlt a jövőért marad fent.
Amennyiben időm engedi... ismered ezt a mondatot? Hallottad már? Mondták már neked is? És gondolkodtál már rajta, hogy mit is jelent ez a mondat magyarul? Nos, lefordítom: amennyiben időm engedi... = nem érdekel, nem leszek ott, csak nem merem megmondani neked. Mert valljuk be, nem az idő nem engedi. Hiszen az idő bármit megenged. Azt kezdesz az időddel, amit akarsz, nem fogja neked megszabni, hogy mit tegyél. Nem is teheti, hiszen az időnek nincs uralma felettünk. Az idő ugyanis nem létezik, csak létünk végessége miatt nyer értelmet ez a fogalom. És az időt azzal töltjük ki, amivel akarjuk. Az idő tehát nem akadály. Az akadály csak te magad lehetsz. Ha te nem engedsz meg magadnak valamit. Ha nem akarsz valamit. De akkor se fogd az időre.
Embernek lenni annyit tesz, mint haladni, vándorolni az időben. Minden másodperc olyan, akár egy sziget, ahova hajótöröttként érkezünk, és ahonnan azonnal tovább sodor az ár. Minden pillanatban újabb, sosem látott szigetre érkezünk. Életünk során összeadódnak, órákká, holnapokká, évekig dagadnak a pillanatok.
Vedd fel kamerával, ahogyan egy autó gyorsan hajt az úton! Ha eléggé felgyorsítod a lejátszott képet, a kocsi egyszer csak eltűnik. Akkor mégis milyen bizonyítékunk marad arra, hogy létezik? Az idő bizonyítja a létezését. Az idő az egyetlen valódi mértékegység. Ez ad bizonyítékot az anyag létezésére. Idő nélkül nem létezünk.
Vannak napok, amelyekről nem lehet mit mondani. Ilyen az élet, a napok eltűnnek, elfelejtődnek, átrobognak a testen, és újabb időrétegeket hagynak maguk után.
A matematikai valóság nem helyezhető el térben és időben. Lehetőséget ad arra - ha valakinek megadatik, hogy felfedheti akár a legapróbb részét -, hogy átéljük az időtlenség keltette különleges örömöt.
A kezdet mindig olyan homályos. Amikor már rátalálnánk, visszanézünk, és látunk egy másik, még korábbi kezdetet, majd egy annál is régebbit.
A múlt olyan, mint egy történet, amelyben az egyik dolog következik a másikból, és a világ nem határtalan titok, hanem véges dolog, amit meg lehet érteni.
A japán nyelvben az "elfoglalt" jelentésű karakter az "elveszíteni" és a "szív" szimbólumait foglalja magában. Nem arról van szó, hogy azért nem érünk rá, mert nincs elég időnk. Azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben.