Idézetek az időről
(1566)
Az ember egyszerre öreg és egyszerre gyermek. És nem érti, hová tűnt a közbeeső hosszú idő, amelyet olyan fontosnak szoktak tartani.
Ki azon mentséggel él, hogy nem jutott magára idő, az csak azt árulja el, hogy az élethez megkívántató egyik legszükségesebb tényező hiányzik nála, ti. az idő helyes beosztása.
Isten megteremtette a nappalt és az éjszakát, mi pedig megpróbáltuk átvészelni őket.
Minden kétszer annyi időbe telik. Az idő viszont rohan. Minden pillanatban más a világ.
A dolgok egyetlen igaz bírája az idő - legyen szó egy ötletről, egy népről, egy szellemi termékről, egy autómodellről, egy tudományos elméletről, egy könyvről vagy bármi másról.
Milyen lassan ballagnak a napok
tegnapi fények álmok pereméről
felvillannak s megint homályba fúlnak
és sajognak a nappal léptei.
Mi azért tanulmányozzuk az univerzumot, hogy tudjunk, ugyanakkor végül csak egyvalamit tudunk meg valójában: azt, hogy minden véget ér... kivéve a halált és az időt.