Házassággal kapcsolatos idézetek
(914)
A házasság olyan, mint a forró fürdővíz, mire megszokjuk, már nem is olyan forró.
A legtöbb férfi csak akkor tudja meg, mi a boldogság, amikor megnősül. Csakhogy akkor már késő.
A házasság olyan vállalkozás, amelyben a férfiak a szabadságukat, a nők pedig a boldogságukat teszik kockára.
A házasság egy olyan könyvhöz hasonlít, amelynek az első fejezete lángoló költemény, a többi próza.
A házasságok a földön köttetnek és bomlanak fel, sok esetben mindkét fél hibájából. A házastársaknak illik megismerni, megszokni, kijavítani, átnevelni és újra és újra megszeretni egymást.
- Mi van, ha kiderül, hogy nem passzol a DNS-ünk?
- Akkor szem előtt tartjuk majd, hogy még több energiát kell fektetnünk a kapcsolatunkba. Ahogy John Lennon mondta: "Csak szerelemre van szükséged."
- Igen, de azt is mondta, hogy: "Én vagyok a rozmár", szóval annyira azért ne higgyünk a bölcsességeinek!
A legtöbb ember egyetért abban, hogy a házasság legbiztosabb alapja a kölcsönös szerelem, de hogy mi a szerelem, arról az emberek igen sokféleképpen gondolkoznak.
Így van ez már özvegyasszony esküvőjén, ott bizony a nyers ugratás járja, a trágár megjegyzések savával-borsával.
Tényleg csodaszámba megy, ha megtaláljuk a másik felünket (...), azt az egyetlen személyt, aki teljessé teszi az életünket, jóban és rosszban is egyaránt.
Minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. (...) Viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.
Az aranylakodalom után a rendes férjek meglapulnak, a légynek se vétenek, mert hetven év púpjával a hátukon már megereszkedik az inuk, kihagy az emlékezetük, örülnek, ha jól kiáztathatják a fájós bütykeiket.
Egy házasság sem lehet tartós, ha a felek nem hagyják meg egymásnak az ártalmatlan fantáziáikat.