Házassággal kapcsolatos idézetek
(907)
A legtöbb ember egyetért abban, hogy a házasság legbiztosabb alapja a kölcsönös szerelem, de hogy mi a szerelem, arról az emberek igen sokféleképpen gondolkoznak.
Így van ez már özvegyasszony esküvőjén, ott bizony a nyers ugratás járja, a trágár megjegyzések savával-borsával.
Tényleg csodaszámba megy, ha megtaláljuk a másik felünket (...), azt az egyetlen személyt, aki teljessé teszi az életünket, jóban és rosszban is egyaránt.
Minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. (...) Viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.
Az aranylakodalom után a rendes férjek meglapulnak, a légynek se vétenek, mert hetven év púpjával a hátukon már megereszkedik az inuk, kihagy az emlékezetük, örülnek, ha jól kiáztathatják a fájós bütykeiket.
Egy házasság sem lehet tartós, ha a felek nem hagyják meg egymásnak az ártalmatlan fantáziáikat.
A házasság olyan, mint egy drága ruhaköltemény a nagy divatszalon bemutatóján. Bárki felveheti, de csak keveseknek áll igazán jól.
Nem az a jó házasság, ha a felek az adott-kapott sebeket elfelejteni próbálják, hanem ha kölcsönösen kezelik őket, a kiváló házasság pedig olyan, hogy a felek be is tudják gyógyítani egymásnak.
Minden házaspárnak jót tenne, ha az asszony látná, hogy a férjet ölelgeti egy kiscsaj, a feleséget pedig egy harmincas krapek.
Ha megtaláltad a társad, akkor kit érdekel, hogy vannak kisebb összezördülések? Ez véd- és dacszövetség. Sokat kell tenni, hogy minden működjön.
Az ifjúkor háborgó kedélye lecsendesedik a férfiúi kor zsámolyánál. Az idő változik, és mi az időben. A sebet, mit sokszor az ifjúkor túlkapásai ütöttek lelkünkön, begyógyítja rendeltetésünk időszaka, a mely a családi életbe vezet be bennünket, melynek melege áttör a lelkünkre nehezedő sötét légkörön, és sugarai alatt a kétes jövő kiderül.
A kapcsolatok csak a legritkább esetben érnek véget azért, mert hirtelen már nincs bennük élet. Inkább lassan hervadnak el, vagy azért, mert az emberek nem értik, mennyi, illetve milyen karbantartás, idő, munka, szeretet és törődés kell hozzájuk, vagy pedig azért, mert túlságosan lusták, esetleg túlságosan gyávák mindezt megpróbálni.
A romantika nagyszerű "só", amellyel meghinthetjük azt a kemény munkát, amit az jelent, hogy megosztjuk az életünket egy másik emberrel; a boldog házasság fő összetevője azonban nem lehet a romantika.