Hatalommal kapcsolatos idézetek
(1016)
Sokféleképp lehet meghódítani a világot. A hadvezér legyőzi. A bölcselő behatol mélységeibe. A művész magába olvasztja s újjászüli.
Vannak erkölcsös és erkölcstelen törvények. Erkölcsösek azok, amelyek ténylegesen az emberiség többségének érdekeit védik. Viszont erkölcstelenek azok, amelyek a valóságban csupán az uralkodó hatalmasságokat védik.
A mi világunk az erőseket és a hatalmasokat bálványozza és tiszteli. Sajnálatos tény, hogy senki sem becsüli meg eléggé a gyengéket és szerényeket. De, mint tudjuk, a legkisebb lény is képes megváltoztatni a világot.
Az evilági nagyurak becsvágyók. Amit csak lehet, elvesznek az emberektől, akiknek a védelmére felesküdtek. Pásztorokból farkassá lettek, és kizsigerelik a nyájat. Addig emelik az adókat, amíg a palotájuk összes fala ezüsttől és aranytól nem csillog.
Ha egy fasiszta vezető hatalomra jut, bajos szabadulni tőle. Ahhoz legalábbis forradalom vagy háború kell.
Leghőbb kívánságom: látni, ahogy egy egér elevenen felfal egy macskát. Csak előbb jó sokáig játsszon vele!
A jog iránytűjével nemegyszer csupán a hatalom égtájait sikerül betájolnia az embernek.
Isten nem is teremtő, inkább valami roppant ellenállás elsősorban. Ő védelmezi a világot tőlünk; lassan meghátrál; mi egyre nagyobb hatalomra teszünk szert; végül már olyan hatalmasak leszünk, hogy elpusztítjuk a világot, ővele és magunkkal együtt.
Aki ki tudja használni mások gyengéit, az a darwini fejlődéstan szerint intelligens lény.
Ami érzelmileg is fontos számunkra, afölött soha nem szerezhetünk teljhatalmat.
A kormányzás lényege az ülésben van, nem az ütésben. Az ember ésszel és fenékkel kormányoz, sosem ököllel.