Idézetek a haragról, dühről
(509)
Tartalékold a haragodat azokra a pillanatokra, amikor majd a legnagyobb szükséged lesz rá!
Ahogy a víz lefelé folyik, úgy mindenki lefelé próbálja tovább nyomni az agressziót, a nála kiszolgáltatottabb emberen, állaton leverni azt, amit másutt nem tud.
Vannak pillanatok, amikor a harag, ha megfelelően használjuk, szükséges és hatékony eszköz. Azonban a düh és az agresszió darabokra tépheti azt, aki kimutatja.
A nézeteltérések összeadódtak, ahogy a vízcseppek összefolynak, és idővel megkülönböztethetetlenné válnak, végül már csak a nyomukban támadt, gyorsan hömpölygő folyót látjuk.
Utálni valakit olyan, mint mérget inni, és várni, hogy a másik haljon meg.
Ez igazán furcsa. Amikor valaki más kiabált velem, olyan volt, mint egy tőr, amely átdöfte a szívemet. Megsemmisített. Viszont ha te kiabálsz velem, könnyűnek érzem magam és boldognak.
Minél inkább dühbe gurulok, annál inkább igaza van. (...) Ha fölmegy a vérnyomásom, akkor nagyon. (...) Az embernek az egója egy kis barométer lesz, amin mérni tudja saját hamisságát.
A büszkeség, a harag és a bizonytalanság oly könnyen játssza el a boldogság esélyét.
A harag átélése és a haragra adott válasz nem ugyanaz. Valószínűleg mindenki hasonlóképpen éli meg a dühöt, de az, ahogy reagálnak rá, már alapvetően különbözik - ez pedig a személyiségtípusuk újabb fokmérője.
Ha a dühös embereket kioktatjuk, azzal csak még jobban felbőszítjük őket. Ha viszont finoman felcsigázzuk a kíváncsiságukat, ha új információkkal szolgálunk nekik, ha az addigitól eltérő képet festünk az indulataikat kiváltó csoportról, akkor talán pozitívabb irányba tudjuk terelni a gondolataikat.