Idézetek a halálról
(1605)
Úgy repedünk szét, mint üveggömb a ház falán
csak a halál marad az egyetlen, ami nem talán.
Mindannyian tudjuk, hogy nem vagyunk halhatatlanok, hogy lehet hát, hogy a halál alig jut szerephez a terveinkben?
Sokkal nehezebb határvonalat húzni az élet és a haldoklás, mint az élet és a halál között.
Az ember néha rájön, hogy ha nem kockáztat semmit, hogy életben maradjon, az rosszabb a halálnál.
Az az ember, akinek volt már része valódi halálfélelemben, mindennap örül annak, hogy még nem halt meg.
Az ember nem döntheti el, hogyan haljon meg. Valaki más dönti el helyette. Mindig valaki más.
Lehullsz majd, nem másképp, ahogy
Elszáradt levelek hullnak le a fákról;
Meghalsz majd, nem másképp, ahogy
Legszegényebb szolgáid halnak.
Minden életben van egy halálos ítélet (...). Pontosan tudom, hogy egy szép napon, talán még ma, rossz hírt közölnek velem. Na de addig is ki a főnök? Én! Én így élem az életem.
Szeretném, ha a halálom után az emberek azt mondanák rólam: "tovább élt, mint bárki, akit ismerek".