Idézetek a halálról
(2123)
Ember vagy: ne találgasd, mit hoz a holnapod,
s boldog férfit látva ne mondd, meddig lehet az,
mert oly hirtelenül a könnyű
szárnyú légy sem tűnik el.
Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal!
Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt.
Érintsed hűvös csendesítő ajkkal
A forró, lázas, egykor büszke főt.
Szelíd karod a roskadót ölelje.
S ha már e földön nyugtát nem lelé:
Bilincsét összetörve égő lelke
Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
Élni az öntudatlanságot
halál után,
mint éltük
születés előtt -
hisz azelőtt is megvolt mindkettő,
csak éppen nem tudtunk róluk,
mint ahogy nem fogunk
tudni majd azután sem.
Elnézni a kályhában
lángok
táncát:
azt mondják, mi is éppily
virr-
gonn-
cakk
leszünk
az utolsó előtti pillanatban.
Aztán fölkel a nap,
kihuny a parázs,
megy tovább minden
nélkülünk.
Leélni egy életet a
növekedő halállal.
Ez a legeslegkevesebb,
mit az ember
- tetszik vagy sem -
elvállal.
Pihenhetünk,
élettől-, bűntől-, örömtől-szabadultak
föld alatti súlytalanságban
feledve jövőt, jelent, múltat.
Ha még öt percem volna az életből, mit tennék. Kiengednék minden levegőt magamból, majd újra belélegeznék, kiengedném, aztán megint be és ki, és az volna a jó, legalábbis azt szeretném, ha éppen a kilégzés közben volna vége. Ebbe a jelenetbe nem fér több szereplő. Legföljebb a fájdalom. Most viszont a nap süt, szikrázik a hó, úsznak az égen a pehelyfelhők, s lebeg a havon az árnyékuk.
Nem szeretnék élni, eleget éltem már, a halál csak megnyugvást hozna a számomra. Ha meghalok, nem kell többet aggódnom mindenféle csip-csup dolog miatt, nem kell főznöm és mosnom az uramra meg a fiúkra, nincs fáradtság, nincs fájdalom; ha meghalok, nincs más, csak a nyugalom, még annál is nagyobb nyugalom, mint kislánykoromban.
A hegymászásnak ugyanúgy része a halál, mint a végletes fáradtság, az oxigénhiány okozta lassúság vagy a fagyások.
Mikor mondhatjuk, hogy valami kifogástalan? Nem az, ami álomszépen, egy szempillantás alatt, mint valami csoda történik veled. Nem. Az a pompás dolog, cselekedet, ajándék, amiért megdolgoztál, és cserébe kapod. A legnagyobb ilyen ajándék az élet, de ugyanígy a halál is. Igen, a halál is ajándék akkor, ha csináltál valami jót, leküzdöttél valamilyen meghökkentően nehéz kihívást, amit az élet megírt neked. Ha ez megvan, akkor mindegy, hogy hány éves vagy, eljöhet a halál.
A természetben végbemenő öntudatlan folyamatok alacsonyabb rendűek még az emberi butaságnál is, mert a butaságban mégiscsak van öntudat és akarat, a természeti folyamatokban pedig semmi. Csupán a gyáva, akiben több a halálfélelem, mint az önbecsülés, csupán az vigasztalhatja magát azzal, hogy teste azután majd tovább él a fűben, a ködben, a varangyos békában.