Idézetek a háborúról
(920)
A dicsőséget néhányan hajszolják, míg másoknak véletlenül az ölébe hullik anélkül, hogy tennének érte. Bárhogy is, de becsülendő, ha valaki az áldásában részesül. Azonban azt kérdem: a dicsőség mikor veszti fényét, hogy átadja helyét egy igaztalan hadjáratnak? Mikor válik az egykor még nemes cél tűzzé, ami mindet elemészt? Láttam a háborút és láttam a halált.
A megszállás mindenkit megfosztott a mindennapi élet sok-sok fűszerétől, és egy olyan valóság csapdájába ejtett, amelyben kizárólag az alapvető dolgok számítanak, és azok aztán le is csapolják az ember energiájának, idejének, pénzének és gondolatainak java részét.
A háború nem csak elválasztotta egymástól az embereket (...), de a barátságokat is intenzívebbé tudta tenni, és szíveket is felgyújthatott; minden egyes kézfogás ajtót nyitott meg vagy sorsot kormányozott.
Ha az olyan, érzésből jött szavaknak, mint anya, feleség, nővér, akkora a hatalmuk, hogy képesek megváltoztatni egy gazember hangulatát és legyűrni gyilkos ösztöneit, akkor talán mégiscsak reménykedhetünk az emberiség jövőjében.
Ha tudod, hogy az ellenség támad, de nem tudod, merről érkezik a csapás, mindenhol védekezned kell.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Egy nép, amelynek fegyvert nyomnak a kezébe, hogy harcoljon a függetlenségéért, attól még nem lesz ütőképes hadsereggé, hogy valakik egy kört húznak köréjük, és azt, ami belül van, kinevezik államnak.
A háborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek vannak. Nincsenek hősök, csak halottak.
Afgánok és szomáliaiak, és irakiak, és eritreaiak, és szírek. Mind türelmetlenül várjuk a napkeltét, mind rettegünk is tőle. Mindannyian otthont keresünk.
A szabadságnak
Egyetlenegy hófehér útja van,
És érte mégis piros úton járnak.