Idézetek a háborúról
(969)
A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.
A Különleges Erők katonáit arra képezik ki, hogy akkor cselekedjenek, amikor a mutató egyik másodpercről a másikra ugrik, hogy ekkor jussanak be és ki, és annyi idő alatt végezzék el a munkájukat, míg az ellenség egyik gondolatát a másikba fűzi.
A háború nem nemesít, állatot csinál az emberből, megmérgezi a lelket.
Az elesettek sírjainál múljon el a háború iránti gyűlölet, és nemes áldozatuk diadalmaskodjon az élet felett.
Napóleon a hadsereg szóval az ajkán halt meg. Lamarque utolsó szava a haza volt.
A nézeteltérések összeadódtak, ahogy a vízcseppek összefolynak, és idővel megkülönböztethetetlenné válnak, végül már csak a nyomukban támadt, gyorsan hömpölygő folyót látjuk.
Nem mindig a szembenállókat kell legyőzni a magunk igazságáért. Az, aki a küzdelem hevében sem felejti ezt el, amikor sokkal inkább a harci láz és az indulat beszél az ember helyett, megérdemli, hogy bírái is félretegyék a maguk indulataikat, rövidlátó érdekeiket, és ne a hatalom szemszögéből tekintsenek rá. Ne tudják előre az ítéletét.
A háború abszolút őrültségre vall. Nem holmi részleges, hanem abszolút őrültségre. Az embernek, mint állatfajnak ez talán a legsajátosabb megkülönböztetőjegye, hogy ki vagyunk téve az őrültség ezen szörnyűséges megnyilvánulásának.
A Nemzetközi Űrállomáson kivételes helyzetben vagyunk. Ha kinézek az ablakon, egy gyönyörű bolygót látok, amely hívogatónak és békésnek látszik. Sajnos nem az.