Idézetek a háborúról
(1022)
A világ elpusztul (...) a megosztottságtól, és semmiféle kiáltvány nem mentheti meg, ha ezerszer helyes volna is minden szava. Csak az ember bensőjében születhet meg az ellenállás, csak a szeretet és a barátság segíthet feloldani a bizalmatlanságot és az esztelen ellenségeskedést.
Minden konfliktus egyforma, legfeljebb a táj változik, de a háborúban eltöltött idő mindig ugyanaz. Erről szól a háború, a várakozásról. Vársz, hogy történjen valami. Vársz egy hotelszobában, egy kávézóban, vársz a frontvonalon, a tábortűz mellett, és közben úgy teszel, mintha lenne esélyed megérteni, mi történik. Nincs. Ha történik is valami, túl gyorsan történik ahhoz, hogy felfogd. Mire megérted, már újra várakozol. Az a munkád, hogy eladd mások privát poklát, úgy, mintha értenéd vagy közöd lenne hozzá.
Kizárólag a férfiak nőnek fel karddal a kezükben, csak ők háborúznak (...). A nők magukban hordozzák az életet, a férfiak elpusztítják azt.
Noha a háborús propaganda egész népcsoportokkal szemben vált ki gyűlöletet, a háborúk általában egy-egy kisebb elit csoport mesterkedései.
Azért léteznek háborúk, mert az elit további anyagi előnyökre vágyik. A háborúk indoklására és az erők feltüzelésére az elit kitalálta a gyűlöletet, amely a szeretetre - a család vagy a haza szeretetére - alapul.
A sarokba szorított vadállatok dühödten harcolnak. Az emberek is tudják, hogy ha nincs más választásuk, a végsőkig küzdenek. Ezért kell menekülési útvonalat hagyni a körbezárt ellenségnek, és ezért nem szabad soha a hazatérő ellenségre támadni.
A háború árulás és gyűlölet, tehetetlen tábornokok zűrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradtság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és új gyűlölet jön.
Az irracionális erőszak soha nem oldja meg a krízist, hanem mélyíti, s végül elbukik. A kérdés csupán az, hogy mikor és mennyi áldozatot hagy maga után.
Minden háború más, mégis minden csata ugyanolyan. Maga az ellenség csak figyelemelterelés. Aki ellen harcolsz, az mindig te magad vagy.
A történelemkönyvek azt írják, hogy a háborúkat királyok és hercegek és generálisok kezdik. Ne hidd el! Mi kezdjük, te meg én. Valahányszor elfordulunk, hallgatunk, kivonjuk magunkat, viselkedünk.
A mértéktartó, józan emberek többnyire nem vitték olyan sokra, mint (...) akik csak olyankor voltak elégedettek, ha büszkeségtől dagadó mellel a legyőzött ellenség holttestére helyezhették a lábukat.
Egy igazi háborús történetnek soha nincs erkölcsi tanulsága. Nincs tanító szándéka, az erényt nem dicsőíti, nem sugall viselkedési normákat, és nem akadályozza meg, hogy az emberek úgy intézzék a dolgaikat, ahogyan mindig is. Ha egy történetnek mégis úgy tűnik, hogy van erkölcsi tanulsága, ne higgyetek neki.
A háborúk tele vannak olyanokkal, akik csak visszafele tudnak tekinteni. Mert a felfordult világban csak az életben maradás számít, bármi áron.
A közelharc egyetlen előnye. hogy a könnyűfegyverek tüzében minden metafizikai szorongás megszűnik.