Idézetek a háborúról
(1102)
A legsikeresebb harcosok és küzdők a jelek szerint azok, akik érzelmileg távol tudják tartani magukat a harctól. A csatában a katonák igyekeznek gépiesen lőni az emberekre, anélkül, hogy félnének meghúzni a ravaszt, vagy éppen örömüket lelnék benne. A katonának képesnek kell lennie megállapítani, mi az igazi célpont, majd azt előítélet és érzelmek nélkül megsemmisíteni. A normális társadalomban ezért pszichopatának tekintenék, a háborúban viszont ez a viselkedés nagyon hasznos, hiszen ott ötven milliszekundum a különbség élet és halál között.
Bármilyen nehéz és szörnyű a háború, akármennyi gyötrelmet és veszteséget is okoz az embereknek - az egészséges, életvidám ifjúság romlatlan és jóindulatú önzésével, szerelmével, jövőbe vetett álmaival, nem akarja, de nem is képes meglátni az összességet ért veszély és szenvedés mögött az őt magát fenyegető veszedelmet, amíg rá nem tör a baj és fenekestül fel nem borítja boldogságát.
A szép fényes katonának
Arany, gyöngy élete,
Csillog, villog mindenfelől
Jó vitéz fegyvere;
Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret!
Nincs igazságos háború. A háború káosz, amelyben brutális erők rontanak egymásra, amíg az egyik el nem pusztul teljesen.
Mindössze néhány, félelmet nem ismerő, megfelelő erőforrásokkal rendelkező férfi és nő kell hozzá, akik véghez viszik, amire a világ többi része nem képes.
Tudod, miért hordanak ugyanolyan ruhát a katonák? Hogy mindenki tudja, nem pótolhatatlanok.
A harcosok hűségből, a felebarát és az ország szeretetéből, valamint a védelem és a megóvás vágyából születnek. Cselekedeteik pontosak, elviek, határozottak és elkötelezettek, hogy önzetlenül cselekedjenek mások érdekében.
Van bennem valami, ami olyan, mint az apám,
Annál erősebb, minél inkább visszatartanám.
Mindig azt mondta: fiam, az égig kell érkezz,
Először üss, és aztán semmit ne kérdezz!