Filozófiával kapcsolatos idézetek
(601)
Imádunk általánosítani, de az nem működik állandóan. Nem értjük a statisztikát, mert a világlátásunk fekete-fehér. A szürkével nem tudunk mit kezdeni. Szeretnénk (?) ha a különbségek nagyon élesek lennének, mert az egyszerű. Akkor pontosan tudnánk, mit várhatunk egy embertől. A világ viszont nem ilyen.
A hat érzéked az, ami a bolondját járatja veled, és elhiteti nem csak azt, hogy van ez a hat érzéked, hanem azt is, hogy egy ténylegesen létező külvilággal lépsz kapcsolatba rajtuk keresztül.
Minden ugyanannak a dolognak a különböző megnyilvánulása: az álmosságom, a gyapotgombolyag, (...), minden csak egy tünékeny álom. Minden ugyanannak az ürességnek a része.
A dolgok csak azért keletkeznek, hogy elmúljanak, minden csak azért teremtődik, hogy megsemmisüljön, és egyszerűen csak azért kell megsemmisülniük, mert megteremtődtek.
A definícióknak van az a rossz tulajdonságuk, hogy vagy egyszerűek, de korlátozottan írják le a valóság teljességét, vagy leírják a világ összetettségét, de olyannyira bonyolultak, hogy praktikusan alkalmazhatatlanok.
A tények s mindenek felett a természettudományi igazságok számbavétele nélkül (...) nem lehet philosophálni, (...) a ki ezeket tekintetbe nem véve, fűzi okoskodásait: fellegvárakat épit, melyek a leggyöngébb szellő érintésére is összeomlanak, halva szülötteket hoz a világra, melyeknek előbb vagy utóbb a feledés sírjában van lakhelyök.
Nincsenek halott dolgok, minden él (...). Nem csak az emberek, az állatok, a madarak. A fa is, a kő is, a bot is és mindenféle gép is. Csak ravaszkodnak, tettetik magukat, mintha nem élnének, de valójában mindent látnak, éreznek, és amikor csak akarnak, mindent saját kedvükre tesznek, nem pedig az ember óhaja szerint.
A filozófia eredetét a rácsodálkozásban, a kételkedésben és magárahagyatottságunk érzetében kereshetjük.
Nekünk filozófusoknak a tévedés a specialitásunk. (...) Míg más területek arra specializálódtak, hogy megfelelő választ találjanak jól definiált kérdésekre, mi filozófusok arra specializálódtunk, hogy olyan mélyen összekuszáljuk a dolgokat, hogy senki se tudja megmondani, mik egyáltalán a kérdések, nemhogy a válaszok. Ha nem jó kérdéseket teszünk fel, azt kockáztatjuk, hogy eleve rossz dolgot vizsgálunk. Ilyen esetben jönnek jól a filozófusok! Filozófiára van szükséged, amíg rá nem jössz, hogy mik azok a kérdések, amiket egyáltalán fel kellene tenned.
Amikor elolvasol vagy átfutsz egy vitaindító cikket, különösen ha filozófus írta, egy gyors trükkel megspórolhatsz egy csomó időt és erőfeszítést, különösen most, hogy a számítógépeknek köszönhetően már olyan könnyű keresni: keress rá arra, hogy "nyilvánvaló", és vizsgáld meg az összes állítást. Nem mindig, nem is feltétlenül az esetek többségében, de a "nyilvánvaló" szó gyakran egy vaku hatékonyságával mutat rá az érvelés gyenge pontjaira.
Ama szenteskedő világnézet, mely szerint e földi lét nem volna egyéb a lélek silány és nyomorteljes börtönénél; a test haszontalan lom, mely földhez bilincselőleg nehezedik a szellem ég felé törekvő szárnyaira; s hogy a test és lélek ezen mesalliance-át a halál angyala bontja fel végre, mikor is a lélek lerázván a mulandó és romlékony porrészeket, elnyeri az örökélet koronáját... ezen nézet, mondom, felette rosz hirbe hozta az anyagot, valóságos páriává aljasitotta a testet. (...) A természettudomány, végig kisérvén az anyagot ezer meg ezer rejtett útain, figyelmezvén azon szereplésre, melyet a természet háztartásában elvégez, más világításban láttatja azt, másképen ítél az anyag és erő, test és lélek közt létező viszonyról, mely itélet ugy hangzik: hogy az anyag nem alábbvaló a szellemnél, de vele mindenesetre egyenjogú.
Egy ismeretágban sem lehet akkora tevékenység mellett oly kevés eredményt észrevenni, mint a philosophiában. Évszázadok óta minden czivilizált országban a legkiválóbb szellemű és legőszintébb törekvésű férfiak foglalkoztak metaphysicai vizsgálódásokkal s mégis e pillanatban rendszereik, nemhogy közelednének az igazsághoz, sőt inkább a tudományok előhaladásával mind jobban-jobban eltávoznak attól.
A filozofálásba belealudni (...) mindig veszélyes. Ilyenkor ugyanis végtelenített üzemmódra áll át az agy. Gőzerővel pörög egy számunkra nem létező irányba.
A művészet célszerűsége elleni küzdelem mindig a művészet moralizáló tendenciája elleni küzdelem.