Filozófiával kapcsolatos idézetek
(652)
Az élet legérdekesebb jelenségei valószínűleg mindig kettős arcúak, múltba és jövőbe tekintenek, progresszívek és regresszívek is egyben. Osztoznak az egész élet kétértelműségében.
Gyerekeket szülni, akik majd a maguk idején szintén gyerekeket szülnek, annyit jelent, mint a végtelenségig ismételni ugyanazt az unalmas refrént; a tudós, a művész, az író, a gondolkodó más, ragyogó és vidám világot teremtenek, amelyben mindennek megvan az értelme.
Nem létezik olyasmi, hogy jó vagy rossz érzés - csak maga a nyers érzékelés (...). A negatív és pozitív értékek csupán abból adódnak, hogy az ember értelmezi az értéksemleges ingereket, ennélfogva csupán addig maradnak fenn, míg maga az ember - vagyis gyakorlatilag értelmetlen az egész.
A filozófia halott. Nem tartott lépést a természettudomány, különösképpen a fizika modern fejlődésével. A tudás keresésében a természettudósok lettek a felfedezések fáklyavivői.
Két ember ül egy tutajon, amely csak egyet bír el. Az egyik lelöki a másikat, az vízbe fullad. Ez bűn? Nem, mert ha a kettő közül egy nem halna meg, akkor mindketten ottmaradtak volna.
A mindenségben minden mindennel összefügg. Minden része az egy nagy folyamatnak, amelynek irányát csak sejtjük - amelynek irányáról mindenkinek más fogalma van.
A filozófiának egyáltalán nincsenek általános érvényű eredményei, olyasmi, amit az ember tudhat, s ezáltal birtokolhat. Miközben a tudományok a maguk területén szükségképpen biztos és általánosan elismert ismeretekre tettek szert, a filozófia erre évezredek fáradozásai árán sem volt képes. Mi tagadás: a filozófiában nincs meg a véglegesen megismert dolgok egyértelműsége.
Egyszerűen semmi olyat sem találunk a természet törvényeiben, ami bármilyen módon rokonítható lenne a jóság, a büntetés, a szeretet vagy a viszálykodás fogalmával, ezért a tudományos magyarázatok során nem támaszkodhatunk a filozófiára mint megbízható útjelzőre.
Minden, amit bármilyen természeti dologról értelmünk fénye által megismerhetünk, filozófia.
Az értelem következtetései, melyeket végső igazságnak tekintünk, sokkal gyakrabban tévesztenek meg bennünket, mint érzékeink, melyekkel a dolgokat biztosan megragadjuk és megismerjük.
Hogyan látható be a következtetési módszereinkről, hogy helyesek, ha közben ugyanezekre a következtetési módszerekre támaszkodunk? Ez ahhoz hasonlít, mintha a saját hajunknál fogva akarnánk felemelni magunkat.
A tudományos paradigmák jönnek és mennek, a művészeti irányzatok még inkább. A mágia mindenféle ágaiban a best practice dominál, az is napról napra változik. A misztikában mindig a végső stabilitás, a nirvána elérése a cél, de az ehhez vezető út következő állomása napról napra változhat.