Filozófiával kapcsolatos idézetek
(634)
A vallásnak csak az igaz, ami szent - a filozófiának csak az szent, ami igaz.
A Valóság alapvetően korlátlan, időben és térben végtelen, oszthatatlan egész. Ezért végtelen részre és rendszerre, formára és törvényre, térre és időre osztható.
Mindig is folytak viták arról, hogy a szabad akarat csupán illúzió, ehhez néhányan a száraz fizikát, mások a tiszta logikát vették alapul. A legtöbb ember ezeket az érveket megdönthetetlennek tartja, de soha senki nem fogadta el igazán a belőlük fakadó következtetést. A szabad akarat tapasztalata egyszerűen túl erőteljes ahhoz, hogy érvekkel meg lehessen dönteni.
A transzhumanizus nem más, mint a hit, hogy a racionális gondolkodás, a tudomány és a technológia segítségével felülkerekedünk az emberi korlátokon.
Az anyag nem létezik. Az anyagi világ csak a szellem terméke, a szellem pedig, a szellem az életerő, amely néha ideiglenesen anyagi alakot ölt, érted, csak magára ölti. Minden körülöttünk csak tünemény.
A kiválasztottság szenvedés (...). Nem öröm és boldogság. Az Úr kínokkal bókol kiválasztottjainak. Mert ők olyan erősek, hogy el tudják viselni.
Figyelj önmagadra, fordítsd el tekintetedet arról, ami körülvesz, és nézz a bensődbe - ez a filozófia első követelménye a kezdővel szemben. Nem arról van szó, ami kívüled van, hanem csakis önmagadról.
Küzdött már valaha egy eszme ellen (...)? Az eszmének nincs fegyvere és nincs elpusztítható teste.
A jó uralkodónak szükségképp filozófusnak és így egyszersmind a filozófusnak uralkodóhoz hasonlónak kell lennie.
Csak abban hisz a lelkem, hogy minden földi lét
a vegytan-ősigéből vévé eredetét,
s ami van: emberélet, jelenség és talány,
csupán a villamosság formája mindahány.
"A kéz, mely a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja" - tartja a költő, és ha ez igaz, akkor mi a helyzet a kézzel, amely az esti mesekönyvet lapozgatja? És ha már itt tartunk, mi a helyzet a kézzel, amely az esti mesét írja?
A bizonyos tekintetben legnyilvánvalóbb és elsődleges tényről, amely minden más ténynek kulcsa, gyakran a legkönnyebb megfeledkezni - s nem azért, mert túlságosan távoli vagy homályos, hanem mert nagyon is közeli és nyilvánvaló.
Egy ilyen probabilisztikus világban, mint a miénk, tényleg nem sok értelme van a csodákról, mint nem szokványos eseményekről beszélni, ugyanis minden esemény "kivételes", egyszerűen azért, mert egyedi.
Nem léteznek önmagukban érdektelen, banális dolgok. Ha belegondolsz, a mindenkori helyes emberi magatartás nem lehet más, mint minden szubjektumnak a világ egyetemességében való szemlélete. Hogy megértsd, amiről beszélek, köznapi példával élve arra kell gondolnunk, hogy akár a lószarnak, explicite, mint létező dolognak az anyagi jelenlétén túl igenis érzékelhető eszmei háttere van. A ló segge, jegyeztem meg. Az neki az érzékelhető háttere.
Telnek az évek, te azt hiszed, milyen fontos egzisztenciális munkát végzel azzal, hogy ennek a bámulásával megfékezed a sötétséget. Aztán egy nap rájössz, hogy lószart sem tudsz arról, mit nézel. Ugyanolyan idegen, és ugyanúgy nem hasonlít semmi máshoz, csak magához, és az a sok agyalás nem volt más, csak önáltatás, minden egyes gondolatod elsiklott a dolog megmagyarázhatatlansága, nagysága és közönye felett. Éveken át nézed az óceánt, azt hiszed, hogy jelent valamit, de nem jelent semmit.