Filozófiával kapcsolatos idézetek
(543)
Nemcsak a politikában, de a tudományok országában is vannak tévtanok, előítéletek, melyek útját állják a valódi fejlődésnek; de itt, mint ott, vannak elszánt akaratú bajnokok is, kik elegendő erőt éreznek magukban, megküzdeni a tévtanok makacsságával, és szembenézni az előítéletek sötét felhőiből czikázó villámokkal. Ezek a politikában szabadelvűeknek, a tudományban materialistáknak nevezik magukat.
A népek és egyes emberek tettei nem egy határokat nem ismerő belső akaraterő következményei, de külső körülmények s a természeti szükségesség törvényei által határoztatnak el.
A jó minden társadalomban más. Egy a társadalmon kívüli entitás nem lehet se jó, se rossz. A társadalom léte, működése szempontjából lehet valamit jónak vagy rossznak tekinteni, de ez a külső entitásról magáról nem árul el semmit.
A szépség nem maguknak a dolgoknak a tulajdonsága, hanem pusztán az azokat szemlélő elmében keletkezik.
Az élet maga az üreshalmaz-axióma. Nulláról kezdődik és nullává lesz. Tudjuk, hogy mindkét állapot létezik, de egyik állapot létezésének sem kerülünk tudatába tapasztalati úton.
A következmény semmi esetre sem lehet nagyobb horderejű, mint az a tétel, amelyből következik.
A tények hangosabban beszélnek, mintsem philosophiai lármával azokat tul lehetne kiáltani.
A tudományos érvek mögött valamilyen gyakorlati tény, tapasztalat, megfigyelés, kísérlet kell álljon. Gyakorlati bizonyíték nélkül a filozófia nem egyéb, mint az emberi elme sikamlós és csapodár szórakozása.
A filozófia nagyon meg szokott nyugtatni, attól alszom el a leghamarább. Talán mert tudatom az unalom elől az álomba menekül.
A logika, a technika, a technológia, a ráció arra való, hogy problémákat oldjon meg. Hogy miért kell bolygatni valamit egyáltalán, az nem racionális probléma.
Ha egy bohóc kijelenti, hogy a törvényszolga nem létezik, holott saját szemével látja, hogy ott áll előtte, akkor jó okkal tartjuk bolondnak. Ha azonban egy filozófus mondja ugyanezt, elvárja, hogy csodáljuk tudását és bölcsességét, amely végtelenül túltesz a közönséges halandók felfogóképességén.
Az embernek igenis szüksége van mindenféle elfoglaltságra, akár fizikai, akár értelmi, akár érzelmi szinten, hogy mindenáron elkerülhesse a saját magával, az élettel, léte értelmével, a válaszok elviselhetetlen hiányával és a halállal kapcsolatos kérdéseit.
Az anyag állandóan változik, hogy újabb és újabb történeteknek adhasson testet, a megtörtént történetek viszont öröklétűek. A történet az egyetlen dolog ezen a világon, ami változtathatatlan, megsemmisíthetetlen, ami örök, ami tényleg maradandó. A történetek akkor is megtörténtek egyszer, ha a világ sem lesz majdanán.