Filozófiával kapcsolatos idézetek
(636)
Nincsen sem jó, sem rossz élet. Önmagában semmi sem becsületes, sem nem gyalázatos, sem igazságos, nem igazságtalan, nem kellemes, sem nem kínos, nem jó, sem nem rossz. A vélekedés adja a dolgoknak tulajdonságaikat, mint a só az ételek ízét.
A vallásnak csak az igaz, ami szent - a filozófiának csak az szent, ami igaz.
A Valóság alapvetően korlátlan, időben és térben végtelen, oszthatatlan egész. Ezért végtelen részre és rendszerre, formára és törvényre, térre és időre osztható.
Mindig is folytak viták arról, hogy a szabad akarat csupán illúzió, ehhez néhányan a száraz fizikát, mások a tiszta logikát vették alapul. A legtöbb ember ezeket az érveket megdönthetetlennek tartja, de soha senki nem fogadta el igazán a belőlük fakadó következtetést. A szabad akarat tapasztalata egyszerűen túl erőteljes ahhoz, hogy érvekkel meg lehessen dönteni.
A transzhumanizus nem más, mint a hit, hogy a racionális gondolkodás, a tudomány és a technológia segítségével felülkerekedünk az emberi korlátokon.
Az anyag nem létezik. Az anyagi világ csak a szellem terméke, a szellem pedig, a szellem az életerő, amely néha ideiglenesen anyagi alakot ölt, érted, csak magára ölti. Minden körülöttünk csak tünemény.
A kiválasztottság szenvedés (...). Nem öröm és boldogság. Az Úr kínokkal bókol kiválasztottjainak. Mert ők olyan erősek, hogy el tudják viselni.
Figyelj önmagadra, fordítsd el tekintetedet arról, ami körülvesz, és nézz a bensődbe - ez a filozófia első követelménye a kezdővel szemben. Nem arról van szó, ami kívüled van, hanem csakis önmagadról.
Küzdött már valaha egy eszme ellen (...)? Az eszmének nincs fegyvere és nincs elpusztítható teste.
A jó uralkodónak szükségképp filozófusnak és így egyszersmind a filozófusnak uralkodóhoz hasonlónak kell lennie.
Csak abban hisz a lelkem, hogy minden földi lét
a vegytan-ősigéből vévé eredetét,
s ami van: emberélet, jelenség és talány,
csupán a villamosság formája mindahány.
"A kéz, mely a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja" - tartja a költő, és ha ez igaz, akkor mi a helyzet a kézzel, amely az esti mesekönyvet lapozgatja? És ha már itt tartunk, mi a helyzet a kézzel, amely az esti mesét írja?
A bizonyos tekintetben legnyilvánvalóbb és elsődleges tényről, amely minden más ténynek kulcsa, gyakran a legkönnyebb megfeledkezni - s nem azért, mert túlságosan távoli vagy homályos, hanem mert nagyon is közeli és nyilvánvaló.
Egy ilyen probabilisztikus világban, mint a miénk, tényleg nem sok értelme van a csodákról, mint nem szokványos eseményekről beszélni, ugyanis minden esemény "kivételes", egyszerűen azért, mert egyedi.