Filmidézetek
(7121)
Vagyok, aki vagyok, és nem változom meg sem érted, sem a fivéremért, sem senki másért.
Mennyire rossz az a büntetés, mikor kényszerítenek, hogy nyilvánosan tagadd meg a legmélyebb meggyőződéseidet? Azt mondani valamiről, amiről tudod, hogy igaz, hogy egy hazugság?
Mi tesz egy embert közönségessé? Még inkább, mi tesz egy embert egyedivé? Háborúk megnyerése, díjak elnyerése? Nem! Ami kiemeli az embert az átlagból, az az, akit szeret, és akik őt szeretik.
Egy olyan kultúrában élünk, ahol a halál valamiféle, ha nem is szégyenletes, de elrejtendő dolog. Kórházakban történik, idegen emberekre bízva. És ugye azzal hízelgünk magunknak, hogy hű de modernek vagyunk, miközben egy babonás félelem van bennünk a halott látványától.
Fél órával ezelőtt ültem a Blahán az autóban, abban a teljesen reménytelen dugóban. Se előre, se hátra. Lényegében az életem szimbólumában ültem.
Arra kérdésre, hogy mi van meg magában vagy mi nincs, arra önnek kell megtalálnia a választ. Hogy mire képes és mire nem. Hogy hol vannak a valós határai. Vonatkoztasson el mindentől, mindenkitől.
Azt szeretném, ha végre minden rendeződne. Varázsütésre. Mint a mesében. Csak hát, elég szar egy mese, amiben én élek.
Vitázni azzal, aki megtagadta a józan észt, olyan, mint gyógyszert adni a halottnak.
Hogyha nem tanulok meg szembenézni a gyásszal, az olyan, mintha nagy levegőt vennék, és benntartanám életem végéig.
Nincs olyan, hogy valami túl régen volt. Emlékek vannak, amik jelentenek valamit, és olyanok, amelyek nem.