Filmidézetek
(7692)
Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele.
A megbocsátás hatalmas dolog. Nem csak a másik fél számára jó érzés. hanem téged is gyógyít.
Néha fel kell áldoznod a bástyádat a királynőért. Ha nem kerekedsz felül az érzéseiden, akkor el fogod veszíteni a játszmát.
A dicsőséget néhányan hajszolják, míg másoknak véletlenül az ölébe hullik anélkül, hogy tennének érte. Bárhogy is, de becsülendő, ha valaki az áldásában részesül. Azonban azt kérdem: a dicsőség mikor veszti fényét, hogy átadja helyét egy igaztalan hadjáratnak? Mikor válik az egykor még nemes cél tűzzé, ami mindet elemészt? Láttam a háborút és láttam a halált.
Egymásért harcoltunk idáig. (...) Bármi is történjék, egymás mellett kell maradnunk (...). Együtt leszünk. Semmi nem választhat el tőled.
Valahogy csitítsd el a belső hangodat. És kövesd helyette az én hangomat.
Nagyon örülök neki, hogy összehozott minket a sors; remélem, tudod. Fényt hoztál az életembe.
A halál ad értelmet az életnek, a tudat, hogy egyszer eljön a vég, hogy kevés az időnk.
Ha gyenge vagy, a remény haszontalan. A világ kemény a kisemberekkel.
Ha mindenemet a szegényeknek adom és testem lángok emésztik fel, de nincs bennem szeretet, semmim sincs.