Filmidézetek
(7465)
Bárhogy élünk vagy halunk, a vége ugyanaz. Néma csönd. Minden álmunk, reményünk egy félbeszakadt mese visszhangja. De ha szerencsések vagyunk, a történetünk tovább él. A dalunk azok szívében szól tovább, akik emlékeznek, akik szerettek.
Ahogy öregszem, úgy döbbenek egyre inkább rá, hogy a kor nem bölcsességgel jár, hanem kopással. Semmivel nem érzem magam okosabbnak, mint 30 éve. Legfeljebb annyi a különbség, hogy ma már nem leplezem hazugságokkal a félelmeimet. És hogy már csak azért nem vagyok meggondolatlan, mert belefáradtam.
Ha jobban belegondolsz, az anyagi javak általi kielégülés csak a jéghegy csúcsa. Ezek a dolgok az emberi fejlődés materiális kivetülései az anyagi világban.
Mindent érzek. A teret, a levegőt, a rezgéseket, az embereket. Érzem a gravitációt, érzem, ahogy forog a Föld, a testemből eltávozó hőt, ereimben a vért. Érzem az agyamat, a legmélyebb emlékeimet. (...) Emlékszem, hogy milyen volt a kezed a homlokomon, amikor lázam volt. (...) Emlékszem, milyen ízű a tejed a számban, a szobára, a folyadékra... csak azt akarom mondani, hogy szeretlek titeket, és köszönöm a sok ezer csókot, amit még mindig itt érzek az arcomon.
Az igazi szabadság kínokkal és áldozatokkal jár. Ezért legtöbben csupán mondják, hogy szabadságra vágynak, miközben ugyanúgy sóvárognak a társadalmi rend, az írott törvények és a materializmus után. Mert számukra még a szabadság is csak akkor ideális, ha nem kell érte tenni.
Nem kell szégyellni, ha többet akarsz. Csak tudnod kell, hogyan valósítsd meg.
A pénz nem az élet bizonyítványa. (...) Az, ha sikeres vagy, nem jelent semmit úgy önmagában. Az csak sikert jelent. (...) Attól még nem boldog az ember.
A barátomnak tartalak és az emberek nem véletlenül kerülnek egymás életébe. Talán meg kell tanulnom valamit, vagy talán neked. De bármi is az, rám számíthatsz.
Képesek vagyunk szörnyű dolgokra, de képesek vagyunk megbocsátani is.
The Originals - A sötétség kora