Férfiakkal kapcsolatos idézetek
(1012)
A legtöbb férfi a közönségben nem a komikusok vagy a varieté többi műsorszáma miatt jön a színházba, hanem azért, hogy a gyönyörű lányokon legeltesse a tekintetét, akik hivalkodó ruhákban parádéznak a színpadon.
A gyerek a férfi számára olyan, mint a liliom: tíz percig gyönyörködni benne nagy élvezet, ezen túl fejfájást okoz.
Szívás: a valamirevaló, karrierista férfiak jelentős részét már elvitte egy jóféle szívbetegség, a másik részük meg még gyötrődik a házasságában, amiből nem mer kilépni, vagy esze ágában sincs öreg nőkkel kezdeni, amikor negyven alatt is bőven van találat.
Egy bizonyos kor után, ha az ember agglegény marad, annyit jelent, hogy nincs helye a világban. A világnak azért kellünk, hogy családunk legyen, máskülönben mindig csak az agglegény barátja leszel valakinek, akivel talán egy darabig jól lehet szórakozni, de tulajdonképpen súlytalan figura.
Ha imádnak bennünket, az kellemetlen dolog. Az asszonyok úgy bánnak velünk, mint az emberiség az isteneivel. Imákat rebegnek hozzánk, és folyton azzal gyötörnek, hogy tegyünk értük valamit.
Kizárólag a férfiak nőnek fel karddal a kezükben, csak ők háborúznak (...). A nők magukban hordozzák az életet, a férfiak elpusztítják azt.
Tudod, mi az, ami még a vadászatnál is jobban izgatja a pasikat? Egy csaj, aki elérhetetlen. Mindenkinek az kell, amit nem kaphat meg.
Egy pasi mindig tudja, ha egy nő odavan érte. Nem kell hangosan kimondanod, elég, ha érzi a jeleket, amiket küldesz felé.
Vannak férfiak, akikben születésüktől kezdve működik valami rugó, amikor verekedésre kerül a sor. Akik nem szándékosan, de valami ösztön hatására azonnal ugranak.
Vannak olyan férfiak, akiknek megcáfolhatatlan bizonyítékokra van szükségük, hogy belássák, ha tévedtek. De vannak, akik soha nem látják be a tévedéseiket.
Vannak férfiak, akik nem arra születnek, hogy el tudják fogadni a dolgokat olyannak, amilyenek. (...) Akiket nem ért meg a környezetük, mert fölötte állnak, és nem mindig az erkölcsi törvények szerint viselkednek, hanem valamiféle lovagi etika alapján. Faképnél hagyják az életet, és a maguk csatáit vívják, legjobb tudásuk szerint, az éhezés, a háború vagy a félelem uralma ellen.