Idézetek a fejlődésről
(1440)
A test eszköz, amelyet ki kell finomítani, jobbá kell tenni, gyakorolni kell, olyanná alakítani, és olyan alkatrészekből fölépíteni, amelyek az ember legmagasabb céljainak a legalkalmasabb eszközeivé teszik a fizikai világban. Támogassunk és gyakoroljunk mindent, ami ezt a célt mozdítja elő; ami ezzel ellentétben van, kerüljük.
Egyenletesen kell adagolni a nyersanyagot, különben vagy a túlhajtás, vagy az üresjárat következtében túlmelegszünk és tönkremegyünk. Az emberi agynak folyamatosan megoldandó feladatokra van szüksége, különben darabokra tépi magát, mint egy üresen járatott kombájn. Nincs olyan otthon ülő ember, akit ne hajtana a kíváncsiság, hogy valamilyen akadályt le tud-e győzni. Ha mást nem, a macskát tanítja meg pitizni.
Valójában minden kaland magáról a kalandozóról szól: a körülöttünk lévő világ becserkészésével, legyen szó hegyekről, emberi közösségekről, tárgyakról vagy másodfokú egyenletekről, valójában magunkat fedezzük fel: félelmeinket és vágyainkat, határainkat és készségeinket.
Az élet olyan, mint egy léghajó. Ha magasabbra akarunk szállni, meg kell tanulnunk elszakadni dolgoktól, és kidobni a kosárból azt, ami nem enged felemelkedni.
Mindenért, ami előrevezet, igenis nagyon keményen meg kell küzdeni. A rólunk alkotott értékítélet az elvégzett munkánktól függ. Nincs királyi út. Meg kell szenvedni minden előrelépést.
Csak azt tudod kiadni magadból, csak olyan világot tudsz magad körül teremteni, ami benned van. Ha valakiben sok a keserűség és a csalódottság, még egy jókedvű, energiával teli beszélgetést is nehéz vele folytatni, hát még nagyobb dolgokat megvalósítani. Minden változás belül kezdődik és először a saját gondolkodásunkat és hozzáállásunkat kell rendbe tenni, utána tudunk csak sikerrel bármibe belefogni.
Sokszor éppen a legnagyobb kihívás segít abban, hogy világosan lássuk a fontos dolgokat és új, pozitív irányok felé induljunk el.
Nem az a lényeg, hogy igazad van-e. Hibázni fogsz. Még én is rengetegszer hibázok. Az a lényeg, mit csinálsz azután, hogy hibáztál és hogy tanulsz-e belőle.
Az emberi fejlődést nem az iparral mérik, hanem azzal, milyen értéke van az életnek. (...) Ez az, ami megkülönböztet egy kort. Ez az, ami megkülönböztet egy fajt.
Nagyon nem mindegy, hogy én felhúzok egy házat, de a mocsárba vagy sem. Ha a házat szilárd talajra húzom fel, nagyobb a remény, hogy körülöttem is fognak építkezni.
Ne akarjuk befolyásolni a folyamatokat! Előre tervezni bizonyos keretek között lehet, de a fejlődést irányítani képtelenség.
Ahogy egy kisgyerek rájön az agy szó jelentésére, mi is rálelhetünk a szavaink mögött az igazságra.
A nevelés nem külső és erőszakos kényszerítést, nem a gyerek fejébe töltött tudást jelent, hanem külső segítséget egy belső érlelődéshez.
A csecsemő kezdetben ösztönlény. (Ha éhes, szomjas, kakis... ordít, ha jóllakott, gügyög.) A kisgyermek érzelmi lény. (Gondoljunk arra az üvöltésre, amely olykor apró vágykielégítetlenség hatására jelentkezik és arra a szívből jött kacagásra, amellyel parányi örömöket jutalmaznak a kisgyermekek.) A kamaszkor táján alakul ki a felnőttekre is jellemző logikus gondolkodás készsége. (Ilyenkor már nem szimpátia alapján, hanem igazságérzetből ítélkeznek a gyerekek.) Szellemi életünk azonban folyamatosan tovább fejlődhet, és eljuthatunk az érzelmektől meglehetősen függetlenített, belátásból fakadó, teljes emberiségben gondolkodó közösségi magatartásig.