Idézetek a fejlődésről
(1637)
Akkor fejlődsz a legtöbbet, ha az ellenfeled egy hajszállal jobb nálad. Csak egy hajszálnyival.
A sorsfordító pillanatok arra késztetik az embert, hogy önvizsgálatot tartson, és szemléletet, sőt, akár otthont vagy országot váltson.
Soha se támadt valami igazán új, amelyet legalább részben ne a régi pendített volna meg, vagy hozott volna létre, s a melyet ne a régi szerzett volna a maga szellemével, táplált és alakított volna a maga erejével.
A te történeted talán nem kezdődik túl vidáman, de nem ettől vagy az, aki vagy, hanem a történet folytatásától, hogy kivé akarsz válni.
Kezdetben másokat utánzol, magad utánzásával folytatod, mire mások utánoznak téged, véged.
Egy bizonyos kor után leszámolsz az illúzióiddal. Az élet onnantól sokkal könnyebbé válik.
A haladás, így vagy úgy, azt eredményezi, hogy rendkívüli átlagossá válik. Azonban nem veszítünk értékes perspektívát azzal, ha a mindennapi dolgokat elkezdjük az unalmassal azonosítani?
Nem lesz önből zseniális szakács, csak mert képes recept alapján egyszer finomat főzni; ez csupán azt jelenti, hogy jól tudja követni az utasításokat. Lehet, hogy egyszer jól bevált, de nem tett szert általa olyan tudásra, amelynek alapján képes magától is fantasztikus fogásokat készíteni, mivel sejtelme sincs róla, mitől volt jó az a bizonyos recept. Egy jó séf többek között attól lesz jó séf, hogy megérti, miért (és hogyan) jó az a recept.
Tudatosítanunk kell magunkban a berögződött emlékeket, amelyek mentén berendezzük a napjainkat, és el kell döntenünk, hogy az ezen érzelmek szerint élt élet jót tesz-e nekünk. A legtöbben ugyanis régi, megszokott személyiségükkel próbálnak új személyes valóságot teremteni, de ez nem működik. Ha meg akarjuk változtatni az életünket, szó szerint valaki mássá kell válnunk.
Az új gondolatok új döntéseket eredményeznek. Az új döntések új viselkedéshez vezetnek. Az új viselkedés új élményekhez vezet. Az új élmények új érzelmeket hoznak létre, az új érzelmek és érzések pedig arra ösztönöznek, hogy új módon gondolkodjunk. Ezt hívják "evolúciónak". Személyes valóságunk és biológiánk is - agyi áramköreink, belső kémiánk, génkifejeződésünk, végső soron egészségi állapotunk - meg fog változni az új személyiségünk, az új létállapotunk következtében. És mindez az új gondolattal veszi kezdetét.
Az agy nem kizárólag puha szivacsjátékokra vágyik. A gyereknek muszáj megtanulnia, hogyha elesik, újra fel tud állni, mert ezáltal mind rövid, mind hosszú távon szívósabbá válik.