Idézetek a fejlődésről
(1596)
A haladás mindig kockázattal jár. Nem lehet úszni is meg száraznak is maradni egyszerre.
A legfontosabb dolog a világon, hogy hajlandó légy föladni azt, aki vagy, azért, akivé válhatsz.
A nagy elődökhöz nem akkor vagyunk hűek, ha szavaikat ismételgetjük, hanem akkor, ha használjuk gondolataikat és annak segítségével keresünk új utakat.
Olyan vagyok, mint egy szörfös. Eleinte csak evez az ember, és folyton leesik a deszkáról, de ahogy telik az idő, meg tudja lovagolni a nagyobb hullámokat is.
A közeljövő veszélyeit ezzel az agyvelővel kell átvészelnünk. Minden látszat ellenére ez azért nem olyan rossz műszer. Biológiai adottságai korlátozottak, benne van állati múltunk számos öröksége, de ugyanakkor a társadalmi-tudati fejlődés óriási és áttekinthetetlen lehetőségei is benne rejlenek. Rajtunk áll, hogy élünk-e velük.
Ahhoz, hogy az ember bármilyen területen magas szintre kerüljön, mindig önkritikára van szükség. (...) Mindenki hibázik, elront dolgokat, de nem mindegy, hogy a hibát arra használjuk-e fel, hogy a másikat piszkáljuk vele, vagy lehetőséget látunk benne a fejlődéshez: ma ez így sikerült, de holnap jobb leszek.
Ahogy hálás vagyok az angyalaimnak, úgy hálás vagyok az ördögeimnek is, mert ösztönöznek és mert sosem hagynak elaludni. Ez a két erő, és a köztük lévő egyensúly az az életemben, amitől fejlődni tudok.
Oly sok minden történhet pár másodperc alatt! Akár megbuktathatsz egy birodalmat. Akár szerelembe is eshetsz. De egy makkból nem lesz tölgy egy éjszaka alatt.
A hagyomány kétségkívül alapokat ad, de azért is van, hogy továbbfejlődjön, átalakuljon. Szerintem az a hagyomány, amit nem lehet beilleszteni az életünkbe, nem működőképes.
Akár beismerjük, akár nem, olyanok vagyunk, mint a szivacs: magunkba szívjuk, amit magunk körül látunk.
A jó szokások a legjobbat hozzák ki belőled, míg a rosszak megakadályozzák, hogy önmagad legjobb változata légy.