Idézetek a fejlődésről
(1571)
Ha valamilyen jó tulajdonságot kinézünk magunknak, azt el kell játszani, és aztán egyre jobban beletanulunk.
Nincs olyan ember, aki hibátlan lenne. A természetes szelekció is a hibákból fakadó alkalmazkodáson alapul. A hibátlanság így egyenesen természetellenes. A hibák létét mégsem akarjuk elismerni.
Szánd el magad tudatosan arra, hogy elkövetsz minden tőled telhetőt, hogy saját igazságodat kövesd, és megteszel mindent azért, hogy tanulj, növekedj, gyógyulj vagy tudatosságot szerezz!
A jövőt nem ismerhetjük ugyan, de a szelek az embert mindig a haladás irányába fújják.
Az élet rövid és egy egyedülálló esély. Kipróbálni magam, megvalósítani a tetteket - ismerem jól a határaim: minden nap rajtuk járok! - közben elbukni, felállni, hátrább lépni hat kockával, mégis előre indulni vissza. Bejutni a saját elmédbe; olyan poros, pókhálós szobákba nyitni be, ahol még sose jártál. Olyan pincékbe lépni be, hogy legszívesebben bocsánatot kérve kihátrálnál. De mégis előre menni, egy fejlámpával. Mindig tovább.
Ha valaki a pénz után megy, a világ kisemmizheti. Ha az élvezetek után megy, a világ megalázhatja. De ha az ember mindenekelőtt egy növekvő személyiség, bármit magáénak tudhat, amit az élet számára kínál.
Lehet, hogy most nehéz időket élsz meg. Elbuksz, és úgy érzed, hogy nincs erőd felállni. Én is ismerem ezt az érzést, pajtás! Mind ismerjük! Az élet nem mindig könnyű, de amikor legyőzzük a megpróbáltatásokat, erősebbek leszünk, a lehetőségeinkért pedig hálásabbak. Csak az számít, hogyan hatsz mások életére az úton, és miképp fejezed be az utazást.
A traktor feltalálása óta ki látott olyan földművest, aki azt tanulmányozza, hogyan lehet lóval szántani?