Idézetek a fejlődésről
(1250)
A Természet azokba, akiket nagyra szán, többnyire egy hiányt, egy elégtelenséget olt, hogy azzal viaskodva fejlődjenek. Ez a rugója kitűnőségüknek. Az igazi nagyság nem adottság, hanem egy nyugtalan emberfölötti vágy.
A földi élet bonyolult és súlyos és csodálatos. A tapasztalatunk töredékes. A részei nem adódnak össze. Néha nehéz hinni, hogy mind egyetlen dolog részei. Semminek nincs értelme, amíg meg nem értjük, hogy a tapasztalat nem úgy gyűlik, mint a pénz vagy az emlék, vagy mint az évek és a vétkek.
Kell, hogy néha megkarcolják az embert. (...) Olyan ez, mint amikor a kertész lecsapdossa a fa felesleges gallyait, hogy teremjen rajta a gyümölcs. Ez persze nem sérülésmentes dolog, de fontos.
Hálás lehetsz azoknak, akik a múltban sebeket okoztak neked, hiszen sokkal erősebbé váltál általuk.
Felesleges optimista illúziókban ringatni magunkat: most egy korszak végén járunk. Nyugaton évszázadokon át különféle folyamatok bomlasztották - eleinte alig érzékelhetően, majd földcsuszamlásszerű gyorsasággal - az emberek normális és legitim intézményeit, elferdítve a létre, cselekvésre, megismerésre és küzdelemre vonatkozó emelkedettebb szemléletet. Ráadásul ezt a szédítő gyorsaságú zuhanó mozgást "haladásnak" nevezték. Mindenki a "haladás" himnuszát zengte, és azzal áltatta magát, hogy ez a civilizáció - az anyag és a gépek civilizációja - a par excellence civilizáció, az egész világtörténelem előre elrendelt célja. Egészen addig, amíg ennek az egész folyamatnak a végletes következményei rá nem döbbentettek némelyeket az újjászületés szükségességére.
Talán azért kellenek a hullámvölgyek, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy ki tudunk belőlük kerülni.
A változás nem döntés kérdése. Sem egy növénynek, sem pedig nekem. Megtörténik, és egyszer csak más vagy.
Azok a munkák, amikre ma készítik fel a szakképzésben a gyerekeket, már jelenleg sem léteznek, és pláne nem lesznek a jövőben. Egyre gyorsabbak a változások, és többször kell újratanulni mindent az életben, ezért az iskola rugalmasságra, vállalkozó kedvre, kreativitásra, tanulásra és újratanulásra kell hogy felkészítsen, nem pedig fix dolgok beépítésére.
Az ember fejlődésének módja egyedi; nincsenek szabályok, és számtalan módon végbemehet. Van úgy, hogy hirtelen és azonnal felismer valamit. Olyan belátásra tesz szert egy pillanat alatt, amely örökre megváltoztatja az életét. A fejlődés máskor lassú és óvatos.
A tudatosan és fokozatosan megtett kezdeti apróbb lépések teszik lehetővé, hogy a jövőben nagyobb és kockázatosabb lépéseket tegyünk.
Fontosabb elsajátítani azokat a kártyákat, amiket kaptál, és nem azok miatt panaszkodni, amik az ellenfeled kezébe kerültek.
Nem maguk a tapasztalatok azok, amiktől bölcsek leszünk, hanem a megtapasztalt eseményekre adott reakcióinktól leszünk bölcsek; és ezek segítenek egésszé válni, hozzák meg a bölcsességet és önazonosságot.