Idézetek a fejlődésről
(1625)
Tudatosítanunk kell magunkban a berögződött emlékeket, amelyek mentén berendezzük a napjainkat, és el kell döntenünk, hogy az ezen érzelmek szerint élt élet jót tesz-e nekünk. A legtöbben ugyanis régi, megszokott személyiségükkel próbálnak új személyes valóságot teremteni, de ez nem működik. Ha meg akarjuk változtatni az életünket, szó szerint valaki mássá kell válnunk.
Az új gondolatok új döntéseket eredményeznek. Az új döntések új viselkedéshez vezetnek. Az új viselkedés új élményekhez vezet. Az új élmények új érzelmeket hoznak létre, az új érzelmek és érzések pedig arra ösztönöznek, hogy új módon gondolkodjunk. Ezt hívják "evolúciónak". Személyes valóságunk és biológiánk is - agyi áramköreink, belső kémiánk, génkifejeződésünk, végső soron egészségi állapotunk - meg fog változni az új személyiségünk, az új létállapotunk következtében. És mindez az új gondolattal veszi kezdetét.
Az agy nem kizárólag puha szivacsjátékokra vágyik. A gyereknek muszáj megtanulnia, hogyha elesik, újra fel tud állni, mert ezáltal mind rövid, mind hosszú távon szívósabbá válik.
A pillangó éppen a magány és elszigeteltség évszakában tesz szert a szárnyaira. Ez jusson eszedbe legközelebb, amikor egyedül érzed magad!
Az ember, mikor visszagondol, abból indul ki, hogy olyan ember volt, mint most. Hát nem. Nagyon sokat nem tanult ott még meg.
Tartós fejlődést (...) csak az eredményez, ha nem egy ideál felé törekszünk, hanem a már meglévő problémáinkra keresünk megoldást.
Gyakran nyilvánvaló tökéletlenségekből áll elő az egésznek tökéletessége.
A civilizációnak jót tesz, ha vannak olyan csoportok, amelyek vállalják a kockázatokat, mert a sikeresek előremozdítják a civilizációt - ahogy összességében a biológiai evolúciónak is hasznos a mutáció, még ha sok mutáció halálos is.
Tanulj a múltbeli hibáidból, mert így válhatsz jobb emberré, de nincs értelme siránkozni a múlt felett!