Emlékezéssel kapcsolatos idézetek
(1265)
A gyerekkor, az egészen más. Van egy csomó nagyon fontos dolog, amire az istennek nem tudunk emlékezni, és egy rakás jelentéktelen semmiség, ami viszont nem megy ki a fejünkből.
A tragédiák bizonyos fajta amnéziát okozhatnak, de az emlékek idővel rendszerint visszatérnek.
Valahol a lélek tárházában minden megőrződik, és míg az emlékezés korlátozott lehet, a múlt mindig megtalálja a módját, hogy jelentkezzen.
Mindenkinek van egy zsákja, benne mindazzal, ami valaha volt, és nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Csak amikor találkozunk valakivel, akinek teli a zsákja, a szíve pedig teljesen üres, akkor jövünk rá, mit is kezdjünk a sajátunkkal.
Amikor magam vagyok, újra meg újra átélem az emlékeket. Ez a bölcsesség forrása. És a jövőnk formálásának útja.
- Így működik az emlékezet. (...) Az elfeledett dolgok az engedélyünk nélkül tűnnek el, majd anélkül bukkannak fel újra.
- Néha pedig hiányosan és torzan kerülnek elő.
Az ember múltja néha kő a nyakában, és olyan mélyre lehúzza a sötétbe, hogy ha nem találja meg azt a pillanatot, amikor meg tud szabadulni tőle, soha többé nem látja meg a napfényt.
Oh bölcsek, mily nagy csalódástok,
Midőn oly bölcsen állítjátok,
Hogy nincsenek kisértetek!
Mi hát egyéb, mi, mint kisértet,
Mint sírjából feljáró lélek
A múltból az emlékezet?
Az emlékezet egy élő dolog, az is átvonulóban van, de az alatt az idő alatt felidéződnek találkozások és életek: az öregek és fiatalok, a múlt és jelen, az élők és a holtak.
Az emlékezés sokszor jókora részét teszi ki az ember napi szellemi tevékenységének. Emlékszünk egy-egy felséges lakomára, a gyermekkorunkban játszott játékokra, vagy egy különösen vicces esetre tegnap az irodában. Felidézünk egy lélegzetelállító naplementét a tengerparton, és soha nem felejtjük el a tragikus, fájdalmas vagy rémítő tapasztalatokat.
Memóriánk az érzékszervi tapasztalatokat használja támpontoknak: egy ismerős illat vagy egy szeretett dal színes és részletes emlékképeket idézhet fel, és a messzi múltba vagy távoli helyekre röpítheti vissza az emlékezőt.
A növényeket sokféle és sokrétű érzékszervi benyomás éri, de nyilvánvalóan nincs emlékezőképességük; nem tölti el őket rettegés az aszály gondolatára, és nem álmodnak az áldott nyári napsugarakról. Nem emlékeznek arra, hogy valaha parányi magocskák voltak, és nem félnek attól, hogy idő előtt találják kibocsátani a pollenjeiket. Az öreg fák nem emlékeznek vissza az árnyékukban valaha is szunyókált emberekre, mint Walt Disney filmjében, a Pocahontasban Fűzanyó. Ám (...) a növényekben kétségkívül megvan a képesség arra, hogy "tároljanak" régebben történt eseményeket, és szükség esetén később előhívják az információt.