Emlékezéssel kapcsolatos idézetek
(1467)
Mindenkiben van valami, ami az egy adott helyre vonatkozó emlékekre van hangolva. Az erős érzelmek, különösen a rémület és az elkeseredés olyan lenyomatot hagy egy adott helyen, amely visszhangzik mindazokban, akik olyan balszerencsések, hogy belépnek ugyanerre a helyre.
Az emlékek olyanok, mint az ételek, amiket megeszel. A részeddé válnak, akár emlékszel rájuk később, akár nem.
Mi a fontosabb számodra: kellemes élmények a jelenben, vagy kellemes emlékek a múltból?
Emlékek, félelmek, remények
meglepnek, mint a fuvalom;
ábrándjain hogy száll a lélek,
szavakban el sem mondhatom.
Az emlékek, rövid testünk igencsak
hosszú árnyékai,
ez a halál uszálya,
mit élve hordozunk.
Csak úgy - gondolkozni; és mindig arról: mi hogy volt, és hogyan lehetett volna. Mennyit eltűnődtem így, valósággal visszafelé élek!
Tudvalevő, hogy a gyermekkor milyen nagy jellemformáló, s milyen nagymértékű meghatározója az emberi élet alakulásának. - Most visszatekintve az időben, végigkísérem útján a kis patakot - gyermekkoromat. - Kegyes volt a sors hozzám, hogy az én kis forrásom oly szép vidéken fakadt és útja boldogító gyönyörűség lehetett. Terelhette volna az élet szeszélye száz meg száz irányba, de szép tájakra vezette csendes ballagással, lankás vidéken, szelíd dombok völgyein át, boldog játszadozással. (...) Magába ölelte a Nap melengető ragyogását, - ragyogtatta magában a Holdat és a csillagokat, csendes csobogással az Életnek énekelt.
Az emlékek, amelyek mosolyt vagy könnyeket váltanak ki az emberből... néha a legváratlanabb pillanatban tolakszanak az elménkbe.
Ti, emberek azt hiszitek, hogy azok vagytok, amit tesztek (...). Pedig valójában azok vagytok, amire emlékeztek.
Egyszer sem tapasztaltad még azt, hogy egy benned élénken élő emlékedről kiderült, hogy hamis? Hogy egy álomról határozottan úgy érezted, valóban átélted? Hogy igaznak hittél valamit, amiről kiderült, hogy kitalált történet? (...) Nem tudjátok megkülönböztetni a valós emlékeiteket a hamisaktól, mégis ragaszkodtok ahhoz, hogy fontosak, és az életetek függ tőlük.
Azokról az emlékeimről, amiket már fel tudtam dolgozni, tudok beszélni, de a közelmúltban történtekről, arról, ami még elevenen él bennem, képtelen vagyok a külvilág számára mondatokat megfogalmazni.