Emlékezéssel kapcsolatos idézetek
(1405)
Olykor egy-két lágy hangfoszlány vagy a fodrosodó víz csillogása, egy virág illata vagy valami véletlenül elejtett kedves szó hirtelen távoli képek emlékét ébreszti fel bennünk, amelyeket a valóságban sosem látunk. Aztán eltűnnek, mint a lehelet, de egy pillanatig boldogabb időkre emlékezünk, olyan jelenetekre, amelyeket puszta akarattal sohasem tudtunk volna felidézni lelkünkben.
Vészes éjjel villám csapkod a romra -
Mintha néha még lelkem is ragyogna:
Lángba borul egy-egy emlék tüzétül,
De azután még jobban elsötétül.
Különös, hogy őrzik a házak az emberek múltját (...). Sokszor úgy tűnik, az ember már rég eltemette az emlékeit, aztán egy ház, ahol valaha lakott, újraéleszti őket.
A múlt (...) nem egyszerű dolog. Van, amit csakugyan átéltünk, van, amit szerettünk volna átélni, és van olyasmi, amiről azt képzeljük, hogy átéltük. A három között nincs nagy különbség, csak a természetes bánkódás, amiért sokszor nem úgy sikerültek a dolgaink, ahogyan szerettük volna.
Az agyad a negatív tapasztalatok számára olyan, mint egy tapadós tépőzár; a pozitív tapasztalatok számára pedig olyan, mint a csúszós teflon.
A halottainkról nem szabad megfeledkezni, különben olyan, mintha másodszor is hagynánk őket meghalni.
Ha írni akarsz, muszáj visszanézned, és a pillantásod sóbálvánnyá változtat téged is, meg azt is, akit nézel.
Az, aminek nem lehettem szemtanúja, de más szájából hallottam, néha jóval valóságosabbnak tűnik, mint saját életrajzom tényei. Lelkünk mélyén kevéssé bízunk meg saját érzelmeinkben és emlékezetünkben, viszont szívesen támaszkodunk másokéra.
Az emlékezetben nem a kutyafejet formáló kéz marad meg, hanem a kutya formájú árnyék a falon.
A szabadság és a bátorság itt kezdődik: a saját vágyak és örömök megnevezni tudásánál, felismerésénél, a hétköznapi élni tudás lazaságánál és bátorságánál.
Mikre vissza nem emlékszik az ember,
mikor már arra sem, hogy hova tette
a konyhában a bögrét, mikor öt perce ott járt!