Emlékezéssel kapcsolatos idézetek
(1475)
Az emlékek olyanok, mint a túl gyakran megérintett talizmánok, mint a szenteket ábrázoló érmék, amelyek rovátkái már elkoptak, és csak egy ezüstlemez maradt utánuk egy alig kivehető képpel.
Az élet legalja, amikor a régi szar időkre is már-már úgy gondolok, mintha jó lett volna.
Tizenkét év után megfakulnak a rossz emlékek, és édes nosztalgiával töltik el az ember szívét.
Közös tőről fakad
a rózsa, a tüske.
Ne sirasd, hogy annyi tervünk
szállt a kósza füstbe.
Voltak szép nyaraink,
jöhet az ősz, a tél.
Emlékezz boldogságunkra,
egy élettel fölér.
Tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik
egyre lejjebb
arcomról az ifjúság
fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár.
Mint a hajléktalan aki örökké magán
hordja minden keservesen megszerzett
ruhadarabját hogy el ne vegyék tőle míg
alszik magát öleli álmában úgy szorítom
magamhoz megmaradt emlékeimet rólad.
Vagy mindig szeretni fog, és akkor ott leszek magának emlékül én magam. Vagy pedig megszűnik engem szeretni - és akkor kellemetlen lesz minden emlék énreám.
Mindenkiben van valami, ami az egy adott helyre vonatkozó emlékekre van hangolva. Az erős érzelmek, különösen a rémület és az elkeseredés olyan lenyomatot hagy egy adott helyen, amely visszhangzik mindazokban, akik olyan balszerencsések, hogy belépnek ugyanerre a helyre.
Az emlékek olyanok, mint az ételek, amiket megeszel. A részeddé válnak, akár emlékszel rájuk később, akár nem.