Emlékezéssel kapcsolatos idézetek
(1215)
A múlt sosem lép tovább nyomtalanul. Érzéseket, benyomásokat, mosolyokat, könnyeket hagy maga után, miközben folyamatosan rángat maga felé.
Nincs olyan, hogy valami túl régen volt. Emlékek vannak, amik jelentenek valamit, és olyanok, amelyek nem.
Nem jutnak eszembe olyan események, amelyekre szeretnék emlékezni, de folyton fel-felötlenek bennem olyanok, amiket nagyon is próbálok elfelejteni.
A feledés (...) a természet bölcsessége. Ezt sokan nem fogják föl, próbálják minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközzel megakadályozni. Pedig a feledés azt is jelenti, hogy elengedünk valamit.
Előfordulhat, hogy elfelejtem valakinek a nevét, vagy azt, hol, mikor és miért ismertem meg, de azt soha nem felejtem el, hogy rokonszenves volt-e, vagy sem.
A negatív élmények elraktározásának megvannak a maga kétségtelen előnyei, ám ha ez a mechanizmus túl hatékonyan működik, az könnyen depresszió vagy poszttraumatikus stressz szindróma kialakulásához vezethet.
Ez a legborzalmasabb a halálban, hogy az ember elkezd remegni, hogy ne felejtsen el semmit Belőled, és a félelemtől máris felejtek.
Az emlékek kísértenek,
Visszfényük egyre nő,
Mit érnek, ha a lángokat
Elmossa az idő?
A tűz után, ha a mezőn
Már pernye sem remeg,
Ki látja meg a hamuban
A szénarendeket?
A rosszat nagyon hamar elfelejtem, megbékélek vele, átalakítom magamban, a sok jó pedig világít bennem életem végéig.
Egy régi szempár fénye éget,
hang suttog, elfoszló zene,
s nyomán szívemben újraéled
letűnt idők igézete.
Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij