Idézetek az életről
(4816)
Az élet olyan talentum, amelyet azért bíztak ránk, hogy átalakítsuk és megsokszorozzuk, s ajándékba adjuk másoknak.
Az élet egy hatalmas svédasztal, amely roskadozik az érzékek és tapasztalatok végtelen és szívet melengető választéka alatt.
Ha az ember úgy él, hogy egyedül arra gondol, hogy meg fog halni, akkor mi értelme élni?
Alapjában véve mindnyájan quarantaine-ben élünk ezen a világon, amíg engedélyt nem kapunk a nagy égi utazásra.
Csak akkor élsz valódi életet, ha olyasmit csinálsz, amivel szívesen foglalkozol - igazi elégedettséget nem hozhat számunkra az élet, ha olyan tevékenységre kényszerülünk, amit nem végezhetünk szívvel-lélekkel.
Jön még nap nap után, napok végtelen, csupán választásaimtól tagolt sora. (...) Rendelkezem az időm felett, az életem csakis az enyém.
Szókratész szerint átgondolatlan életet nem érdemes élni. De az átgondolt élet nem egy nagy üzlet.
Az élet meghalás, hiába szépítjük. (...) Bűzlik is tőle, mármint az élet. Ha másképp érezzük, elfogultak vagyunk.
Ne csináljunk úgy, mintha az életben lennének úgynevezett lényeges dolgok! (...) Nem foglalkozom én semmivel, én csak úgy tengek-lengek a világban. Minek elkötelezni magamat bármi mellett? Család, karrier, művészet, munka vagy bármi egyéb mellett? Mennyi az élet? Néhány hét, esetleg néhány hónap? Mire belekezdenék valamibe, már túl is vagyok a léten.