Idézetek az életről
(4615)
A többség - szinte elenyésző kivétellel - kispórolja magát az életből. Lábujjhegyen mennek végig az életükön egészen a sírig. Ha megnézed a járókelőket az utcán, a legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat. Nincs bennük élet, nincs bennük tűz, üres a tekintetük, eltűnt belőle a ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen értékű ajándéknak, amelyet kaptunk. Annak a csodálatos lehetőségnek, hogy létrehozzunk valamit. Jobbá tegyük a világot. Mesterművet alkossunk az életünkből.
Életünk kétségkívül több pusztán egy születési anyakönyvi kivonatnál, egy sírkőnél, valamint annál a félmillió dollárnyi elfogyasztott terméknél és szolgáltatásnál, ami életünk e két legfőbb mérföldköve közé bezsúfolódik.
Már most is mindenki az álmai életét éli, csupán arról van szó, hogy van, aki nem túl boldog attól, amit álmodik.
Elvetsz egy cselekvést, és egy szokást aratsz.
Elvetsz egy szokást, és egy jellemet aratsz.
Elvetsz egy jellemet, és amit aratsz, az a sorsod.
Cinikus megállapítás, de igaz: kizárólag a depresszióban szenvedő emberek tudják, érzik helyesen, hogy az életnek az égvilágon semmi értelme nincsen.
Az élet pusztán ideiglenes fényűzés, amelyet vagy erőszakkal oltanak ki, vagy gyötrelmes fájdalmak vetnek neki véget.
Minden ember missziót teljesít. Mindenki születik valamire, ez az életnek egyetlen értelme.
Az élet egy utazás. Rajtunk múlik, hogy miképp haladunk: csak áramlunk az árral, vagy követjük saját álmainkat.
Ez nem egy verseny, ami arról szól, melyikünknek vannak nehezebb napjai (...). A lényeg, hogy meg kell tanulni kezelni ezeket az időszakokat. Ha nem akarod, hogy egész életedben kisbabaként vagy gyogyósként kezeljenek, kénytelen leszel felállni, leporolni a nadrágod és továbbmenni.
Az élet elég rövid ahhoz, hogy vacakoljunk. Mindent meg kell ragadni, ki kell próbálni, amihez kedvet, tehetséget, ambíciót érzünk.