Idézetek az életről
(4430)
Az "értelem" szónak csak az egyéni emberi élet szintjén van jelentése. A világmindenség létének nincs "értelme".
Annak van élete a halál előtt, aki léte végességének és elkerülhetetlen halálának tudatában olyan értékrendet alakít ki magában, amelyben a legfőbb érték a belső harmónia önmagával és a világgal, és a teljes függetlenség mindattól, ami természetétől fogva időleges, mulandó.
Az élet nem több, mint egy rövidke sóhajtás az örökkévalóságban, egy lepke kósza szárnycsapása, egy apró villanás, amely máris kialszik a mélységes sötétségben, olyan győzelem, amely magában hordozza a vereséget, egy olyan út, amely bármennyit tekereg is, végül elkerülhetetlenül a szakadékba torkollik, olyan mosoly, amely könnyekbe fullad.
Csodás vagy emberélet! Folyamhoz hasonló.
Mely viztömegjét magával ragadja
Milliárdnyi cseppben,
S itt-ott felszinre kerül
Örök törvényű véletlenségből
Egy-egy megfénylő habja.
A szellemi úton az embernek előbb-utóbb választania kell, hogy megelégszik-e a világi örökségével, vagy valami olyat keres, ami azon túlmutat. Utóbbi elnyeréséhez elkerülhetetlen, hogy a világi élet vonatkozásában áldozatokat hozzunk.
"Csak gyerek", az annyi, mint "csak élet". A felnőtt egész életében ezt fogyasztja, abból és addig él, amíg a gyerek tart benne.
Nincs hétköznapi történet, mert minden történet különleges és egyszeri, tüneményes és magával ragadó a maga borzalmasságában.
A mindenségben ugyanaz az egyensúlyelv érvényesül, mint a piacokon: sohasem kapsz anélkül, hogy valahol meg ne kellene fizetned érte.
Az ember megtervezi az életét, ami éppen ettől válik unalmassá. Ami kiszámítható, az sosem érdekes.
Bármit tesz az ember, bárhová akar eljutni, a kezdőponttól mindenki a halálhoz érkezik meg.
A születéshez hozzátartozik a halál, az ifjúkorhoz az öregkor, az élethez magához pedig a megfelelő forma és az előre behatárolt időtartam.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy sajnálkozással töltsem. Ami volt, elmúlt és tanulom elengedni.
Csak egy életünk van, hát hozzuk ki belőle a legjobbat!