Idézetek az életről
(4142)
Ha egy ember homokot és sót kever össze, akkor nem várhatja el, hogy abból ablak szülessen, még évmilliók alatt sem. De ha van egy ablak, akkor azt nagyon könnyű homokká változtatni. Elég, ha kitesszük a levegőnek, elég, ha hagyjuk, hogy a természet szervetlen része tegye a dolgát. Nyilvánvaló a lepusztulás mindenben, ami körülvesz minket, könnyű az egész. Építeni viszont már nagyon nehéz. Minden, ami körülvesz minket, nem más, mint gyűlölet és halál: a világegyetem egy ragadozó. És csupán egyetlen dolog van azon kevesek között, ami harcol ezzel az entrópiával: az élet.
Sokkal nehezebb határvonalat húzni az élet és a haldoklás, mint az élet és a halál között.
Az emberek csak akkor élnek igazán, amikor tudják, hogy meg fognak halni. (...) Előtte minden más csak elpazarolt idő. Nem is tudod, milyen jó dolgod van, amíg nem vagy igazán szarban.
Az ember néha rájön, hogy ha nem kockáztat semmit, hogy életben maradjon, az rosszabb a halálnál.
Nincs térkép, ami megmutatja, hogyan éld az életed, melyik pillanatot élvezd ki, és melyiket hagyhatod ki.
Végül nem a nagy nyilvanos pillanatok számítanak, hanem az apró pillanatok, amiket közben észre sem vettél. Azokra fogsz majd emlékezni.
Az emberek abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy az öregkor beköszöntével valamiféle révbe érünk, ám azt a tényt már csak kevesen fogadják el, hogy szüntelenül csak törtetünk előre utunk célja felé, amely még azon a napon is elérhetetlen távolságban van tőlünk, amikor végleg lehunyjuk szemünket.
Amikor eléred az életed végét, nem szabad megbánnod semmit, hanem gratulálni kell magadnak ahhoz, hogy megpróbáltad a lehetetlent.
Az életnek két fázisa van. A születés és a halál. Ennyi. Hogy mit csinálsz a kettő között? Nos, az rajtad áll, nem?
Azért veszítjük el a számunkra fontos embereket, hogy jobban megbecsüljük azokat, akik még megvannak.