Idézetek az egyéniségről
(1026)
A tanári munkában az embernek először saját egyéniséget kell kialakítania, ez több évig tart. Nem lehet sablonokat átvenni.
Néha jó, ha a maga feje után megy az ember, tudatosítja magában, hogy mit akar, és hű önmagához.
Senkire sincs szükséged, csak önmagadra. Találd meg azt, aki vagy. Ebben senki sem segíthet neked. Bárki, aki segítene, csak akadályozna ebben a folyamatban, mert az ő erejét használnád, nem a sajátodat. Benned óriási erő van. Ébredj ennek tudatára, és használd!
Soha ne játszd el, hogy több és más vagy, mint ami. Szeress magadba, és mások is követni fogják a példádat.
Mindenki csak akkor gördülhet előre boldogan valakivel, ha előtte meggyőződik arról, hogy egyes-egyedül is képes haladni. Az embernek senkitől sem szabad függenie, mások nélkül is egésznek kell lennie.
Az egyén nem egyetlen, kizárólagos személyiség, hanem minden egyes ismerőse számára másmilyen.
Igazából barátokra van szükségem. Olyan barátokra, akik nem akadnak fenn azon, ki vagyok.
A legfontosabb, hogy maradjanak hűek önmagukhoz, legyen stabil értékrendszerük, és azt senki kedvéért ne változtassák meg! Legyenek álmaik, legyenek nyitottak mindenre, de tudjanak válogatni a saját értékrendjüknek megfelelően.
A hosszútávú jóllétnek (anyagi és lelki értelemben egyaránt) az egyik legfontosabb feltétele az embernek önmagához való hűsége.
A demokráciák kibontakoztatják a személyiséget, azt mondják, legyél, aki vagy! Ez a nevelési paradigmájuk, melynek révén a valóban hatékony közösségek az individualista államokban jönnek létre. Az olyan kollektivista államok, ahol a hangzatos törekvések mögött a "kaparj, kurta, neked is jut" elv rejlik, tehát csalunk, lopunk, miközben eljátsszuk a közösségi embert, törvényszerűen alulmaradnak.
Inkább vagyok egyedülálló, mint olyan valakivel legyek, aki elvárná, hogy önmagam helyett valaki mássá váljak.