Idézetek az egyéniségről
(1157)
Az vagy, amit egész nap gondolsz, és jellemed a gondolataid összességéből tevődik össze.
Bármennyire kemények, kíváncsiak vagy elborultak vagyunk, előbb-utóbb találkozunk valakivel, aki messze túltesz rajtunk. Aki családja, barátai körében eddig kalandornak volt kikiáltva, ilyenkor késztetést érez rá, hogy továbbra is megpróbáljon túltenni a környezetén, de ez hasonló eredménnyel jár, mint a kocsmában az asztaldöngető ivászati verseny: az ember vagy bajba keveredik, vagy kidől még akkor is, ha győztesen kerül ki a megméretésből.
Aki tíz-tizenöt évig saját szabályai szerint éli az életét, annak számára nem az az elsődleges szempont, hogy volt osztálytársai, egykori és jelenlegi ismerősei vagy akár családja szemében hihető és elfogadható-e az, amit csinál.
Büszke vagyok arra, aki vagyok, és arra, amit csinálok. Mikor fehér emberrel találkozom, egyenesen a szemébe nézek, nem azért, hogy megfélemlítsem, hanem hogy azt mondhassam, hiszem, hogy maga jó ember, és én is az vagyok. Tisztelnünk kellene egymást. Hiszem, hogy minden fehér ember, akivel találkozom, úgy megy tovább, hogy egy kicsit már másként gondolkodik a színes bőrűekről amiatt, ahogyan én viselkedtem.
Menthetetlenek vagyunk-e vajon? Vagy a tárgyakon és az árnyakon és a vágyakon túl megőrizhető-e valami mégis, valami belőlünk? Nem a csillár: a fény.
Nagyon nehéz meghatározni, miben is áll a stílus: néha megfoghatatlan, néha nagyon is kézenfekvő.
A stílus abban rejlik, hogy megtaláljuk az egyensúlyt három tényező közt: kik vagyunk, mi áll jól nekünk, és hová tartunk. Ezt az egyensúlyt tükrözze az öltözködésünk.
A stílus az egyetlen igazi luxus, amit mindenki megengedhet magának, ha van pénze, ha nincs; az elegancia pedig úgy érhető el, hogy elnémítjuk a lármás irányzatokat.
Mindannyian a legjobbat akarjuk, mégis olyan életet élünk, amilyet mások elvárnak tőlünk. Megpróbáljuk megtalálni a saját utunkat, de visszariadunk a túl radikális lépésektől, félünk feladni a biztosat.
Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerű, érthetetlen.
Merj önmagad lenni! Ha megteszed, mások is észre fogják venni, hogy milyen értékes vagy valójában.
Két embernek lehetőségei, esélyei vannak együtt. Két különböző személyiség csap össze, pattognak a szikrák és forrnak a hormonok a szerelem laboratóriumában. Nincs elrendelt kapcsolat, esélyek vannak, jók és kevésbé jók, összefonódó szálak vannak, érzelmi egyensúly, egymásra hangolódás, megértés, együtt rezgés.