Idézetek az egyéniségről
(1141)
Éreztem, ahogy elmozdul köztünk valami, úgy, mint a föld rejtett lemezei. Azt hisszük, ismerünk valakit, de az a valaki örökké változik, és mi is változunk. Váratlanul rájöttem, mit jelent élni: azt, hogy láthatatlan lemezeink ide-oda csúszkálnak a testünkben, kezdenek összerendeződni azzá a személyiséggé, akivé leszünk.
Azt az arcot kapod, amit egész életedben építesz munkával, szeretettel, gyásszal, nevetéssel és homlokráncolással.
Soha nincs késő, hogy kilépjünk a megítélések és a megfelelések dimenziójából, hogy még inkább azok lehessünk, akik vagyunk.
Senki életében nem lehet egyetlen aspektust kiemelni, amelyre visszavezethető lenne, hogy azért lett olyan, amilyen.
Minél inkább látható egy ember választásainak iránya és összefüggése, annál inkább beszélhetünk személyiségről.
Annyi színű a világ, ahányan élünk benne, annyiféle a világ, ahányan lakjuk, és attól, hogy én úgy nőttem föl, hogy (...) nagyjából ugyanolyan embereket láttam magam körül, mint én, attól még a világ nem csak olyan, mint amilyen én vagyok.
Óvakodj a középszerűségtől! Az az agy penészgombája. Mindig küzdeni kell ellene, vagy ránehezedik minden tettünkre.
T. S. Spivet különös utazása c. film
Ha egy nővel találkozol, sose csinálj úgy, mintha valami olyasmi lennél, ami valójában nem vagy.
Mindenkit három dolog határoz meg: mit fogad magába, mit ad ki magából és mire szánja az időt, amit adott magának.
Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog "érvényesülni" az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy "érvényesülni"? Kit irigyelünk? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha?