Döntéssel kapcsolatos idézetek
(1098)
Jobb egy határozottan meghozott hibás döntés, mint egy habozás miatt örökre elszalasztott lehetőség.
Van olyan ember, aki a döntése következményével csak később szembesül, viszont élete végéig lelkiismeret-furdalás gyötri majd miatta. A lelkiismeret-furdalás pedig, mint tudjuk, a betegségek melegágya.
A döntéseink és a tetteink tesznek azzá minket, akik vagyunk. A környezetünk csak egy jó tanár, mely feladja a leckét, az élet leckéjét, és mi megmérettetünk, ő pedig leosztályoz minket. Nem a tanárt kell hibáztatni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük.
Azt tartom szem előtt, hogy ha a (...) 23 éves, tapasztalatlan, nyers, álmokkal teli énem itt állna előttem, akkor mit szólna a döntéseimhez.
Ha valamit döntök, nagyon fontos nekem, hogy ez az énem is egyetértsen.
Van, hogy rosszul ítéljük meg a dolgokat, a félelmeink félrevezethetnek, elrettenthetnek minket a változástól, a továbblépéstől. De a félelmeink mögött általában új esélyek várnak arra, hogy megragadjuk őket. Egy új esély az életre, a dicsőségre, a családra, a szerelemre - és ilyen esélyek nem adódnak minden nap, úgyhogy ha szembe jön egy, legyünk bátrak, kockáztassunk és használjuk ki, amíg lehet.
Mi dönthetjük el, mire tanítanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségesekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, az élénk és kíváncsi részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan.
Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan.
Egészen más minőségű döntéseket hozunk akkor, ha a félelmeink motiválnak, mint amikor a sikerélmények. Mindkét esetben mást és mást engedünk meg magunknak.