Dalszöveg részletek a viszonzatlan szerelemről
(35)
Így lehetsz az igazi csak igazán,
Hogy soha sem próbáltuk ki talán,
Megtartod a szíved és az illatodat,
Én meg magamnak hozom le a csillagokat.
Ha az idő lenne a mindenem,
Az egészet csakis rád pazarolnám,
Minden egyes nap visszatekerném,
Ez az, amire egy széttört szív képes,
Unom már, hogy csak a semminek beszélek,
Melynek a csendje tart ébren.
Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,
de ugyanúgy harcolok érted!
Miért? Miért kell az az egy?
Pont csak az az egy,
De mintha ő is tudná, Hogy ő
Ő az az egy, ki nem egyre megy,
Nem könnyű egyszer egy.
Van egy jó hobbija,
A női kínzás,
Ez inkább szenvedély, mi más?
Túl későn láttam meg benned,
ami úgy hiányzott.
Mögöttem álltál, de én
megkerültem az egész világot érted.
Vinnélek innen messze, ezer tájon át,
De vacog a szívem, nincsen rá kabát,
A legszebb rózsát szedtem le a réten,
Most mind virágzik, csak a tiéd nem.
Olyan álom vagy, ami már függővé tett, rászoktam,
Egy olyan álom vagy, ami nem létezik, csak álmomban.
Ő az enyém volt, és csak ő tudta,
én meg másé, az épp nagyon unta,
és csak néztem - na most hova dőljek,
s Ő már ott volt mellettem.
Neked apró kis jegyzet egy könyvtárban,
csak egy fájl vagyok neked a lomtárban,
amit kitörölnél, de néha visszaállítod.
Megírtam a levelet, szét is tépem - így már jobb,
Sírok, de ez olyan könny, amit titokban csak én látok.
Cinizmussal a félelem ellen -
Ez a jó módszer, higgy nekem!
Süllyedhetek, csak látnom ne kelljen,
Mi az oka, hogy nem vagy velem.
Mit tegyek még, mi volna elég?
Amim volt, már semmiség...
De vigyázd a lelkem,
Mert a szívem súlyát nem bírná el az ég!