Dalszöveg részletek a vágyakozásról
(54)
Szerettél, de ennyi nem elég, itt vagyok, kell több is még;
Engedd szabadon a lelkedet - mert csak így lehet.
Csillag vagy fenn,
A föld én itt lenn,
Várom, hogy te
Beragyogj este...
Éjjel, ha altatsz,
Nappal, ha elhagysz,
Vissza, lehet, nem térsz,
De mégis itt vagy mindig.
Ó, hol vagy, te régi lány?
A szemeidre emlékszem talán,
Az illatod bennem él,
Ugye látlak még én?
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged,
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
Tapadjon szájhoz a száj,
bőrhöz a bőr, és
megszűnik minden határ.
Együtt zuhanunk a magasságba, és
együtt szállunk alá.
Ha tehetném, már nem is lennék mással,
Hiszen a társaság nem egyenlő a társsal.
Lennék
fent az édes otthonod,
mint néma csók az ajkadon,
mindig visszavár.
És én hadd legyek
lágy mosoly az arcodon,
egy hűvös őszi hajnalon,
az ébredés után.
Elbújhatnék itt, a szíved mélyén,
a világban immár nincs helyem;
ringatóznék minden dobbanásra,
s a tiéd lehetne az életem.
A színpadon csak néhány kék lámpa ég,
De emlékszem rá mindig, ahogy a terembe lép,
Igazi gyémánt ragyog rajta, kevés a karc,
Elvakít a pillanat, s a szívembe mar hamar,
Nézek rád, itt persze többen vannak így,
Ahol te táncolsz, másnak ott ássák a sírt...
Minden titkos vágyam ismeri ő,
Kezében ott van minden, múltam s jövőm,
Emésztő szenvedélye ördögi jel,
Ölelése halált hozhat és mégis kell.
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér` van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
Nem akarom tudni
Hogy van-e már programod
Azt akarom, hogy az enyém legyél
Szorosan magamhoz akarlak ölelni
Tenni még egy lépést a senki földjére
A leghosszabb időre.