Szerelmes dalszöveg részletek
(81)
Miféle szellem a szerelem köztünk,
Mint kísértet, néha visszajár,
Úgy tanít, hogy elillan újra,
Valamit elcsen, amitől megfagy a világ.
Törékeny érzelem
Fut át a szívemen
Szerelmünk minden reggelén.
Van úgy, hogy átölel,
Olyankor más nem kell,
De mégis félek tőle én.
Amíg lélegzem,
Minden mozdulatban kell éreznem,
Álmomban és a testedben
Nem láttál, én meglestem,
Lehetsz némán, vagy szótlanul,
A szemed tükrében ott lapul,
Ott van mindig, ahol keresem,
Tudom mit jelent, mi az a szerelem...
Semmi sem hozhatja vissza azt, ami eltűnt,
Csak a pillanat, amikor szerelmesem a karjai között tart.
Most újra élek,
Elhagy a félelem.
Amit elhibáztam, az a végzetem.
Ha érez a szív, elfut az értelem.
Sohasem feledem, hogy ez a szerelem
Végtelen.
Igen, elkapta a tekintetem,
Mikor elmentünk egymás mellett.
Láthatta a tekintetemből, hogy
A fellegekben jártam.
És nem hiszem, hogy valaha újra látom majd,
De olyan pillanatunk volt, ami mindvégig kitart.
Tőled függ minden, te mozgatod a világot.
Veled elkalandozok. Hármat kívánok -
jó reggelt, jó napot, jó estét!
Hazudtam másoknak, hazudtam eleget.
Hazudtam magamnak is mindent, amit lehet.
Elmondtam százszor, hogy minden frankó és kerek.
Nem voltam más, csak egy szélhámos kis gyerek.
Túlzott egoizmus, önbizalomhiány.
Szeretetre éhes ember, ki azt hitte, hogy zsivány,
de nem voltam az, inkább csak egy bolond.
Hitevesztett, aki minden álmáról lemond.
Aztán jöttél te, halálos tavasz.
Minden megváltozott, nem hittem, hogy te is akarsz.
Mert én akartalak téged, ez nem volt kérdés.
Szerelmes lettem, ez volt a legelső lépés.
Az, kit tiszta szívemből szeretni tudok,
A szívemnek legkedvesebb személy,
Szerelmem közepén, itt lesz szívem örökké.
Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap.
Te meg kérded, hogy szeretni
Úgy kell-e, hogy sokszor mondom:
`Szeretlek`, meg más ilyenek,
Minek masni a nyers húsokra?
Mondd meg nekem, én figyelek.