Dalszöveg részletek a szakításról
(73)
Hagyjuk a drámát, hisz nem ő a Nagy Ő,
Nagy baj volt az agyával, nagy á-val: "Ágyő!".
Másnap éjszaka
egy buszból integet.
Visszaintegetsz,
de nem veszel jegyet.
Nem látja senki más
a könnytörölgetőt.
A busz már elment rég,
de te még látod őt.
Mivel szeretnél, ha nincsen szíved?
Azért jöttem, hogy elvigyelek.
Ülj mellém, én majd vezetek!
Hazamegyünk, megvan a helyed,
kapsz tőlem majd egy másik szívet!
Egyedül alszom, a párnád még meleg.
Bújnék hozzád, hogy érezzelek,
álmomban fogom a kezed,
és reggel a tegnappal ébredek.
Sírj, ahogy sírtam rég,
Várj, mindig várj, ahogy vártam rád,
Félj, ahogy féltem rég,
Szabadság szárnyain engedj tovább.
Nem leszek másé többé teljesen,
Nevedet hordozom a szívemen.
Lépnék, de valami még visszaránt:
Még mindig fáj gondolni rád.
Remélem eljön az a nap, amikor hazatalálsz,
Együtt a nagyvilágban, üzenem egy dallamon át,
A szemed elmesélte nekem azt, hogy te vagy a lány,
Amikor rád gondolok, mai napig a szívem fáj.
Csak a fák dalolnak rólunk.
Csak a szélbe súgtad, merre jársz.
Ahol álmainknak éltünk,
Oda vissza többé hogy találsz?
Egy másik világban
Te lennél az a lány,
Kit szeretnék, s beléphetnénk
Az álmaink kapuján.
Egy másik világban
Azt kérném, maradj,
Hogy ne mondhassam azt neked,
hogy elvesztettelek.
Nem hallom a hangod, nem látom az arcod,
Hiába mennék utánad, nem nyílnak az ajtók.
Minden olyan szürke, hiába a sok lány,
Egyik sem olyan igazán, amilyen te voltál.
Elengedem a dolgot, már tüske sincsen bennem,
Most az életem üres, mégis valamit keresek,
Vajon ennyire megváltoztam, vagy ugyanaz lehetek?
Én sem értem, mi ez, ami még kavarog bennem,
Néha ordítanék, de inkább maradok csendben,
Félig felemésztett, mégsem ölt meg engem,
Nekem fontos volt, mégis tönkretettem...
Nyugodtan vidd magaddal a konzolod,
Azt minden nap nyomkodhatod.
A tévét is meg a laptopot,
ahol a pixel csajokat bámulod.
Tedd, amit tenned kell!
Aki elmegy, engedd el!
A folyó nem fordul vissza,
Ami elromlott, nem lesz tiszta.
Kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg,
talán csak elveszett a retúrjegy,
így ahogy te is, én is elveszek
...mert nélküled én sem vagyok meg.
Megállsz a sarkon éppen háttal az esti képnek,
Elnézhetlek, milyen szép vagy,
Most már így, hogy nem enyém vagy.