Dalszöveg részletek a reményről
(66)
Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy
újabb kinyílik, csak ezt kevesen értik meg,
ami már volt, elmúlt, ami meg jön, lesz majd,
figyeld a jelet, mit a szív elől a szem takar.
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.
Mindig azt csináld, amit a szíved mond!
Hogyha sok a gond, azért van, hogy megoldd,
és érezd azt, hogy fáj;
az út végén majd vár a remény.
Álmatlan éjszakákon át az üres tereken,
Félrészeg séta, elmosott pecsét a kezemen.
Azt hittem, már az élet nem tartogat semmi jót,
De végszóra megjöttél, és megmutattad, nem ennyi volt.
Hej tulipán, tulipán,
sóhajtásod messze száll,
sebes szárnyán visz a szél,
hallják meg, hogy van remény.
Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik,
Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik,
Fekete hold, fekete ég, fekete erő,
Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő!
Ez most egy ilyen nap,
Szürkébb már nem lehet.
Ez most egy ilyen nap,
Az égen a fellegek
Kergetik egymást, én meg
Állok itt csak szótlanul,
Várom, hogy jobb lesz és
A vihar majd elvonul...
Ez egy ilyen nap,
örökké nem süthet.
Éjjel sincs fenn a Nap, de
reggel majd feltűnhet.
Mennyire világos, amikor felébred,
én nem tudom, mi vár most, de ha
hagynám az egészet,
örökké átkoznék
minden pillanatot.
Holnap rám új nap virrad,
Holnaptól minden más lesz,
Vagy (talán) ugyanaz,
Mégis én valahogy azt érzem itt bent, hogy
Rám egy új nap virrad.