Dalszöveg részletek a reményről
(69)
Ne mondd, hogy nincs igazság, és nem is lesz itt már soha,
Törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha.
Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény,
S nem vigasztal sem ének, sem költemény.
(...)
Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél,
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél.
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen,
sohase mondd, hogy "tovább már nincs nekem"!
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
de sohase mondd, hogy nincs tovább!
Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy
újabb kinyílik, csak ezt kevesen értik meg,
ami már volt, elmúlt, ami meg jön, lesz majd,
figyeld a jelet, mit a szív elől a szem takar.
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.
Mindig azt csináld, amit a szíved mond!
Hogyha sok a gond, azért van, hogy megoldd,
és érezd azt, hogy fáj;
az út végén majd vár a remény.
Álmatlan éjszakákon át az üres tereken,
Félrészeg séta, elmosott pecsét a kezemen.
Azt hittem, már az élet nem tartogat semmi jót,
De végszóra megjöttél, és megmutattad, nem ennyi volt.
Hej tulipán, tulipán,
sóhajtásod messze száll,
sebes szárnyán visz a szél,
hallják meg, hogy van remény.
Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik,
Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik,
Fekete hold, fekete ég, fekete erő,
Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő!
Ez most egy ilyen nap,
Szürkébb már nem lehet.
Ez most egy ilyen nap,
Az égen a fellegek
Kergetik egymást, én meg
Állok itt csak szótlanul,
Várom, hogy jobb lesz és
A vihar majd elvonul...