Dalszöveg részletek az önbizalomról
(16)
Soha ne engedd meg senkinek, hogy visszahúzzon,
Mindig egyenesen előre haladj az úton,
Ha visszanézel, mosolyogni fogsz az egészen,
És azon kapod magad, hogy az álmaidat elérted.
Lassan mindenki jobban tud már rólam mindent nálam, én
Köpök rátok, nesztek, itt van a véres nyálam,
Mennyi nyomorult patkány, mennyi szánalmas féreg,
A sötétben haldokoltok, közben én a Fényben élek.
Néha éld, hogy forog a világ,
És ne nyalj talpakat szép szavakért,
Légy halhatatlan, hagyj nyomot a földön,
S érj célba, de csak magadért,
Tudd, ki vagy, sajnáld, aki bánt, mert nem ez az érdem,
Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj.
Nekem ne mondd, én nem értek belőle,
Hogy ha úgy szeretnéd, tervezz előre,
Te még olyan vagy, hogy a szavakban
hiszel, és nem magadban.
Ha nem tetszik a helyzet, nyisd ki a szád,
Ha hatsz a világra, visszahat rád,
Ha mondanod kell, mondd,
Ha kell, hát kérd,
Állj ki magadért!
Senki ne magyarázza, mi a jó,
Majd beleharapok magam,
És ha kihullanak is a fogaim,
Legalább magamnak csináltam.
Bármit sodort utamba az élet,
Kipróbáltam, s még mindig élek.
Amit nem, attól sem félek már.
De soha ne légy, ki a sorba beáll,
Mások után, ameddig élsz.
Soha ne szégyelld, ha máshogy élsz,
Amíg érzed, hogy így többet érsz.
Soha ne szégyelld, legyél önmagad,
Ne félj, álmaid nem kell, hogy megtagadd.
Szeress, reszkess, keress új reményt,
bújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt!
Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz,
vakulj, égj el, valaki csak benned hisz.