Dalszöveg részletek a magányról
(86)
Valami mindig húz, a mellkasom szorít,
Nem kapok levegőt, úgy érzem, nem jó így,
És akkor van, hogy haza nem akarok menni,
Mert otthon azt érzem, hogy összenyom a semmi.
Az utcán kóválygok, ha nincsen velem senki,
Ha mégis lenne, egyedül akarok lenni.
Magam sem értem, mindig el akarok menni,
Nincs úti célom, csak a valahova, ennyi.
Ha nincs hely leülni a tüzednél,
Ha szeretsz, de inkább nem üzennél,
Ha adsz még, de nem érzed magad jól,
Ha nem hiszed, hogy a dal néha rólad szól,
Ha a visszhangot nem hallom sehol,
Ha a kérdésre senki nem válaszol,
Ha a lámpák fényében megfagyok,
Tudni fogom, hogy fölösleges vagyok.
Keveset alszom, s túl sokat álmodok,
És nem látom át, hogy mi végre még,
Hogy rakom a tüzet és egyedül táncolok,
Míg ölel a szellő és takar az ég.
Ez az a rész, ahol azt mondom, hogy jól vagyok,
De hazudok, csak nem akarom, hogy aggódj.
Ez az a rész, ahol minden érzelmemet elrejtem,
Mert nem akarom, hogy bárki is bántson engem.
Vesztes lettem, hiába győztem,
Senki mellettem, senki mögöttem.
Állok az úton, rád gondolok,
Tudom, a szabadság magányos dolog.
Néha, mikor becsukom a szemem,
úgy teszek, mintha jól lennék,
de ez sosem elég,
mert a visszhangom
az egyetlen hang, ami válaszol,
az árnyékom
az egyetlen barátom.
Reggel lett, a rádióban esik,
Tejjel kifli, ha megyek a boltba,
Lenyeltem egy kétforintost,
Hogy telefonáljak a magányomba.
Körülöttem mindenütt emberek,
egyedül vagyok a tömegben.
Szavakkal halálra szeretnek,
de szívükben nincs könyörület,
csak vak gyűlölet.
Egyedül várod a buszod.
Bírod a magányt, mégis azt szeretnéd,
hogy minden este széles mosollyal
öleljen majd át a család.
Ezt melegíted fel magadnak
s a mikróban a fagyasztott kaját.
Egy keringő a pohár körül,
mielőtt a világ elmerül
bennem, és belőlem integet.
De az üzenet nem kell senkinek.