Dalszöveg részletek kedvesemnek
(282)
A tenyeredbe illő kő vagyok
De egy nagy titok mindig lehet még nagyobb
Bármikor felcserélhetsz egy szebbel
De senki nincs, akinek ennyire tetszel.
Jönnék én, ha te lennél
Az, kit nékem fújt a szél,
Inkább itt megvárom,
Míg a kezed táncra kér,
És e tánchoz hű legyél,
És én veled járom!
Én ott leszek, mikor feladnád,
Amikor a fejedet lehajtanád,
Én már nem hagylak el, mert az életem
Összenőtt veled teljesen.
Te vagy a föld
Amire fekszem
Ahogy ott fekszem
Nézlek az égen
Te vagy a felhő
Úszol a szélben
Nyáron az eső
A havas út télen
Szerelmünk hosszú snitt
Oszthatatlan privát klip
Csak mi látjuk, rólunk szól
Néha karcol, amúgy forr.
Én lennék a támasz,
Minden fájó kérdésedre válasz,
Ha elvesznél az éjben,
Leszek én az a fény
A világítótorony tetején
Egy életen át.
A napsugár az ablakon át cirógatja arcom,
Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom.
Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő,
és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő.
Te vagy az a dallam,
Amit mindig hallok,
Ha fárad a lábam,
Hazavisz a hangod.
Te vagy az a térkép,
Mikor eltévednék,
Jelzi az ösvényt,
Ha rossz fele mennék.
Az ajkadon a nevetésem
Ott volt, ahogy hozzád értem,
Kívánhatsz most hármat,
Míg hazavisz az éjszakai járat!
Nem tudom, mi újat mondhatnék neked,
az összes mesémet már régen ismered.
Te vagy a mindenem, a kezdet és a vég,
azt hiszem, megtaláltam benned az élet értelmét.
Szemedbe nézek, a lábam megremeg,
viszontlátom ott a saját lelkemet.
Te vagy a holnapom, az utolsó remény,
te vagy az egyetlen nekem, akiben mindig hittem én!