Dalszöveg részletek a hiányról
(65)
Ítélet helyett! Én nem vádolok senkit,
Nem is kérhetem, hogy szeressetek.
Ítélet helyett! Nézz önmagadba,
Téged az sem érdekel, hogy mi van velem!
Őszi szép napokon
Rám száll a nyugalom,
Nézem a szemedet,
S hallgatok bölcseket.
Ha elköszönsz, "szép napot",
Én kicsit meghalok.
De intek és mosolygok,
És várok egy új napot.
Nem tudja senki, hogy honnan jöttem,
Hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem,
Ködös a múltam, nem ismeri senki,
Nincs otthonom, nincs hova visszamenni.
Ma is rólad álmodtam.
Gyere vissza, nézd meg, mennyit változtam!
Túl jó volt régebben,
Kérlek, tarts életben!
Ahogy a csillagok vágynak az éj után,
mert csak így látható, ha velük ragyog az ég,
én is úgy várlak még, ne legyen reggel, mert kiolt a fény.
Csak akkor gyújtasz fényt, ha már besötétedett,
Csak akkor hiányzik a Nap, ha már havazni kezd,
Csak akkor tudod, hogy szereted, ha elengeded.
Emlékszem az első csókra veled,
Átöleltél, lehunytad szemed,
A miénk volt az egész világ,
De azt se tudom, hogy hol vagy már.
Bár még egyszer újra hallanám,
Ahogy szólsz hozzám, Apám!
Szemedben égne a régi láng,
Az, amit rám hagytál.
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol...
Az összes szombaton itt ugyanaz a playlist pörög,
de már nem érdekel, mert nem a zene miatt jövök.
Szólhat hajnalig, vagy sose érjen inkább véget,
ha kitölti bennem ezt a rohadt ürességet.
Törött dobverő,
Cigarettafüstben úszó, kopott öltöző,
Egy magányos gitár, néhány papírpohár,
Elment mindenki már.
S most, hogy újra játszom felnőtt életet,
idegenben festek otthoni képeket.
De a mindennapok...
mikor magam vagyok -
kicsit mindig meghalok.