Dalszöveg részletek az érzelmekről
(48)
Az álmom égszínkék, pont passzol a szemedhez,
De a kezem túl hideg, soha nem érhet a kezedhez.
Törékeny szív, porból lett különös szerkezet,
Lényed partján a hajó megérkezett,
Zászló kibont és a rakomány hír,
Az, hogy az emberben isteni lényt őriz a szív.
Szeress úgy, ahogy én nem mertem,
találd meg azt, amit én mindig kerestem.
Éld meg az örömöt, kerüld a bánatot,
és ami másnak láthatatlan, te azt is láthatod.
A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi.
Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.
Mosolyod ha rám ragyog,
Szívemet kitárhatom,
Hisz minden szó elér.
És a bánat messze száll,
Ha ölelésed rám talál
És megcsillan a remény.
Egy csókkal a bánatom szántod fel,
a szívünket ma este cseréljük el,
vagy hitelre megkapod alacsony kamatra, az enyém, ha kell.
A szíved keres, amíg csak heves reakcióba nem lép.
Hiába zártad a fiókba, úgysem adja fel a reményt.
Addig dobog, amíg meghallgatod,
hogy a vér az nem hűlt ki még.
És hogy az élet kerek,
hogyha másnak is helyet hagysz
magad mellett még.
Az érzéseknek krémbe` kell úszni, az égbe felkúszni.
Táncolva csúszni a jégen, a naplementében.
Bálnák hátán csendben ülnék
Árvák száján sikolthatnék
Derűt-borút váltogatva
Lerogynék a Duna partra.
Küzdeni, hajtani, fejlődni, túlélni,
Átlépni, lenézni, felnézni, érezni,
Becsülni, imádni, szeretni, tartani,
Áldani, remélni, gyűlölni, túlélni.
Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni,
Bántottak már eleget, volt, hogy már sírni sem volt erőd,
Én nem akartam beállni ebbe a sorba, és nem is fogok,
Bár szent nem vagyok,
De néha hibázunk, nem nagy dolog.