Élettel kapcsolatos dalszöveg részletek
(125)
Sötét a hely, sötétek a gondolatok.
Nincs zaj, csak a pillanatok,
Amiket úgy élünk meg, mintha vége lenne,
Pedig most kezdődik az élet. De van-e értelme?
Az Úr tudja, miben élsz, azt is, miért nem hiszel benne.
Sose vess véget az életednek, és már volt értelme.
A szárítókötél nem tart meg senkit,
Akik kapaszkodnak, markolják a semmit.
A belső idegek kiürülnek reggel,
Ahogy álomból fölébredve tanulod a tested.
Igazságos lógás, idétlen tervek,
Valaki titkos kézzel teregeti a percet.
Nem számít, honnan jöttél, nem érdekes, merre,
Csak 21 gramm, ennyit nyom a lelked.
Egy kulcslyukon át nézed a világot,
nekem kell egy nagyobb rés,
Mert nekem nem elég (...),
Látni akarok, mielőtt bekövetkezik a vég.
Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett,
Ugyanúgy, mint régen, a tűz megéget.
Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék,
De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék.
Hogyha születnél, várna a Holdon
Még cseperednél, nézne az angyal.
Utca zajától, lámpa vasától,
Konyha szagától, lány mosolyától,
Versben a vágytól, féltene folyton.
Magadra vigyázz!
Az időnk, mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fűszál vagy benne egymagad, de együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük a végtelen dombokat.
Minden megvolt,
Minden megtörtént velem,
Múltam a jövőmbe cipelem
- Tükörterem -
Ismétlődik életem,
Adj valami újat nekem.
Ha álom csak az élet,
Egyszer mindenki felébred
Egy tiszta hajnalon,
Várja borzalom
Vagy irgalom.